Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Emberi kapcsolatokról

Alibanya jegyzetel

Sziget - Mette Jakobsen Minou szigete

2014. december 17. - Alibanya1

sziget_3.jpg

Mette Jakobsen - Minou szigete

Akkor most könyvismertetek, megfogadom a tanácsot és nem akarok a kapcsolati pocsolyában elveszni, ismételgetni önmagam, úgyhogy szárnyalok szerteszét, most bevallom, hogy olvasok is. A könyv kicsi és türkiz, meg fehér színű, aligha venné le az ember a polcról, ha egyébként nem valami skandinávosat keresne. Ez az.

Szóval kicsi és rövid, és még nagyobb betűk is, hogy valamit mutasson az áráért. Pedig, hát a könyvet talán nem a szerint vesszük, inkább amit találunk benne, és ebben a könyvben találunk sok mindent. Az alaphelyzet egyszerű, és nincs agyon bonyolítva: Egy kisfiú holttestét partra veti az óceán egy kicsinyke szigeten. A sziget olyan kicsinyke, hogy az már nevetséges, de mégis van rajta egy templom, pár ház, egy erdő meg egy szikla, na és persze világítótorony. Lakják is: Minou a kislány, Papa a lány apja, a Tiszteletes, aki ugye a templomot irányítja, Ládás aki varázskellékeket gyárt és Nevenincs a kutya, és régebben még a Mama is lakta.

A kisfiú holttestét Minou találja meg egy napon, ahogy bóklászik a szigeten. Mivel más megoldás nincs, apjával felcipelik a gyereket a házukba és felravatalozzák az egyik szobában, várva a postahajó érkezését. A történet erről a pár napról szól, amíg megérkezik a postahajó, amely az egyetlen kommunikáció a világgal. Közben megtudjuk, hogy a kislány anyukája egy évvel ezelőtt tűnt el, különleges körülmények között, amikor a legszebb cipőjében sétálni indult. Megtudjuk azt is, hogy az apa egy filozófus, aki könyvekkel teli rakott szobájában délután és esténként a végső igazságot keresi. Délelőtt meg halászik, mert ahogy a Papa mondta: egy filozófus ideje legnagyobb részét azzal tölti, hogy elméje sötét termeiben a végső igazságot keresi - azt, amiben semmiféle oka nem lehet kételkedni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az apa fanatikusan hisz abban, hogy a család Descartes leszármazottja és, hogy a logika segít minden probléma megoldásában, ez alól sajnos Mama kivétel volt, mint megtudjuk, az ő megoldásában a logika nem segített, de már a nők ilyenek, ezt más forrásokból is tudjuk.

A történetet, már ha van, a kislány meséli és ezért elviselhető, mert ártatlanul és nyitottan van előadva, nincs kétely minden úgy van, ahogy van, miért mondana bárki mást. A világ csak így lehet jó, hogy egy szigetből áll, és amit a Papa mond az maga a megtestesült valóság és igazság, nincs mit gondolkodni rajta, annál inkább van a kisfiún és a Mamán. A gyerek sálakat kötöget, bóklászik a szigeten és ártatlanul elmeséli a dolgokat, az embereket. Mi felnőttek, akik olvassuk már kezdjük sejteni a feszültséget, a problémákat, de a gyerek szemén keresztül az egész kap valami tisztasági festést. Úgy tűnik, Papa egy reménytelen lúzer, aki addig menekült a világ elől, míg erre az idétlen szigetre került. Itt gondolkodik eszelősen, de ez a pár nap a fiú holtestével rádöbbenti, hogy kurvára nem jutott semmire, még itt elbújva sem. Nincs végső igazság, gyanítja, de nem meri kimondani - én meg kimondtam, illetve ideírom: nincs végső igazság, sőt semmilyen sincs, akkor én megleltem? Nem. A Nőt, a Mamát, úgy tűnik elszedte tőle a másik lúzer, de mégis életképesebb férfi, aki szintén a szigetre vetődött.

