"Egy amerikai kutatás szerint az egy éjszakás kalandok során a nők ritkábban élveznek el. A szexuális elégedettséget a körülmények ugyanis tovább bonyolítják. A hangulat és lelki állapot, így a depresszió, a szorongás, a bizalom vagy az intimitás, mind-mind jelentős szerepet játszanak az orgazmusban és az általános kielégülésben. Ez különösen a nőkre igaz, akiknek többnyire nyugodtabb, ellazultabb állapotra van szükségük az orgazmus eléréséhez, mint a férfiaknak."

Elérkezett a pillanat: magányos életemben megérett a helyzet, hogy ráébredjek, itt bizony hagyományos értelemben vett partnerkapcsolat nem lesz. A férfiakkal nem jutok dűlőre, meg sehová se. A fene tudja mi a baj? Gyerekem van? Túl komolynak hatok? Vagy egyszerűen csak nem jól választok? Mit tehet ekkor egy magányos nő, aki marha nehezen lépi át a határvonalat a free sex életmód felé? Határozott döntés hoz és beugrik a mélyvízbe, vagy megy apácának.  Próbáltam én szex nélkül elleni, de tényleg, van hogy megy is hetekig, aztán egyszer csak olyan módon tör rám a hiánya, hogy legszívesebben szétrágnám az ajtófélfát, feszült leszek, meg idegbeteg. Úgyhogy - egyéjszakás kaland, vagy párórás mittudom én. Nem látok más megoldást.

Előszedtem a női magazinokat, meg be gugliztam a témát a netre, hogy megfelelően feltudjak készülni a dologra. Nagyon nem mindegy ez nekem, pláne egy ilyen országban. Végig böngésztem, a sok roppant bölcs és hasznos tanácsot. "Mire ügyeljünk, ha egyalkalmas szexbe bocsátkozunk" "10 tanács egyéjszakás kalandhoz" "Hogyan éljük túl a kalandot" . Jobb kedvem nem lett tőle, bevallom, sőt egyre mélyebbre süllyedtem szegény kanapémba és egyre inkább romlott, feslett állatnak éreztem magam. A szövegekben minduntalan az volt az alaphelyzet, hogy holmiféle bulin, nyaraláson, partin, design bútorok között, kiszemelünk egy átkozottul szexi fickót és vele szemezgetünk, majd ágyba vonulunk. Mindeközben fancy koktélt iszogatunk, habfehéren villog a fogunk, rettent fasza, fekete, combtőig felhasított szoknya van rajtunk, ebből következően egy gramm felesleg sincs rajtunk, na és a hajunk az meg tökéletesen lebben a naplementében. Hol van az én életemben ilyesmi? Ébresztő! Aztán nyavalyogtam a kérdésen, hogy mennyire erkölcsös ez, most miféle nővé válok ezek után, mit fogok gondolni magamról? Átlépek egy határt? Végleg romlott leszek? Ezt a gondolatmenetet végül elvetettem hiszen mindenki meghal egyszer, legyen jó, vagy rossz. Végül is úgy döntöttem felpattanok a netre, jobb híján,  és megpróbálok belőni egy pasit magamnak, nézzük mi lesz belőle.

Mottómat, valami  bomlasztóan szexi szövegre cseréltem, hogy a kapás minél gyorsabb legyen, persze azért ezt is kétszer meg kell gondolni, mert jó lenne olyannal összefutni, akire azért rábírok nézni. Közben kiagyaltam magamnak néhány paramétert, milyen férfit is akarjak? Hát ha már, akkor válogassak. Legutóbbi szerelmi katasztrófám alapján egy szőke, kék szeműre gondoltam, aki 175 cm magas és 85 kg, na ilyet akartam magamnak és pont. Meg még arra is gondoltam titokban, hogy ez jó megerősítése lesz viharvert női önbizalmamnak, ha erősen leszűkítem a választékot és ennek ellenére mégis oda lesz értem valaki!!! Na, ravasz, mi! (Arra a forgatókönyvre, hogy érdektelenségbe fullad a kísérlet, nem gondoltam - hiába optimista az vagyok)

Nagy volt a nyüzsi az oldalamon, rengeteg levelet és chattmeghívást kaptam. A színvonalról most nem beszélnék, de hát mire számíthattam, olcsón próbáltam adni magam. Végül is találtam egy férfit, aki valamelyest megtetszett, és ami a legfontosabb teljesen megfelelt az előre elképzelt paramétereknek! Rövid beszélgetés és képcsere után, megállapodtunk abban, hogy pár nap múlva találkozunk. Hátradőltem és figyeltem magamat, hogyan romlok, miként indul ez a folyamat? De azonkívül, hogy erősen elzsibbadt a nyakam, mást nem vettem észre. Lehet romlottnak születtem?! Gondolkodtam, hogy tényleg képes leszek én erre az egészre? "Azért" odamenni és találkozni egy vadidegen férfival, hogy hátha nyomban le is fekszem vele? Ezen a ponton kicsit ideges is lettem: "Ne így tedd fel a kérdést kérlek" - mondtam magamnak.

