Rendben ez a sok kultúra, meg egyéb kihívás, amivel telepakoltam az életem - még rajzolok is - de, azonban maradt egy, még egy kihívás - férfi kell/kellene nekem. Tudom, egy időre kimaxoltam ezt a kérdést, és jóideig nem lesz olyan szerencsém, mint az év elején volt, ez statisztikailag is lehetetlen. Valamint az élet fondorlatos, meg a sors is, nem kell erről nekem sokat itt megnyilatkoznom. Azonban ezen az augusztusi délutánon úgy fél kettő táján úgy éreztem, hogy egy megközelítőleges férfi is jó lesz, most akkor. Sok, nagy választékom nincs, ötletgazdag módon vissza merészkedtem a netes társkeresőre. Keményen elszántam magam, hogy most randizni is fogok, akármit is mondjanak az emberek. Aztán meg úgy adódott, hogy egy régi időket idéző bejegyzés lett ebből, mintegy visszatérés a gyökerekhez, bár inkább mást szerettem volna.
Nem könnyű, detényleg nem, a helyzet mit sem változott, férfiak és nők küzdenek az ismeretlennel. Különböző és váratlan akadályokat kell továbbra is leküzdeni ezen folyamat közben. Egy kedves férfi szerződés tervezet formájában próbált biztosra menni, és szerette volna akár jogi úton is leszögezni, hogy bizony nekem a kaland is elég és gyorsan nyilatkozzak erről. Fene tudja, valahogy nem volt kedvem ehhez. Egy másik ugyancsak megnyerő úriember azt szerette volna, ha napokig simogatjuk egymást, kérdeztem, hogy e mögött valami filozófiai magyarázat áll, esetleg ilyen irányú szekta tagja, vagy csak egyszerűen impotens, de ezzel a durva egyenességgel sajnos megbántottam... Elismerem, lehetnék tapintatosabb.
Azt a vezérelvet találtam ki magamnak, hogy legyen már képzett, legyen felsőfokú végzettsége. Jöhet a megvetés első hulláma, hogy milyen sznob vagyok, meg persze, persze. Én azonban csak arra gondoltam legyünk ebben, ha lehet szimmetrikusak, meg most ez az ötletem támadt. Hozzátenném még, hogy teljesen mindegy, milyen vezérelv szerint válogatok, az eredmény ugyanaz, vagy lesz szerencsém, vagy nem.
Végül is összefutottam valakivel az internet bugyraiban, talán bölcsész volt vagy valami efféle. Kicsit nehezen vergődtünk át az ismerkedés első próbatételein, mindenáron a szexhez való viszonyulásomat próbálta feltérképezni. Ez lehetett volna intőjel - tapasztaltam már eleget, de nem, én randizni akartam, megszállottan. Igyekeztem vele megértetni, hogy így ismeretlenül ezt a kérdést teljesen felesleges boncolgatni, mert lehetek én akármilyen szexmániás, ha egyszerűen nem vonzódunk egymáshoz, ergo hagyjuk ezt a témát, találkozzunk, ha úgy gondoljuk. Némi huzavona után, aztán mégis arra jutottunk, hogy fussunk össze.
Maga a randi megbeszélés is elbizonytalanított, így utólag nem is értem magam, azt javasolta, hogy találkozzunk a Pólus környékén?! Ezen elméláztam néhány percig, én arrafelé lakom, pontosan tudom, hogy a Pólus környékén egy parkoló van, meg egy gazos terület, nem tudtam eldönteni, melyik lehet a célterep. Óvatosan meg is kérdeztem, hogy pontosan melyikre gondol és hogy esetleg nem lehet a dolgot finomítani és a Pólusban benne találkozni akkor már. Korábbi érdekes és megosztó tapasztalataim alapján azonnal jeleztem, hogy a saját kávémat én fizetem nem kell tehát a kockázattól, anyagi tehertől tartania mi szerint, esetleg kidob 450 forintot az ablakon.
Péntek estefelé volt, a nap megyegetett lefelé. Nem mondhatom, hogy a legjobb formámban voltam, de igyekeztem. A randira feldobtam magam és érdeklődve jelentem meg a helyszínen. Végül is az Árkádban beszéltük meg találkozást. Nyugodt nyitottsággal vártam az érkező embert. Csak annyit szerettem volna, hogy ne legyen kellemetlen, és én elégedett leszek.