Amikor ismerkedni kezdtem a könyvvel olyan képtelen ötletnek találtam, hogy egy zsebkendőnyi szigeten zajlik az egész. Alig pár ember, alig pár négyzetméteren, összezárva. Hogy lehet így élni egyáltalán? Várni keddenként a postahajó? Várni a vasárnap, hogy lesz valami miseféle és a pap süt perecet? Nézni az óceánt és körbe-körbe járni a szigetet századszor is? Lesni, hogy hátha valami furcsa dolgot partra vet a víz, mint például pár éve egy görbe kerekű biciklit és akkor lesz valami érdekes, lesz valamin gondolkodni. Ezek a kilátások egyszerűen elképzelhetetlenek a számomra, úgy éreztem, egy napot sem tudnék így élni.

Aztán elgondolkodtam, mit is látok rémisztőnek? Mi itt a probléma? Nem mindegy? Óceán vagy épületek, akármi is lehet körülöttünk, amikor ugyanúgy viselkedünk. Mindannyian egy ócska sziget vagyunk, akár még drótkerítést is vonnánk magunk köré, csak nehogy valaki behatoljon, valaki megközelítsen, vagy akár, hogy mi kilépjünk belőle. Szigetet építünk, alkotunk magunk köré és csak a minimális dolgokat engedjük be, meg ki is persze. Nem akarunk semmi kockázatot, semmi bizonytalanságot, keddenként a postahajó meghozza ami kell, liszt cukor keksz, festék, esetleg egykét levelet a nagyvilágból és ennyi. Inkább nem beszélgetünk, nem ismerkedünk, nem szexelünk nehogy valami váratlan dolog fészkelje be magát az életünkbe, lépjen rá a szigetünkre, mert akkor ugye mi lesz? Tényleg mi lesz? Mi a szartól is rettegünk annyira? Inkább várjuk, hogy valami érdekeset oda mosson a víz...szóval valami csodát, ami készen, minden erőfeszítés nélkül bepottyan az életünkbe és megold mindent.

A kislány éppen ebben a pár napban, amiről a könyv is szól, kezdi meg a sajnálatos felnőtté válást, és fogalmazódnak meg benne az első kételyek a világgal szemben. Ezekre nincs válasz, hogy is lenne? Végül is elmondhatjuk, hogy hiába a sziget, a védettség, a teljes bezárkózás, a kockázatok minimálisra csökkentése, a baj akkor is bekövetkezhet - tehát nincs értelme. Mármint ennek az őrült védekezésnek. Nincs értelme a bezárkózottságnak, az elbújásnak a tüskemutogatásnak, mert érzelmek, bonyodalmak még akkor is vannak, ezt egyszerűen nem lehet kitaktikázni...ha, az életet élni akarjuk, akkor élni kell és felvállalni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://alibanyajegyzetel.blog.hu/api/trackback/id/tr356989347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bigbaby (törölt) 2014.12.17. 10:53:35

Ali, ez nagyon profi volt. Es igen. Az elet elol nem lehet elmenekulni. Persze, ez van akinek jo, van akinek rossz hir. De ez van.

notC 2014.12.17. 16:51:42

jó az irány!! Gratulálok!

A felvetett kérdésekről. Látom és tapasztalom, hogy az emberek gyávák, félnek, ezért az egyszerűbb utat választják: bezárkóznak a kis szigetükre a falaik mögé, és a látszólagos biztonságot keresik. Vagy annak a látszatát próbálják megteremteni. Nem tudom miért, mert én a gyógyíthatatlan optimisták és a megátalkodott idealisták egyre kisebb táborát gyarapítom és inkább csak kíváncsian nézem a sok dobozba zárt fejű intrót (introvertált EQ-light), meg próbálom megérteni a félelmeiket, kevés sikerrel :-)
Nem az a baj, ha vannak befelé fordulók, aggódók, racionalisták és maradiak, hanem inkább a trend mutat rossz irányba. Azt hiszem a vízválasztó kérdés a félni vagy megijedni választása. Régebben többen voltak, akik inkább megijedtek, mostanság inkább félve élnek az emberek, és mint minden rendes pesszimista örülnek, ha igazolva látják magukat, ha ennek ellenére is megijedhetnek :)

Emmanuel Goldstein 2014.12.17. 16:56:45

jó poszt, a könyv az európai keresztény ember felnőttéválását rajzolja le, lefogadom egy szívecskésformában készült sütibe:)

Emmanuel Goldstein 2014.12.17. 17:08:40

éspersze, az embernek gyerekkorában egy csomó "ezígyvangyermekem,negondolkozzrajta" horgonyt adnak, oszt egy élet munkája levetni őket...