A randiig pár nap volt hátra, tudom ez így már nem tipikus egyéjszakás kaland, de ez volt ami legkevésbé érdekelt. Közben gondolatban számtalanszor lemondtam az egészet. Mindenféle szövegeket találtam ki, hogy miért is lehetetlen a találkozás, persze nem azért, mert megfutamodnék, á dehogy éppenséggel cunami közeleg Budapest felé, meg leállt az egész villamosforgalom valami járvány miatt, szóval teljesen érthető és ésszerű magyarázatok jutottak az eszembe. Meg idegbajos voltam, meg szánalmas. De végül is a megbeszélt időpontban ott álltam a metró bejáratánál.

Az egyéjszakás kaland során a legfontosabb, hogy meglegyen a fizikai vonzalom. Emellett figyelj oda, hogy megbízható(nak tűnő) partnert válassz! Már az elején puhatold ki, hogy nincsenek-e furcsa szexuális szokásai, vágyai (a csókolózás jó próba lehet), hogy ne kerülj később kínos helyzetbe!

Ezt megpróbáltam életszerűen elképzelni, amint lazán ülök a bőrbevonatos nagyon grande bárszéken és fesztelenül beszélgetek a kiszemelttel, majd lazán közbevetek erre irányuló kérdéseket, te figyelj szoktál fán lefelé lógva? Netán ostort pattogtatva?  Marha jó. 

Ha tudod, hogy benne van a pakliban, hogy ágyban kötsz ki egy idegennel, gondolkodj előre (persze egy egyéjszakás kalandot nehéz előre megjósolni)! Nőknek például érdemes frissen szőrteleníteni és szexi fehérneműt húzni.

Pár másodperc múlva megláttam őt, ahogy az utcán közeledett, megfelelt egy nekifutásnak, megvan a fizikai vonzalom,  -  az előírásnak megfelelően. Egymásra mosolyogtunk, megyünk akkor kávézni kérdezte - ez volt a jel, ha elfogadom a kávét, akkor az azt jelenti, hogy bejön, ha nemet mondok, akkor máris búcsúzhatunk. Még egyszer ránéztem és igent mondtam a kávéra. Gyerünk Banyus, vesd oda magad

Merthogy a kávé már a lakásán volt. Kedves volt, még érdeklődött is irántam, meséljek magamról, mondta. Szerintem igazán rendes. Olyant is mondott, hogy szép az arcom! Kellemesen beszélgettünk mielőtt a hálószobába mentünk. Hát ez van, meglettem szexelve és nem egyszer. Egyszerűen nem is tértem magamhoz! Akartam! Igen, mindent és többször is. Őszintén szólva nem zavart semmi ez a két óra alatt, ezen én voltam a legjobban meglepődve, basszus tényleg ki vagyok éhezve, tényleg van ilyen.

Ne gondolj folytatásra! Lehet hallani olyan történeteket, amikor egy forró együttlét később kapcsolathoz vezetett, de ez a kivétel, ami erősíti a szabályt. Ne áltasd magad azzal, hogy több is lehet belőle, ezzel csak fájdalmat okozol magadnak!

Ne várj csodát! Bármilyen kiábrándítóan hangzik, de a legtöbb esetben az egyéjszakás kalandra nem úgy fogsz visszaemlékezni, mint életed legjobb szexélményére. Előfordulhat ugyan az is, de általában nem ez a jellemző. Gondolj csak bele, hogy egy szerelmes pár is csak többszöri alkalom után szokik össze teljesen. Indulj úgy az éjszakának, hogy szerzel néhány kellemes percet, órát magadnak!

Ne menj el szó nélkül! Ha jól érezted magad a sráccal, ne menj el szó nélkül. Lelépni és eltűnni, míg ő mélyen alszik, nagyon könnyű lenne. Egy valamire való csaj azonban inkább puszit nyom az idegen arcára és a fülébe súgja, hogy köszöni a szép estét, majd becsukja maga mögött az ajtót. Ennél nem kell többet mondanod, ez éppen elég.

Jobban érzem magam? Talán. Lehet tényleg kell a szex a túléléshez? De ennyi munka és idegeskedés egyetlen alkalomért? Mennyi kockázat, meg idegbaj? Akkor x idő múlva megint ugyanezt végig küzdeni? Most szerencsém volt, mert egy viszonylag rendes pasival futottam össze, de... Jaj...Egydélutános kaland, mert végül is az enyém az volt, hát megvolt. Legyen lelkifurdalásom? Voltak pillanatok, amikor össze-vissza éreztem magam, de nem tudok mit tenni! Képtelen vagyok egyfolytában csak várni, várni holmiféle igazira. Egy évet szenvedtem egy fickóért, a lelkem kiraktam érte, küzdöttem érte, munkát tettem bele, aztán semmi, de a legnagyobb semmi! Nincsen ennyi évem, és nincsen ennyi érzelmi energiám sem. Vajon más, hogy oldja ezt meg???? Savanyodás?