Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Emberi kapcsolatokról

Alibanya jegyzetel

Alibanya jegyzetel

Sosem késő

2016. március 13. - Alibanya1

d30349b8171052ff8aecba5a3a6e140e.jpgTalán ideje megemlékeznem nagyanyámról, aki egy, szinte írástudatlan asszony volt. Le tudta írni a nevét, nagy nehézséggel kibogarászta a szakácskönyvet, meg ilyen apróságokat. De igazából nem nagyon használta ezt a tudományát. Egyszer említette nekem, hogy összesen négy évet járt iskolába, akkoriban mint mondta, több nem fért bele, menni kellett a földre dolgozni. Mondjuk ezen úgy nem búslakodott különösebben, elégedett volt az életével. A rivális asszonyoknál, mindnél több köténye és kendője volt, valamint több kosztümöt tudott varratni magának, mint a Julis, ezek az egyszerű dolgok szabták meg az elégedettségét. Karakán asszony volt, ahová lépett fű nem nőtt, a nagyapám igen hallgatag emberré nőtte ki magát mellette, és szívesen időzött, szöszmötölt inkább az istállóban. Egyszer el akarta hagyni nagyapát, mert az nem megfelelő malacokat vett a vásárban. Ezért egyáltó dühében átgyalogolt a szomszéd városba, a bírósághoz, azonmód. Apa hozta haza délután, miután egy ismerősünk telefonált, mi a helyzet. Még akkor is méltán dohogott a malacok nyeszlettségén, hogy ő nem megy haza és nem csinál több reggelit annak az embernek. Szóval megfogta a dolgok végét. 

Igazából mást akarok róla elmesélni, 15 évvel volt fiatalabb, mint a nagyapám, nem is tudom tán hatvan évig éltek együtt, vagy 55-öt? De elröpült, mint a semmi - ezt is ő mondta.  Nagyanyó a férje összes ingére emlékezett, melyiket vette 49-ben és melyiket 62-ben, Amikor a nagytata meghalt, nagyanyám 76 éves volt. Ekkor döntötte el, hogy most akkor olvasni fog - nincs öregapád, ráérek - mondta. Nagyapát eltemettük, ő pedig szólt nekem, hogy most akkor hozzak neki néhány könyvet. És elkezdte falni a könyveket, kiolvasta a Nagy Indiánkönyvet, az Agatha Christie összest, Szilvásit, Jókait, nem is tudom, már mit nem hordtam oda neki, útleírást, szerelmi történetet, sci fit, szépen sorba rakta és egymás után olvasta őket. Így is találtuk meg egy napon, lecsúszott szemüveggel és egy könyvvel az ölében.

Az ember végül is akármikor megtalálhatja magát, teljesen mindegy, hogy hány éves, hogy hol tart az életében. Szeretném hinni, hogy én is megtaláltam magam, most így ez idő tájt. az is megfordult már a fejemben, hogy a sikertelenség oka, az lehet, hogy túl sok minden érdekelt, illetve érdekel még mindig? Ma inkább a nagyon specializált, szűk területhez értő emberek a sikeresek. akik aztán azt a szűk sávot, hihetetlen mélységben és alapossággal ismerik. Nem tudom, az én agyam mindig csapongott, talán ez is a problémám. Mindegy, nagyanyám példája elég megnyugtató, bármikor bármit meg lehet tenni. Időnként eszembe jut, látom őt utolsó éveiben, ahogy az ablak előtti fotelben olvas, kicsit behajolva, hogy minél tovább kihasználja a kinti világosságot.  

Eddig egyik legjobb időszakom az volt, hogy blogot írtam, aztán hirtelen úgy döntöttem, hogy abba hagyom, mert nem vagyok elég jó benne, nem vagyok elég sikeres. Hiányzott, folytatnom kell - úgy tűnik.

A bejegyzés trackback címe:

https://alibanyajegyzetel.blog.hu/api/trackback/id/tr498472838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

C. Gallus 2016.03.13. 10:03:16

Ez nagyon jó történet volt! Örülök!

Pixynor 2016.03.13. 11:20:53

Wellcome back! :) Örülök, hogy így döntöttél. Ez az embertípus, mint a nagyanyád volt, ma már példaértékű. Nagyon sok ember képtelen megtalálni Önmagát.

2016.03.13. 17:27:20

Dejo lett ez Banya! Irtal mar ilyet. Nem egyet. Na de mit erzel egyaltalan sikernek? Egy fotos is megcsinal szaz kepet, mire egy jo.

