Verejtékben forgolódva ébredtem, pedig a kánikulának már vége. A szobában félhomály volt, a függöny idegesítően mozgott, többfelé sejtelmes árnyékok mutatkoztak, szerintem valami furcsa hangot is hallottam, bár ki tudja. Tapogatózva kerestem a szemüvegem, hogy legalább  jobban lássam a semmit. Lassan magamhoz tértem és megállapítottam, hogy olyasmi történhetett velem, amit mások álomnak hívnak, na de, ez milyen volt. Egy férfi állt előttem, egy egész helyes, rám kacsintott és ennyit mondott: catch me if you can, megfordult és futni kezdett, első pillanatra azt hittem valami túlélő showban vagyok, de aztán láttam, hogy a pólója hátulján a következő felirat állt:. Az utolsó férfi... Villámcsapásként ért a felismerés, ez fele sem tréfa alighanem a női létem határvonalára értem, itt a kerítés! Az élet az utolsó lehetőséget kínálta fel nekem, úgyhogy fuss, Forest fuss! Hogy ne mondjam ússz és evezz, ússz és evezz. Miközben  megpróbáltam erőteljesen felvenni a sebességet, az agyamon a következő szalagcímek futottak keresztül: Nem akarom az összes nő hibáját ismételgetni, nem akarok herceget, nem akarok lovat, sem Isteni szikrát, nem akarom, hogy gazdag legyen, csak kaparintsam meg. Már éppen elértem volna, már rajta voltam, már vetődtem, mint kapus a tizenegyesért, amikor felébredtem...

Még szerencse, mert elméleti síkon azzal a megállapítással értek egyet, hogy nő ne fusson pasi után - a valóságról inkább senki ne kérdezzen. Megpróbáltam magam észhez téríteni, nem volt könnyű, ebben a nehéz hajnali órában. Igen nagy segítség ehhez a hideg víz, amit megihat, illetve magára is önthet az ember, valamint a napi hírek elolvasása. Mindeközben azért csak nem hagyott nyugodni a gondolat, lehet, hogy tényleg bajban vagyok? Megy el az utolsó vonat? Vége mindennek? Szikkadok össze? Többé már férfinép nem lesz az ágyamban? Mindenki azzal zaklat, hogy túl magasak az elvárásaim, hogy engedjem lejjebb azt a bizonyos kritériumot. Megpróbáltam elképzelni a kritériumot, amint lejjebb megy, feltűnt a szemeim előtt, egy piros fehér csíkos vízszintes rúd - ez a kritérium - oldalt egy szerkezet tartja, amit kecses kis fém színű karral lehet tekerni, mint a régi mákdarálót. Odaléptem és elkezdtem lefelé tekerni, lassan csúszott rúd lefele és fokozatosan különböző férfi fejek bukkantak fel. Töprengeni kezdtem, hogy végül is meddig engedjem ezt a dolgot lefelé vajon?!... A vállukig, mellükig, vagy inkább a farkukig...  nehéz kérdés. Nézzük mit is nyerek ezzel, mi történik?

Gyorsan benéztem a társkeresőbe, hogy immáron a kritériumtól megszabadulva portyázzak szabadon, hamarosan jelentkezett Zsolt, nem volt fenn képe, gondoltam jobb is így, ezt az akadályt már vettük is, azt mondja egy építkezésen dolgozik, szuper, és van még valami amit meg kell osztania velem. Igen, ne kímélj, mondtam bátran, nekem már minden jó lesz - az egész testem ki van varrva. Az arcod is? kérdeztem, mert jobb híján, már egyéb kérdés nem jutott eszembe. Közben Péter is rám kattant, ő küldött egy videót arról, hogy mit tud, egy körtén demonstrálva, alig kaptam levegőt, ezt mind én kaphatnám? Hihetetlen, adjatok gyorsan egy pohár vizet. Levél Sándortól, aki tört magyarsággal elmagyarázta nekem, hogy most ő egy laza kapcsolatot  keresne, melyben az ágy lenne a legfontosabb, de saját vállalkozása van, csak így laza háttérinfóként. István: ő semmi jónak nem lenne az elrontója, mondta, felnevettem, ugyan mit lehetne itt elrontani Csodálatos minden. Dávid, 24 éves és a mesterét keresi, aki bevezeti őt a nők rejtelmeibe. Kétségbeesetten elkezdtem keresni a kritériumot  tudjátok arra a piros fehér csíkos botra gondolok, mert mégis szükség mutatkozik rá, de valahogy sehol sem találtam, úgy látszik időközben elhagytam valahol. Inkább alszom és holnap körülnézek milyen tanfolyamokra lehet most beiratkozni a helyi kultúrházban. Valami köcsögkészítésre gondoltam...

Na, de a viccet és iróniát félretéve, ideje lesz tényleg komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel. Még a végén becsavarodom, megsavanyodom és elkezdek zsörtölődni. Igen, csak még azt nem tudom hogy fogjak hozzá, de gondolom majd adódik valami, végül is általában kitalálok valamit. Az élet már csak ilyen, és én mindennek kiteszem magam ígérem. (A klipben látható férfiember is elég alkalmas...)