Micellás Zsizell 2014.12.17. 19:26:06

Nekem is tetszett az ismertetőd, imádom a könyveket és szeretem, ha valaki szeret olvasni, mert ahogy a reklám is mondja: minden könyv hozzád tesz valamit :)

@Emmanuel Goldstein: épp az 1984-et olvasom újra

Micellás Zsizell 2014.12.17. 19:29:57

Kicsit hasonló történet nekem a Kikötői hírekhez, de csak kicsit.

Alibanya1 2014.12.17. 19:45:57

@Emmanuel Goldstein: nem tudom, nem törekszik ilyen vallási utalásokra, inkább elég szabad szellemű, olyan skandináv, és nagyon igaz a horgonyokról amit írtál...

bigbaby (törölt) 2014.12.17. 19:56:26

@Alibanya1: arrol nem irtal pedig erdekes lenne h h kerult a kezedbe ez a konyv

Alibanya1 2014.12.17. 20:07:49

@bigbaby: szeretem a skandináv irodalmat. meg kutakodom érdekes témájú könyvek iránt és így találtam valamikor a nyár elején, aztán végül is most olvastam el

Micellás Zsizell 2014.12.17. 20:19:30

@Alibanya1: érdekes talán sosem olvastam még skandináv könyvet pedig minden érdekel

Emmanuel Goldstein 2014.12.17. 20:25:39

@Alibanya1: sztem de, csak k.európa nem skandinávia, ott a kerszténység meg- és elhaladottabb álláspont.
jézus halász, ez kurvaisten axióma, mióta irodalon van a bölcsészvilágban, ámcsak jehova funjai ragasztanak halacskát az traktorjukra, ami amúgy a sátán műve, mer olyan nincs, h valaki nem az arca verítékével rángassa ki a répát a fődbű, meg szüljön epidurállal :)

Emmanuel Goldstein 2014.12.17. 20:36:11

@Zsizi M.: olvasd el inkább a macskabölcsőt vonnegut-tol, annak műfajokkal több értelme van :)

Alibanya1 2014.12.17. 20:41:13

@Emmanuel Goldstein: hát lehet, arra gondolsz, hogy az apa halászgat? no látod igen, belőlem úgy látszik hiányzik a bölcsész megközelítés...de viszont minden egyéb idejében a filozófián gondolkodik? az meg mi akkor? és a nő megtermékenyülése a szigeten, hát igen mondasz valamit...

Micellás Zsizell 2014.12.17. 20:42:18

@Emmanuel Goldstein: jó ezt már töltöm is, Vonnegutot szeretem

Emmanuel Goldstein 2014.12.17. 21:01:25

@Alibanya1: 8 évet töltöttem bölcsikaron, alapból gyün a reminiszcencia:)
@Zsizi M.:
igy megy ez...

Micellás Zsizell 2014.12.17. 21:10:41

@Emmanuel Goldstein: így így
jól elvoltál az egyetemen én csak 4-et, de 2 évet összevontam :D

Pixynor 2014.12.17. 21:42:55

A poszt jó, és volt te néked már nem egy filmes posztod is, szóval nyitogattál már te korábban is :)

bigbaby (törölt) 2014.12.17. 23:44:37

@Alibanya1: nem inkabb az esz, a logika, a racio (papa) es a lelek a sziv a muveszetek (mama) harca ez a tortenet? Es hogy kiderul, a ketto kozott van az igazsag (minou)?

Alibanya1 2014.12.18. 06:44:59

@bigbaby: igen, lehetséges magyarázat, bár a művészet elég erőtlen vonalat képvisel, illetve fel is adja...győz a ráció???