Megérkezett, némi késéssel ugyan, de ott volt. Nem ismertem meg, az általa küldött kép alapján nem tudtam őt beazonosítani, de szerencsére ő engem igen, úgyhogy az első akadály leküzdve. Letelepedett velem szemben és azonnal belecsapott életének elmesélésébe. Belül sóhajtottam egyet és üldögéltem, figyeltem a történetet, de azért mellékágon azon töprengtem, hol lehetnek a kedves, érdeklődő férfiak. Egy régi ismerősöm, itt ezen az oldalon, mindig a fejemhez vágta, hogy a nők képtelenek meghallgatni a férfit, és hogy mindig az ő csicsergésüket kell hallgatni a végtelen unalmas életükről.... Nem tudom, engem valahogy elkerülnek ezek a típusok, már akik kérdezgetnek és a csicsergésemre kíváncsiak, valahogy mindig hallgató leszek, a feszülten figyelő, bólogató és kérdező. És mesélt és mesélt, az anyukájáról, az apukájáról, az öccséről, hogy ezek külön, külön és együtt milyen hatással voltak, vannak az életére. Majd váratlanul nekem szegezte a kérdést, hogy tudom-e, hogy ő ki is valójában? Kicsit megdermedtem ilyen csavarra nem számítottam, ki lehet ő, és mit kellene itt most felfedeznem? Sokáig nem tartott a bizonytalanság: Ő egy reneszánsz művész reinkarnációja - mondta nekem csillogó szemekkel, ezért gyakran érez késztetést, hogy idegen nyelven beszéljen.
Visszafogott nő vagyok, egyedül nevelem a gyerekeimet, engem már annyira meglepni nem lehet semmivel. Kitudom szedni a paradicsomfoltot a fehér terítőből, ismerem a szódabikarbóna 100 féle alkalmazását, tudom, hogy a hold és Szaturnusz szöge milyen hatással lehet az orchideák virágzására, hogyan lehet idegállapotban lévő kamaszt lenyugtatni, milyen hatással van a viagra a magas vérnyomásra, nem jöttem én zavarba. - Hogyan jöttél rá erre? - kérdeztem teljes hidegvérrel és érdeklődő tekintettel. Egy sorozat nézése közben - felelte. Ó, mondom, akkor már láttam elkészült művedet - magam sem hittem, hogy ilyen könnyen mondok ilyesféle mondatokat, ő pedig lelkesen bólogatott. Majd átkanyarodott az életbölcsességek megvitatására.
- Tudod, - mondja - a kapcsolat olyan, mint egy háromlábú hokedli, egyik lába a szex, a másik lába az érzelem, a harmadik pedig a szellem. Sajnos még nem talált olyan nőt, aki ezt a roppant eredeti feltételrendszert hozni tudta volna. Éreztem, hogy alattam is vékony a jég én sem leszek a nagy áttörés. Közben már arról mesélt, hogyan veszejtette el a szüzességét egy csodálatos bomba nő (ki más), egy sztyuárdesz segítségével. Természetesen bámulatos élményekben részesítette a hölgyet, így szűzen is. Egyszerűen nem tudott vele a partnere betelni, de sajnos szellemileg nem voltak egy szinten, nem volt meg a hokedli három lába, így lépéskényszerbe került. Azóta is keres, kutat - a háromlábú szék lebeg szemei előtt. Úgy érzékeltem, hogy általában a szék szexuális lábát igyekszik megragadni és onnan tovább indulni, de végül is lehet, hogy tévedek. Már arról bugyogott, hogy én szellemileg megfelelő partner vagyok az evidens (tyűhaj), de a szőke légikisasszony, sajnos olyan magasra tette a lécet fizikálisan, hogy aztat én nem tudom megugrani. És ugye öt csillagos bor után a négy csillagos...
Nagyszerű, - sikkantottam, letettem az ötszázast a kávéért és ellibbentem, még hallottam, ahogy a természetgyógyászról kezdett volna egy izgalmas történetet, én már futottam a földszinti cukrászda felé, hogy lelki nyugalmamat gyorsan helyre billentsem. A férfi kérdés - úgy éreztem, határozatlan ideig nyitott marad.
Emlékszem hazafelé azon gondolkodtam, hogy az emberiség vajon miért fejlesztette ki a pillangó úszást? Miért vergődnek rengeteg erőbevetéssel emberek, hogy fenntartsák magukat a víz felszínén, evickélés segítségével? És milyen fárasztó! Vannak erre sokkal hatékonyabb megoldások is, vagy hallott valaki olyanról, hogy egy hajótörött pillangóúszással közelítette meg a partokat?
És még valami nyugtalanított, az igazán valamirevaló, egészségtűrő szuperasszonyok most már zöldbanán lisztet használnak, lehet online rendelni, csak 900 forint. Ideje felzárkóznom, mert tudatlanságomban egyszerűen liszteket használok búzából, mint öreganyám, ugyanmár.
