Liliom utca, kilencedik kerület, 87 négyzetméter.
Itt van akkor, hát jól van, akkor maga az ingatlanos? Na jöjjön, megmutatom a lakást, de előbb nézze meg a kertet. Ilyet úgysem lát itt a városban. Na mit szól, ekkora kert, a mászókát mi szereltük bele, itt rollereztek a gyerekeim is. Minden bokrot mi ültettünk, hát kicsit túlnőtték már magukat az elmúlt húsz évben, de van kertész, most már ő gondozza. Csak pár száz forint havonta.
Állok a kertben, süvít a szél és süt az áprilisi nap, bár eléggé visszafogottan, kicsit fázom is. Tényleg szép a kert és hatalmas. Nézem az embert: kis zömök figura, 50 körül lehet, taxis. Mici van a fején, meg bőrdzseki, a haja fehér. Olyan szikárul beszél, az arca rezzenéstelen, egy mérettel nagyobb farmer van rajta, hogy jó kényelmes legyen. Megyünk akkor a lakásba.
Itt lift is van - folytatja, - hiába csak három emelet, de ezt még a tanács csinálta meg és akkor még nem számított. Mindenkit kilakoltattak, és csak úgy lehetett visszaköltözni, ha nincs elmaradás, tartozás, hát így jutottam a lakáshoz. A fazon mindenféle közüzemi díjjal tartozott, azt kifizettem, meg kapott még egy milliót és az enyém lett a lakás. Na megérkeztünk. Ez az előszoba, innen lépünk a konyhába, hát nem nagy, de amennyit az asszony főzött, arra pont elég volt. Inkább főzőcskézett. Van kamra is, az jól jött, mert tele volt konzervvel, mert amikor nem főzött valamit enni kellett. És inkább nem főzött. Itt a mosogató, idehúzattam a melegvizet, de hát nem volt elég, úgyhogy inkább feltettem egy 50 literes bojlert hátha az elég lesz a mosogatáshoz. De végül kitalálta, hogy neki mosogatógép kell, a taxis feleségnek...Ez a hall, itt volt a varrógép, amíg az asszony dolgozott, addig itt csinálta. Most már nem hajlandó, azt mondta elege van már, nem dolgozik tovább, neki jobb élet kell. De amúgy ablakos, világos, lehet itt étkező is. Én szerettem ezt a lakást, nem változtatnék semmit, persze aki megveszi az más. Ha kell, itt hagyom az ülőszettet, az ide van kitalálva.
A fürdő innen nyílik. Fel akartam újítani, de már nem akarom, mert őnagyságának nem tetszett már itt, inkább ment a barátjához, mert hogy megtalálta az igazit, a nagy Ő-t. Azt mondja, inkább vár, hogy kijöjjön a fazon a sittről. Most fog ülni, bizony, okirathamisításért, meg csalásért. Mert az csak lopni, csalni tud, egyet felejtett el az életben, hogy dolgozni is lehet. Én persze egész éjszaka taxizom, aztán nappal meg futkosok, hogy intézzek ezt azt, ez nem felelt meg. Most majd várja a szerelmet.
A nappali szép nagy, hát ide meg megkapta a plazma tévét, hogy el tudja tölteni az időt valahogyan. Ki kellett a biztosítékokat is cserélni, mert hogy ugye nem főzött, csak rendeltük a pizzát, ahhoz meg sütő kell, ahhoz egy új tűzhely, azt meg nem bírta a régi vezeték, de ezt csak úgy mondom, hogy a vezetékek is ki lettek cserélve. De ha valaki át akarja rézre húzatni, az csak negyven rongy. Szóval csak pizzáztak a gyerekek állandóan.
A másik szobába beköltözött a gyerek az rendezte már így át, de hát elment az anyjával. Neki ott jobb lesz, pedig szereltem neki bordásfalat is a falra, hogy tudja magát húzogatni. A szobának két bejárata van, tetszik látni, itt van a burkolat amit vettem a WC-hez szép zsemle szín, hogy vidám legyen, de ezt már nem burkoljuk, asszony inkább ment a sitteshez, majd az jobbat, szebbet tud. Hát itt hagyom, ha az új tulajdonos akarja, burkolhat vele.
Van még egy lakás is, ahhoz már nincs köze az asszonynak az örökség, most mindent eladok és új életet kezdek. Ahhoz meg pénz kell, igaz? És rám nézett.
Jóváhagytam. A kanapén szomorúan árválkodott egy egykori ajándékos szatyor, gondosan megtömve egyéb ajándéktasakokkal.
