A szerelmen való befejezetlen, illetve végtelen gondolkodásra igen alkalmas történet következik, előbb azonban ráhangolódásként tessék meghallgatni egy szemtelenül magas szintű szerelmi trallalát - lets dance! (a képek se semmi):
Tudományos alapként meg elmondom, hogy egyes szakértők szerint ehhez a művelethez, amit egyébként köznyelven szerelembe esésnek neveznek, 1/5 tized másodperc kell, és 12 agyterület összehangolt működése... hurrá, én akkor valami területileg, agyhalottakkal futok össze, de ez megint csak egy epés megjegyzés volt a részemről, és lehetséges, hogy az én 12 területem valamelyike van túlfűtött állapotban. Az is izgalmas, hogy az emberek a szívükben jelölik meg a helyet, ahol ez a bonyolult vegyi folyamat lezajlik, holott ugye fenét. Ugyanolyan agymunka ez is, mint a matekpélda, bármennyire földhöz ragadtan hangzik is, mindez. Összetört a szívem, helyett rossz irányba folynak a hormonjaim lenne a megfelelő kifejezés, örökre a szívembe zártalak helyett az agytekervényem hosszútávú memóriájába helyeztelek, és így tovább.
Nemrégen olvastam Diderot kísérletét a szerelemről, nem tudom, hogy ez fiktív, vagy tényleges történet, de mindegy is. Történt pedig, hogy Diderot, miközben igen kemény munkával alkotta belépőjét a világtörténelembe, azaz írta az Enciklopédiát, aközben azért fiatal férfiember is volt, és érdeklődött a nők, a szerelem, és a szex iránt. Különös tekintettel egy Adél nevű fiatal hölgyre, aki első pillantásra bejött neki.
Érdeklődését, igyekezett összehangolni a tudományos munkásságával is, ezért elhatározta, hogy kísérleti úton bizonyítani fogja az úgynevezett "szerelem első látásra" jelenséget. Erre a célra elsősorban éppen Adélt próbálta megnyerni, hogy kicsit a közelében legyen. A szervezés sikerrel járt, és a leány kötélnek állt, ebben közrejátszott a család ingatag gazdasági helyzete is, bár nemesi családról volt szó, valamint a leány apjának teljesen szerencsétlen alkoholista mivolta. Rövid felvilágosítás után, miszerint tudományosan lesznek vizsgálva az érzelmei, Diderot férfiakat kezdett felsorakoztatni a lány előtt azzal a céllal, hogy Adél valamelyikbe első látásra beleszeressen. Mindezt a tudós egy karosszékből figyelte, hogy végre egy ilyen pillanat megfelelően dokumentálva legyen. Az alanyokat random szedte innen-onnan, kocsmából, rakpartról, utcáról, klubból. Odaültette őket Adél elé és figyelte a reakciókat, de nemigen történt semmi. A leány hűvösen méregette a férfiakat, azok esetlenül próbálkoztak, néztek, megszólaltak, mosolyogtak. Néhány hónap alatt a leány 74 férfival ismerkedett meg, ebből 30 magáévá is tette a tudomány nevében, és annak érdekében, hogy a pillanat hevében kialakult szerelmet Diderot megvizsgálhassa és jegyzőkönyvbe önthesse.
A leány, megfáradva a munkától, egyik nap odaállt a nagyra becsült tudós ember, Diderot elé és rebegő hangon megkérdezte, hogy tulajdonképpen mi is a kutatás célja, szeretné már megtudni, mert hát kicsit már fáradt ebben az egészben. Mire filozófusunk közölte, hogy a szerelem első látásra dolgot szeretné kimutatni és tudományosan dokumentálni. Hosszú csend következett, majd Adél lesütött szemekkel, alig hallható, elcsukló hangon a következőket mondta (megjegyzem Diderot ekkoriban 24 éves, szőke fiatalember volt) - Akkor nem kellett volna a doktor úrnak semmit fáradnia, mert amióta megláttam a doktor úrat, én azóta másként szedem a levegőt is... Diderot, ekkor lecsúszott a karosszékről, és némileg beszürkült a tekintete, többé nem nézett a lányra. Mint már említettem, azért választotta a kísérlet tárgyául a leányt, mert első pillantásra elállt tőle a lélegzete, de úgy érezte, hogy tudományos szempontból a saját érzelmei nem lennének helytállóak és hitelesek.
Eddig is szkeptikus voltam a mindent elsöprő, szerelem első látással kapcsolatban, nem gondolom, hogy ez egy pillanat alatt működhet, bár vannak erről ellentétes beszámolók is. Sőt, mi több a múltkoriban találkoztam is egy élő férfival, aki saját megvallása szerint átesett ezen az érzésen, részletesen el is magyarázta - de nekem akkor is maradtak fenntartásaim. Én arra jutottam, hogy legfeljebb jó alapot képezhet, egy kellemes benyomás, de ennyi. A történet után, olyan reménytelen érzésem támadt, lám megélték a szerelmet első látásra, de mindhiába, hiszen élni nem tudtak az érzéssel, mert nem tudták egymásnak lekommunikálni. Ebből következik, hogy ez a szerelem első látásra állapot, még ingatagabb, mint gondoltuk, mert lehet ugyan hogy bekövetkezik, de kérdés, hogy tudunk e élni vele, lesz e hozzá szerencsék, a szívünk - akarom mondani az agyunk megfelelően dolgozza-e fel.
Én többedik látásra szeretnék szerelmes lenni, de akkor viszont jó alaposan és kölcsönösen, ja és akkor élni is vele, már az érzéssel.