Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Emberi kapcsolatokról

Alibanya jegyzetel

Néhány szívszorító tény a magányról

2015. augusztus 27. - Alibanya1

Néha jó, néha rossz, néha nem.

Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok - ott, ahol voltam - egyedül.

Vad fruttik

13428488_10154109509451011_6156805090066261136_n.jpg

Itt az ideje, ezt a témát is alaposan feldolgozni. A tényállás az, hogy leginkább erre készülhetek. Ezt azért is élvezettem írom ide, mert tudom, hogy széles közönség várja érdeklődve bukdácsolásomat és sikertelenségemet a férfiakkal kapcsolatban. Igen igazuk van, válogatós vagyok, olyat akarok amilyet, és az úgy tűnik nincs minden bokorban, vagy ki tudja merre jár, még én nem kellek neki - a legőszintébben meg a fene tudja mi van. Amíg a bokrokat túrom, addig is egy kis tudományos felkészülés, úgymond B terv. Megjegyzem igen pontos kimutatások szerint az emberiség több, mint 40 százaléka volt már magányos élete során - ezt tudósok mondják. Felhívnám még a figyelmet a címválasztásra, a szívszorító szó használata szerintem nagyon érzékien árnyalja a témát. 

Nagyon fontos, szívszorító tények a magányról

1. A  magány egyáltalán nem függ attól, hogy kapcsolatban élsz-e, vagy hogy hány barátod van...

Már tudományosan is alá van támasztva, amit én mellékesen már többször elmondtam, hogy annyira nem vagyok magányos, azért mert nincs éppen férfi az életemben. Erről most akkor olvashattam sokkal fontosabb emberek tollából. A magányosság érzése inkább függ a kapcsolatok minőségétől - de szép gondolat istenem, mint egy ikon. Bár a tudósok valami olyasmiről is értekeztek, hogy az emberek igen magas hányada benn marad mindenféle kapcsolatban, csak nehogy egyedül legyen. Van valamiféle pánik ezzel kapcsolatban. Lehet, végül is egyedül lenni nem minden pillanatban jó, mondjuk nehéz sakkozni, barkóbázni meg efféle. Ezt a félelmet a magánytól már én is tapasztaltam a környezetemben és jómagam is halogattam a házasságból való kilépést, de annak egyéb okai voltak inkább, akkor én már a kapcsolattól féltem.

2. A magányos emberek 60 százaléka házas

Én akkor voltam ténylegesen, durván magányos, amikor a férjemmel éltem. Hány este ültem egyedül a házunk teraszán egy fröccsel a kezemben, azzal a tudattal, hogy végre elaludtak a gyerekek, és már megint nincs kihez szólnom egyetlen szót sem. A férj éppen Sztálingrádot ostromolta 427. alkalommal a nácik mellett, hogy megfordítsa a II. világháború alakulását. Nagyszerű cél, úgyhogy egyértelmű volt, nem zavarhatom és nincs szüksége a társaságomra. Világmegváltás közben? Úgyhogy ebben a heroikus küzdelemben magára hagytam, had legyen az övé minden dicsőség, én meg tőle néhány méterre, de fallal jól elválasztva, azon gondolkodtam, hogy a f@szba kerültem ebbe a helyzetbe. Válaszolni nem igen tudtam, aztán áttértem a másik témára, hogy kerülhetek ki ebből a helyzetből, melyet aztán meg is oldottam. 

3. A magány torzítja a kapcsolatokról alkotott véleményünket

A magányos ember, hajlamos arra, hogy eltorzítsa a véleményét a kapcsolatairól, afféle sünike lesz, hogy ezzel is védekezzen, ugyanakkor mit okoz ezzel? Azt a kevés embert is, aki még a közelében van elbizonytalanítja, elriasztja, így aztán még magányosabb lesz, még nagyobb tüskéket növeszthet és ez így meg tovább ki tudja meddig. Egyéb magyarázatok szerint a magányosságát igazolandó, mindenféle negatív dolgokkal ruházza fel az embereket, hogy legyen ok és magyarázat az állapotra. Bizony ez egy nagyon szomorú történet. És még hajlamosak arra is, hogy magukban beszéljenek, már a magányos emberek. 

4. A  magányosság stigma

Az emberek gyorsan beazonosítják a magányos farkast és kerülik, nem szeretik. Mi lehet ennek az oka?  Én a volt férjemet kerülöm, magányos is. Á, ezt csak úgy ide szúrtam, már alig jut eszembe. Tudósok, megfigyelték, hogy egy-egy magányos ember, kb. hat hónap alatt a közösség perifériájára kerül, oda ahol a kutya se törődik vele. Onnan már csak pisloghat, hogy hova merre, hova lettek az ismerősök, barátok, de lehet nem is voltak. Szigetépítés, várfalak, hidat fel. Az a helyzet, hogy az emberek valahogy jobban kedvelek azt, aki jó kedvű, meg beszél meg nyitott, mert akkor nekik maguknak egyszerűbb a dolguk.

5. A magánytól lehűlünk

És nem csak úgy, hogy ridegebbek vagyunk, hanem úgy is, hogy ténylegesen hűvösebbek vagyunk és hűvösebbnek érezzük a környezetünket is. Ez megint csak tudományos kísérletek által feltérképezett megállapítás. Nem tudni, hogyan születnek ezek az eredmények, bár ezt végül is leírták:  Megkértek sok-sok ember, hogy tippelje meg a szoba hőmérsékletét, ahol, van, és aztán gondolom megkérdezték, hogy magányos-e. Az eredmény, hogy a magányos emberek hűvösebbnek érzékelték a szobát ahol vannak. Nagyon érdekes, tehát a magányosabb ember fűtés számlája magasabb, ezt nem a tudósok mondták, ezt én következtettem ki most azonnal -néha egészen lehetetlen következtetéseket vonok le dolgokból, amelyek aztán nem vezetnek sehová, mint ahogy ez sem. A lényeg a magányos ember körül a levegő is megfagy, ahogy a szólást is használjuk - nem véletlen.