2016.03.13. 18:04:11

Kellemes bizakodó hangulatú írás, öröm volt olvasni.
Örülök hogy visszatértél. Megy neked ez az írás dolog !

Csakegyvalaki 2016.03.13. 19:01:54

Hál istennek itt vagy újra... Már azt hittem, hogy nem tudok többé egy jót kommentelni! Nincs ezzel a betűk sorba rendezéseivel semmi probléma. Tulajdonképpen csak jól kell tudni betűket egymás után illeszteni, nemde? :)

Alibanya1 2016.03.13. 20:43:04

@C. Gallus: @Pixynor: @FemmeFatal: @Kulics: @Csakegyvalaki: köszönöm, biztassatok csak ki tudja mi lészen még itten :D

2016.03.13. 21:04:47

@Alibanya1: nem tudni mi lesz, epp ettol izgalmas ;)

2016.03.14. 12:42:03

Szeretem az irasaidat, el ne menj! Ez is nagyon jo volt :-)

IBMarcsi 2016.03.14. 23:12:17

Ne hagyd abba!
Most, hogy a "fészekalja" már szinte mind kirepült, en most kezdtem rajzolni, festeni. No nem kiállításra, csak úgy a magam örömére. Ez nem adatott meg eddig.

2016.03.15. 21:27:08

@Alibanya1: azt irtad, h "ugy döntöttem, hogy abba hagyom, mert nem vagyok elég jó benne, nem vagyok elég sikeres." Mit jelent ez? Mit jelent szamodra a siker? Nagyon erdekelne.

FemmeFatal (törölt) 2016.03.15. 21:28:02

@IBMarcsi: profin csinalod, igy kell ezt :)

Alibanya1 2016.03.15. 22:02:08

@IBMarcsi: Nem hagyom abba, illetve minden az ihlettől függ
@FemmeFatal: Én legyek elégedett vele, nem találjam cikinek, vagy gagyinak, aztán kapjak pozitív visszajelzéseket. okozzon örömet...

FemmeFatal (törölt) 2016.03.15. 22:06:57

@Alibanya1: azt hiszem tul szigoru vagy magaddal ... egy fotos is megcsinal v 100 kepet mire 1 jo

Alibanya1 2016.03.15. 23:01:00

@FemmeFatal: igen szigorú vagyok. A hasonlat nem teljesen állja meg a helyét, egy fotó ellövése egy pillanat, fél óra alatt száz képet is csinálhatok és abból válogathatok, hogy melyik jó, melyiket mutatom meg. Az írás nem ilyen. Sokszor több órát és több napot eltöltök egy egy darabbal és a végén már nem is tudom hogy jó-e. Nem is tudok több százat hirtelen elgyártani, hogy abból kiválasszam a legjobbat. Akárhányszor átolvasom, mindig van rajta javítani való... hát nem is tudom.

FemmeFatal (törölt) 2016.03.16. 00:12:12

@Alibanya1: csak azt akartam mondani h nem lehet minden irasod jo ezer dologtol fugg milyen lesz h sikerul-e s akkor ne fotos legyen a hasonlat: a legnagyobb irok se irtak mindig jot a legnagyobb rendezok se csinalnak mindig jo filmet ... ez egyszeruen ilyen mufaj, minden nyugevel oromevel ... es a szubjektiv mellett ott a kulso megiteles is, ami tok mas ... mi itt sokszor dicserunk ... szemelyes velemenyem, h vannak nagyon jo irasaid es valoban nem mind sikerul mint iras de a legtobb esetben meg azok is elgondolkodasra kommentelesre beszelgetesre kesztetmek itt par embert raadadul rendszeresen es azt gondolom h mar ez is onmagaban vmifajta siker

hello73 2016.03.17. 17:26:51

Hellóbeló:)

@Alibanya1: Ilyen ez a filmes szakma:) Szerintem sosem felesleges idő, újra és újra átolvasni, -írni,-gondolni azokat a sorokat, amiket kiteszünk nyilvánosság elé.( De ezt már említettem) Ez mégiscsak egyfajta kitárulkozás.

Alibanya1 2016.03.17. 18:03:41

@hello73: helló
jah, mármegint csúszok is vissza az öngyalázkodásba... hja meg megint megírni amit megérzek, az sem semmi... ilyen szigorú állapotban minden mondat gyanús
süti beállítások módosítása