D1255 2014.12.18. 07:31:13

Fiammal pont most igyekszunk megszerettetni az olvasast. Ebben a posztodban nagyon benne van, hogy mi is ez a varazslat. Gratula Banya!;)

bigbaby (törölt) 2014.12.18. 07:40:47

@D1255: milyen igazad van. Es h probaljatok megszerettetni az olvasast?

csepke 2014.12.18. 08:21:43

@bigbaby: én annak idején minden este félórát felolvastam a gyereknek. Amikor kicsi volt meséket, amikor már nagyobb volt, akkor regényeket részletekben. Másnap először összefoglaltam hol tartunk, és aztán folytattam. És még akkor is felolvastam egy darabig, amikor már ő maga is tudott olvasni. Szeret is olvasni, mára többet olvasott mint én, néha már ő ajánl jó olvasnivalót.

D1255 2014.12.18. 09:13:27

@bigbaby: Sokat olvastunk neki korabban is. Sajat kedvenceket is beleszove. Imadta a 'Robinson'-t, vagy Szechenyi Zsigmond 'Ahogy elkezdodott'-jet, 'Abel a rengetegben'-t...
Felesegemmel amugy is szoktunk egymasnak olvasni estenkent, arra is fulelni szokott. Tegnap egy Poirot tortent volt soron.
Most magatol falja a '13 es 3/4 eves Adrian Mole titkos naploja'-t. Jaa, hogy o is kb enny;) Meg kis Fekete Istvannal is beprobalkozok nala.
Meg kell kuzdeni a TV, internet es mas csabito mediakkal, az biztos...

Sabina. 2014.12.18. 11:33:02

@bigbaby: nálunk van jó példa (én:)), volt tengernyi mese, irodalomból is mindig ötös a "kötelezők" elemzése...mégsem olvas a Nagy :(. Szerintem inkább lelkialkat függő, hogy kit tud magával ragadni a könyv, az írott történet, nem nevelés kérdése (sajnos). És nem a Tv, a net...hanem a zene, a sport és a bulik/csajok a "csábítók" :D.

invalid username 2014.12.18. 13:27:12

Huh, skandináv regények... Egyszer nekiveselkedtem Strindbergnek, Hemsö regénye, az is egy szigeten játszódik. Lehet, hogy végigolvastam, de már nem emlékszem rá.

bigbaby (törölt) 2014.12.18. 13:36:47

@Sabina.: sztem vhol azon mulhat a dolog, h tudunk-e rola beszelgetni. Eltunodni a helyzeteken motivaciokon parhuzamokon dilemmakon kb ugy mint itt ali most elkezdte. En sokat es sokaig olvastam ugy, h nem fogtam igazan fel, nem gondolkodtam el, nem tudtam velemenyt megfogalmazni. Mert sose nem is kellett. Pedig itt kezdodik vhol a varazslat. Nem?

Sabina. 2014.12.18. 14:09:51

@bigbaby: nem is tudom :). Persze, fontos a beszélgetés, a közös tűnődés...és mégis, ha ez is megvan, akkor is sokan másban találják meg a "varázslatot" (ami kikapcsol, feltolt, új gondolatokat és érzéseket hoz, ha kell megvigasztal stb.) Elsősorban a zenére gondolok...úgyhogy még mindig azt gondolom, erre nem lehet nevelni.

Sabina. 2014.12.18. 14:12:10

Skandináv regény? A "Tetovalt lány" és folytatasai. Mondjuk, kicsit hosszabb :).

Alibanya1 2014.12.18. 14:21:37

A gyereknevelésemben ez a sikertörténet, nem minden jött össze ilyen jól...szóval olvasnak eszelősen, taktikám az volt, hogy minden este felolvastunk és egyszercsak elkezdtem abbahagyni a legizgalmasabb résznél...és láss csodát elővették és befejezték...és akkor már csak egy lépés volt, hogy ők is kezdjék el...ezt megugrottuk. Nem szólok bele mit olvasnak, legfeljebb javaslok...

bigbaby (törölt) 2014.12.18. 14:21:57

@Sabina.: kerdes mit ertunk neveles alatt. En azt gondolom h ha megmutatod h van h letezik ebben v abban orom, akkor az mar eleg. Mert valoban, az oromet, a lelket mindenki masban leli meg, latja viszont. A lenyeg, h megtalalja :)

Alibanya1 2014.12.18. 14:24:11

A skandináv irodalom felépítése a Harisnyás Pippivel és Niels Holgersonnal kezdődik, és rengeteg csodálats gyerekirodalom van...de mondhatom még Petson és Findusz hihetetlenül aranyos történetét is...és még sok sok