Az életet lehet sokféleképpen élni, különböző irányelveket lehet követni, már ha valaki szereti az ilyesmit, vagy lehet olyasmit is tenni, hogy az ember követ egy irányelvet és néha kiruccan belőle, hogy aztán megnyugodva, feltöltődve visszatérjen ama irányelvbe, amit úgy egyébként követget. (Én a takaros magányos nő, két gyerekkel imidzset építem - ez a legmenőbb mostanság kishazánkban) Meg lehet aztán nem követni semmiféle irányelvet, ez is egy megoldás.
Az én kiruccanásom a rock koncert és istenemre mondom, hogy ez a legjobb amit el tudok képzelni - publikusan hehe! Az esti meg a legjobbak legjobbja volt, ami az emberrel rockkoncert kapcsán történhet. Mondjuk sörrel is leöntöttek, de eszi fene, túl éltem. Airbourne volt ez az esemény, a fucking boat-on, ezt ők mondták :) Egy élmény volt.
Volt ebbe minden ami egy ilyen eseményhez kell, a zenét megállás nélkül nyomták, eszméletlen hangerővel, és hát a zenéjük is olyan ütős, hogy azt nem is lehet másként hallgatni, mint ugrálva. Nem csináltak nagy körítést, egyszerűen a két előzenekar és némi előkészület után berobbantak, hogy aztán 80 perc múlva meg eltűnjenek. No de milyen 80 perc emberek! Tömény rock, a maga hagyományos módján, amit adni tud, azt mind. Semmi líra, semmi pöszmötölés, világmegváltás, lets rock, ennyi. Gitár, hajdobálás dob, hangerő. Lehet, hogy bele lehet kötni a hangzásba, hogy néha már annyira hangos volt, hogy attól torzult, de nem nagyon érdekelt. Lehet még ilyen komolykodós igazi kritikusos húrokat pengetni, hogy teszem azt, a fiúk már kicsit megfáradtak az utóbbi időben - nem fáradtak meg!
Ready to rock ezzel kezdtek és csak azt mondhatom: iiiigen!!!!!!!!!!!
A közönség sokat megélt rockerekből tevődött össze, volt tehát minden: lökdösődés, sörlocsolás, artikulátlan üvöltés, szóval itt sem volt lírai a hangulat, de alapvetően egyöntetűen tomboltunk, amit amúgy nehéz is lett volna elkerülni, mert ezek az emberek, valami eszméletlen dinamizmust nyomnak szerteszét magukból. Nehéz meló rokcsztárnak lenni, főleg ha valaki ilyen magasra helyezi a lécet!
Azt mondják, hogy fiatal AC/DC. lehet, vagy csak azért mert ausztrálok ők is, de persze egyáltalán nem ciki valakit az említett együtteshez hasonlítani, és a legjobbakat vették át tőlük, jól alapoztak az biztos. Én nem tudok ehhez, nagyon mit hozzátenni, ezt meg kellett élni, ott kellett lenni, és élvezni azt a bizonyos 80 percet...
Na és a koncert vadító elemek? A pasi eszméletlen stílusosan verte a fejét a sörös dobozzal, míg az ki nem lyukadt és nem permetezte a sört szerte a világba, de volt még sziréna a bárpulton kikötve, szórakoztatott kicsit bennünket. Elgondolkodtam, hogy ha tökéletes koncertre való rockot kezdene valaki összerakni, akkor előbb utóbb éppen ezt kapná. Pont ugyanezt!
Szóval rock koncertre járni nagyon, nagyon javalott, már ha az ember képes felülkerekedni néhány kellemetlen mellékhatáson, hogy összetapossák, fülébe ordítanak, esetleg hánynak mellette, időszakos süketség, szóval ha ezektől képes elvonatkoztatni, akkor a legjobb buli a világon, ez meg azok közül is a csúcs volt. Ahogy a barátom mondta: " na, ezt nevezik rock koncertnek..." igen egyetértek!
Update: a hétvégén újból megtekintettem őket és ha lehet tovább áradozni, akkor ezt megteszem, semmit nem változtak, tolják ezerrel. Ahogy valaki mondta ez az az érzés,amit a lemez nem tud adni, ezt nem lehet odacsomagolni, ezt csak élőben lehet megélni.
