Volt egy pillanat, amikor azt hittem, jó irányt vettem az életben, de ez csak egy délibáb volt. Biztos megint bevonzottam valami rosszaságokat, ahogy szoktam. Azért történnek még jó dolgok, ha nem is velem, de körülöttem mindenképpen. És én ennek örülök, mert legalább látom, hogy azért a jóság nem veszett ki a világból, csak engem kerül el, és ez azért nagy különbség. Az ultranagy horoszkóp szerint már csak október hetedikéig kell várnom, akkor valami világmegváltó csillagmozgások jönnek, melyek drámaian jó helyzetbe hoznak. Várom nagyon, addig meg már úszva is.

Jöjjön akkor egy kis boldog történet, aktívan részt vettem benne, mint egy házasság közvetítő, esetleg lifecoach vagy mi, igen büszke is vagyok áldásos tevékenységemre. Sikerült néhány váratlan akadályt elhárítanom, egy bimbózó szerelem útjából, Istenem, hát mi más lehetne, amely ennél szebben és hatékonyabban simogatná a lelkemet? Talán a világbéke? (válasz: ha engem hömpölygetne el a szerelem, illetve egy nagyobb pénzösszeg is elérné a kívánt hatást, legalábbis megközelítőleg)

A történet egyik szereplője, a lány, (a másik a fiú lesz, én a narrátor vagyok) megrendelt egy könyvet az interneten. Tudja csuda milyen okból, de valami efféle késztetése támadt, mondhatnánk az is, hogy megérezte, ha igaz lenne, de nem igaz. Azt is íratnám, hogy megjósolták neki a csillagok, de ez sem lenne egy kicsit sem igaz. Az őrület a megmondatója. Imádja Steven Kinget és meglátta, hogy a neten megveheti olcsóbban a könyvet igaz használtan, valakitől, mint kiderült a fiútól. A megrendelés megtörtént, és a sors kusza szálai elkezdtek bonyolódni, öröm volt látni. (én olyan vizuális, típus vagyok, máris látom a középkék háttér előtt, ahogy az üvegszálhoz hasonlító sors madzagok vonaglanak, csodálatos). El kezdtek, akkor már ennek okán pár üzenetet váltani.  Gyanútlan és egyszerű üzenetek voltak ezek: hova postázza a pasi a könyvet, és ajánlva vagy ne, és ilyentén valami bűvös erő, vagy angyali ihlet hatására valahogy felfigyeltek egymásra. (Miért? Ha ezt tudnám) Hogyan és miként következett be ez a mágikus fordulat? Sajnos nem megfogható. A sors nyilvánvalóan kifürkészhetetlen, de ez a gyanú már többször felmerült bennem.

Az első akadály, mely megviselte a leány lelkét, az volt, hogy vajon írhat-e a fiúnak?! FB felület chat, illetve egy nap mennyit és milyen sorrendben, megközelítőleg hány szót és vajon milyen témában. Itt léptem először közbe határtalan bölcsességemmel, és annyit mondtam csak, hogy érzése szerint és egy percet se aggódjon. Valamint, hogy az ég szerelmére ne elemezzen semmit, ne mérje hány perce érkezett az üzenet és a férfi átlagosan hány szavas üzeneteket ír, és mekkora szüneteket tart az üzenetek között, hogy aztán ezeket kínosan betartva válaszolgasson. Mondtam neki, hogy írjon, ahogy akarja, teljesen szabadon. Ha ettől szétmegy az ügy, akkor hajrá, nem is volt ez megkötve a csillagokban. Reménykedve nézett rám, hátha valami varázserővel rendelkezem vagy egyéb skilljeim vannak és megmutatom neki, hogy mi pattan ki ebből a dologból. Ilyesmi azonban nem volt a birtokomban, na ezt a leplet is lerántottam magamról.

Az események sorjáztak tovább, a madarak énekeltek, a Fidesz újabb plakáttervekről szőtt édes álmokat. Egy nap döbbent szemekkel várt rám a lány. "Fenn van egy szexpartner kereső oldalon" suttogta száraz ajkakkal. Az információ döbbenetes voltától lerogytam az első székre. Nagyon súlyos gondolat, egy egyedülálló férfitől, mondhatni végzetes. Úgy éreztem, újabb hatalmas omladék zuhant az útra, amit valahogy el kell távolítani és nekem ebben segítő jobbot kell nyújtani. Finoman kezdtem, annyit mondtam, hogy nem kell mindent azonnal elhinni, hogy lehet ennyire biztos benne, és így tovább, némileg megnyugodott. Ekkor, a történet szereplői elmentek haza mindahányan, tovább élni az életüket. 

