Megvolt még egy születésnapom, nem fogom megmondanihanyadik, erről ennyit. Nagyon kellemesen telt, különböző szénhidrát merényleteket hajtottam végre más, más emberek társaságában, saját magam ellen. Csodálatos volt. Ezen felül rengeteg kedves megkeresést kaptam. Ragyogtam. Kár, hogy évente csak egy van...

Az élet azonban nem áll meg töprengeni ilyen alibanyás dolgokon, hanem megy tovább. A "minden percért kár" mozgalom jegyében ismételten jelzem, nem lesz ez egy nagy megszólalás, mert azt mégsem lehet, hogy folyamatosan kurva jókat írjak ide. Azonban, de meg kell, hogy írjak egy fordulatot. Ahogy eveztem péntek délelőtt az életben, vagy az életen keresztül, és azon tanakodtam, hogy hány percet várjak még a következő kávémig, levelem érkezett, úgy bepottyant. Teljesen váratlan volt, ami azért gyakori tünete a leveleknek. Néztem, néztem még gondolkodni sem volt időm, már futottam is végig a sorokat: 

Talán még emlékszel rám. Sajnálom, hogy anno elszúrtam az ismerkedésünket! Valójában tetszettél, és ahogy kezdtelek megismerni, úgy éreztem, hogy komolyabb is kialakulhatna közöttünk. És ettől valahogy megijedtem mert nem számítottam rá. Azóta megbántam, hogy nem adtam neki (nekünk) egy esélyt. Tudom már késő.
Nyugi, nem foglak többet zaklatni! Csak amikor megláttalak itt, úgy éreztem le kell írnom. Csini vagy ezen a képen.
Értékes nő vagy, és remélem megtalálod aki mellett boldog leszel! (ha már eltoltam, hogy esetleg én lehessek az)

Aláírás

Hirtelen nem is tudtam beazonosítani ki lehet az, majd lassan kibontakozott a dolog, a makettes fiú, ő jelentkezett. Többször átolvastam, meg kell, hogy mondjam tetszett, olyan egyszerű, de őszinte levélnek találtam. Válaszoltam, arra gondoltam ugyanis, hogy egy ilyen levél válaszra érdemes. (meg értékes nőnek nevezett, ez rám is hatással van, igen)

A feministák újraértékelték Jan van Eyck Arnolfini házaspár című festményét és egészen különleges, mondhatni döbbenetes következtetésre jutottak. A kép egy házassági szerződést ábrázol, és már a nők akkor is jelentős gazdasági tényezők voltak. Hm. Az eredeti, torz elképzelés szerint, a kép a házasságkötés pillanatát ábrázolja. Az új következtetések szerint ez teljes marhaság, a levetett papucs bizton mutatja, hogy a férj éppen útnak indul, a házasságkötésen már rég túl kellett esni, hiszen a nő terhes, és van saját Blöki kutyájuk is, mely a hűtlen kezelés antiszimbóluma. A festővel azt a pillanatot kívánták megörökíttetni, amikor a férj rábízza a vagyont a feleségére, amíg úton van legyen, ő a főnök. Feltartott kezével éppen azt mondja, aztán ügyes legyél mókuska. Az asszony lesütött szemmel fogadja a megtiszteltetést, mások szerint arra gondol, hogy azonnal vesz néhány új papucsot meg cipőt. Én már olyant is olvastam, hogy ez az ember nem más, mint Putyin és mégis van időutazás. Lám ilyen érdekes világ a festészet, még visszatérünk erre. Jöjjön, akkor egy tingli tangli...