Nem alszom, eleinte büszkén gondoltam magamra: micsoda szervezet! Gyakorlatilag evés, alvás nélkül működik. Aztán olyasmi fordult meg még a fejemben, hogy annyira újszerű 8.0-ás típus vagyok, hogy pár óra alvással ugyanúgy működöm, mint a többiek, hét nyolc órával, meg zseni, mint Napóleon, állítólag ő is alig aludt.
De, egyre fáradtabb lettem, úgyhogy az ünneplés alábbhagyott. Mostanában már ott tartok, hogy délután négy óra körül bármit lehet velem kezdeni, csak értelmet nem szabad elvárni, sem a gondolataimban, sem a tevékenységemben. Így mozgok, az még megy, bár igen lassan és megfontoltan. Adok reakciókat, visszajelzéseket, de nem biztos, hogy összefüggésében vizsgálva értelmeseket. Veszem a levegőt, és ami a legfontosabb, mindezek ellenére és mindig minden helyzetben, a szemem azért nyitva van. Olvastam itt mindenfélét, ami okot ad az aggodalomra, így az álmatlanságra is. Itt van például az a diagram, amely szerint a férfikat nem érdeklik a 24 év feletti nők - ez tényleg roppant lehangoló, ezek szerint teljesen feleslegesen élek. Érthető, hogy nem alszik egy ilyen magam fajta ezek után. Aztán azt is olvastam, hogy a McDonalds be akarja vezetni, az asztalnál ülős, felszolgálós éttermet, és az asztalfoglalásos rendszert, ezen is nagyon felizgattam magam, most mi lesz, ha ettől tönkre mennek? Tovább, a minap kiszámoltam, hogy hány napja nem szexeltem és úgy döntöttem, hogy ezentúl inkább évszakokban fejezem ki, az kevésbé lesz feltűnő. Van itt min agyalni bőven, végül is nincs semmi különös abban, hogy nem alszom, ez az egyetlen értelmes reakció.
Nézzük egy kicsit tudományosabban: van rövid, közepes és hosszú álmatlanság. Ezt a frappáns beosztást nem én találtam ki, erre én alkalmatlan vagyok, ezt a tudósok írták. A rövid az pár napos - ez már megvolt, a közepes, az pár hetes - ez is, most a hosszúra gyúrok, mert az három hónapnál kezdődik. Ha már így belefogtam ki akarom gyűjteni mindet, legyen teljes a gyűjtemény. Van itt még valami ijesztő ebben a dologban, aki keveset alszik, az jobban hízik, ez is odahat, hogy még idegesebb legyek. A zaklatottságtól meg még inkább nem alszom, ki van ez találva. Nézzük mit mond még a tudomány. Mi lehet az oka, hogy küzdünk az alvással, teszi fel a kérdést a szakirodalom, illetve a brit tudós:
1. Lehet, hogy van tényleges oka a nem alvásnak, új kutyája van a szomszédnak, nyírják a füvet a villamospályán, a lakótárs éjjel próbálgatja az új fúrókészletet, esetleg valami éberentartó gyógyszert szedünk, vagy csak csupán megittunk hat liter kávét, esetleg problémánk van, a zéletben, jut eszembe?!
2. Kizökkentünk az alvási ritmusból, megjártuk Amerikát és még nem álltunk vissza erre az időszámításra, esetleg bevezettük a délutáni szunyókálást vagy állva alukálást, esetleg alszunk egész nap és akkor meglepetten látjuk, hogy éjszaka meg felébredünk.
3. Vagy netán már azon aggasztjuk magunkat, hogy miért is nem alszunk többet és emiatt nem is alszunk már egyáltalán.
Ezeket elolvasva kicsit meginogtam a tudomány mindenható erejében, mert valahogy olyan marhaságnak tűntek. Úgy éreztem, hogy itt inkább a tehetetlenséggel, és a kérdés körrel szembeni teljes bizonytalansággal állok szemben. Lehet, hogy ez gyógyíthatatlan? Rémületemben fel is ébredtem.
Na, most jönnek a jó tanácsok, ezeket tudták összehozni a brit, mongol és etióp tudósok, megfeszített agymunkával és sok sok gyros elfogyasztásával:
1, Mindig ugyanakkor feküdj le
2. A kimaradt alvást próbáld meg pótolni
3. Ha felébredsz, akkor is maradj az ágyban és próbálkozz, gondolom az alvással.
4. Szunyókálj napközben
5. Igyál némi alkoholt - végre egy hasznos gondolat
Ha ezek nem segítenek, fordulj háziorvosodhoz és gyógyszerészedhez. Ez utóbbi nagy kihívás számomra, ki is legyen a gyógyszerészem? Gondolom erre több fordulós pályázatot hirdetek most már, lassan abba korba érek, amikor ez aktuális lesz.
Látjátok a megoldást? Nem? Majd az éjszaka még lehet rajta agyalni.
Az élet értelméről meg csak annyit, hogy állítólag volt egy tudós, aki az egész életét ennek a kérdésnek szentelte, egyesek inkább talán filozófusnak neveznék. Elköltözött egy szigetre, fehér gyolcs ruhát öltött, és csak ezt a kérdést boncolgatta, elemezgette. Gondolkodott, gondolkodott gyűrte az agyát. Néha eljutott valami megállapításhoz, egy darabig örült, de aztán sorra elvetette a következtetéseket. Végül is úgy döntött, hogy közzé teszi az eredményt, melyet elért. Meghívta hát a tudós kollégákat, hogy elmondhassa élethosszig tartó kutatásainak eredményét, hogy beszámoljon végre a nagy felfedezésről, hogy mi is az élet értelme. Meg is érkeztek a meghívottak. Egybegyűltek, eszegettek iszogattak a felszolgált hidegtálakból és igen nagy várakozással tekintettek az aggastyánra, aki választ ad hamarosan az évezredes talányra, az oly sokszor feltette kérdésre: mi is az élet értelme?. A tudós lassan bevánszorgott a kör közepére és nagy levegőt véve belekezdett mondandójába: "barátaim... az élet értelme... a nyelve itt elakadt, a lélegzete nehézkessé vált, hörögni kezdett, majd holtan rogyott össze.
Már most, a kérdés továbbra is nyitott, a jelenlévő kutatók azt az axiómát alkották meg az esetből okulva, hogy aki az élet értelmét keresi, az az életével fizet. Így aztán azóta sem akadt vállalkozó, aki megválaszolná a kérdést.
Megyek lefekszem, vagy mi, de előtte iszom egy pálinkát.