Néhány nap múlva kiderült az egyéb kedves barátnők hatására, hogy de bizony ő az de tuti biztos, ő van bizony a társkereső oldalon fenn és ennek megdöntetetlen bizonyítékai vannak. S, akkor ennek annyi. Mert ez már csak borzasztóság lehet. Ennél rosszabb csak az atomháború lehet, esetleg ha nem használunk vízkő oldót a mosógépez.

Kellett néhány perc, hogy összeszedjem magam, közben arra biztattam meséljen már az információ forrásáról. A kutyasétáltatós barátnő volt az, tőle származtak ezek a végzetes tények, és ez a személy ugyanonnan származik, mint a fiú. Itt mese nincs, a forrás hiteles és kőbe vésett. Elkezdtem arról beszélni, hogy milyen szörnyű is a magány és az bizony adott esetben, egy férfinek is az. Akár ők is magányosak... Igazán nem kellene feltétlen haragudni azért sem, hogy érdekli a szex, sőt lehet talán, hogy az jó is, meg hát nem is tudjuk, hogy miért is keveredett ezen oldalra, lehet puszta véletlen, vagy már régen nem használja, vagy nem is használta, csak buliból volt ott. Nem kéne a dolognak adni egy esély? - kérdeztem, legalább a hangját hallgasd meg, beszéljetek telefonon. Ilyesféléket meséltem rendületlenül. Magam sem hittem némely részét  gondolataimnak, de azért valami melegség volt a szívem körül, hogy ilyen kedves dolgokat vagyok képes felidézni a férfiakról. Ez kifejezett elégedettséggel töltött el, legalább ennyi hasznom van a dologból. 

Ismét eltelt pár nap, vártam a fejleményeket, na jó azért nem annyira, figyeltem a politikát is, meg néha unatkoztam, dolgoztam, afféle zaklatott fejjel jöttem, mentem, tipikusan az az állapot, amikor az ember a maga bajával foglalkozik. Közben azért vannak dolgok, amik másoknak sikerülnek és felettük kerekebb a hold is és ragyognak a csillagok. Ez történt szereplőinkkel is. Egyik napon ám ragyogó szemekkel érkezett a leány, hogy de hát ez egy nagyszerű ember és csodálatos hangja van és nagyon okos és minden nagyszerű, az élet csodálatos a kenyér friss és ropogós. 

Ellepett az öröm engem is, és vele együtt számoltam a napokat, amely még elválasztott a nagy randitól, amikor végre személyesen is találkoznak. Addig is két hét volt még hátra. Itt jön a történet legérdekesebb és egyben leghihetetlenebb része. Ezt a két hetet végig beszélgették és fecsegték a legnagyobb boldogságban, s abban a biztos tudatban, hogy ez csak jól sülhet el. Utoljára ilyenről azt hiszem Jane Austinnál olvastam, azt is hitetlenkedve. Nem láttak egymásról  mást, csak képeket, amelyek fenn voltak a fészbukon. Őrület nem? Én személy szerint nem adtam volna semmi esélyt ennek a dolognak, de ez az én szegénységi bizonyítványom. Végre eljött a nagy nap, egy péntek, a lány nem is jött dolgozni, aludni sem nagyon tudott, előtte már napokig azon méláztunk, hogy mit is vehetne fel, milyen cipőben legyen, és hogy álljon a haja. mennyire sminkeljen és legyen nála esernyő?

Igen, ahogy ígértem ez egy happy endes történet ahogy a címben is említettem. Én meg aztán betartom az ígéreteimet de nagyon, itten már boldog végkifejlet következik. A találkozás olyan volt, mint a mesékben, mivel hogy én is csak onnan tudom, a lány meséjéből. de viszont fergetegesen jól sikerült. Tökéletesek voltak egymásnak, ahogy azt eredetileg is elképzelték. Ez volt két hete, szóval ez egy vadonat új történet, a szerelem töretlen, ahogy a remény is. Bizony vannak ilyen egyszerű történetek is. Mondanivalójuk nem sok, csak annyi, hogy olyan jószerűek. Hihetetlenül.

Velem ez meg sem történhetett volna, mert elrontottam volna, már nincs türelmem az ilyenféle jóságok kivárásához.