12794548_465604393630058_1015665173619642853_n.jpg

6. A magányosság miatt a szervezet megtámadva érzi magát.

Ezért aztán magasabb, lesz a vérnyomás, nő a koleszterinszint, egyszóval a szervezet elkezd betegedni, stressz alatt érzi magát. Persze nem tudom, hogy egy-egy jó beszélgetés, van-e azonnali gyógyító hatással az emberre, de mindezekből az következik, hogy:

7. Megnövekedik a kardiovaszkuláris betegségek kockázata

Kardiovaszkuláris betegség nagyon sok van, szerintem a szó maga is ijesztő, ez a vaszkuláris, olyan, mint egy csúnya varázsige, próbáljátok csak kimondani: vaszkuláris! Van erről lista is a neten, és ez az egyik leggyakoribb halál ok ma Magyarországon, vagyis a magányba könnyen belehalhatunk. Erre még gondolni is rossz. És ez még nem minden, a magány még további támadásokat intéz a szervezet ellen:

8. Csökken az immunrendszer hatékonysága!

A magányos embert még az ág is húzza, szóval könnyebben lesz náthás, meg beteg, kap el fertőzéseket. Nehezebben értesül mindenféle dolgokról, így ezekről a veszélyekről is és végezetül, hogy ez egy teljességgel szomorú poszt legyen:

9. A magány ugyanolyan veszélyes, mint a dohányzás

Vagyis, annak kockázata, hogy egy magányos ember előbb hal meg, mint az egyébként a sors tervezte 14 százalékkal magasabb, mint az átlag és ez megegyezik a dohányosok kockázatával is. Ennél már csak az lehet szörnyűbb, ha valaki magában dohányzik, ennek veszélyeiről már jobb, ha nem is teszek említést. 

Akkor hát, megszületett, ez az igen szomorú poszt a magányról, fontolja meg mindenki, kit mit utasít el, amikor ismerkednek vele :), kire förmed rá és mennyire törődik a még meglévő barátaival. Az élete múlhat rajta, tök komolyan. De egy jó hobbi is segít, a kettő együtt meg csupa kacagás. Illetve, hogyan éli meg az egyedüllétet, magánynak, vagy csak egy átmeneti állapotnak, melyben többet foglalkozhat egyéb dolgokkal.

Az emberek azt hiszik, hogy ha egyedül vagy, akkor magányos is. Mint minden egyéb feltételezés, ez is hibás.

Dr. Csont

A bejegyzés trackback címe:

https://alibanyajegyzetel.blog.hu/api/trackback/id/tr867738630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2015.08.27. 19:31:07

Ez igy van, sok házas ember éli a társas magányt.

Csakegyvalaki 2015.08.27. 22:11:32

Akkor a magányos dohányzó duplán megszívja?

Dagr Spaka 2015.08.28. 00:08:22

Igen, a kapcsolatban lévők is tudnak magányosak lenni. Tényleg így van. De van az a társ, aki mellett a 3, 6, 7, pontok ugyanúgy érvényesek. :) Ekkor van az, hogy amikor vége nem a szívszorító magányosságot érzed, hanem a felszabadító szabadságot. Hosszú távon pedig szerintem a magány életformává alakul. Persze jó éjjel odabújni valakihez és magadhoz szorítani, de egy idő után mindenkiben több a rigolya és kevesebb a tolerancia... úgy pedig nem működik. Bár ez már közhely, de igaz.

Alibanya1 2015.08.28. 06:55:47

@Dagr Spaka: igen, de akkor mi a következtetés abból amit írsz, hogy nincs más, mint a magány? Elkerülhetetlen?

csepke 2015.08.28. 07:15:12

@Alibanya1: Szerintem az, hogy meg kell becsülni a magányt, amíg lehetőséged van élvezni. ;)

FrankaZsül 2015.08.28. 10:17:29

A maganyosan dohanyzonal jot nevettem :-D koszi

Dagr Spaka 2015.08.28. 10:32:05

@Alibanya1: Nagyon személyiség függő ki hogy viseli, illetve mennyire igényeljük. Én például a csepke féle kijelentést maximálisan magaménak érzem. Persze akinek egy idilli család a vágyai netovábbja -valaha én is ilyen voltam- azoknak mindig ott a remény, hogy egy kapcsolat vagy ismeretség amiből ki se nézed a végén mégis elmélyül, és mindketten jól érzitek magatokat benne. De ha nem akkor sem kell belepusztulni, rengeteg ember van aki magányosan jár-kel és boldog. Inkább az a kérdés meg tudod e teremteni azt, hogy a társas és fizikai szükségleteid időnként ki tudd elégíteni. Baszics ez tahón hangzott, de így gondolom.

Alibanya1 2015.08.28. 10:55:50

@Dagr Spaka: Nem tahó, alapvetően én is így gondolom és egyetértek veled, itt már más posztoknál többször próbáltam erről beszélni, hogy alapvetően jól elvagyok és hogy az egyedüllét nem feltétlenül jelent egyet a magánnal :)

csepke 2015.08.28. 11:57:26

@Dagr Spaka: én is! ;) Különben tényleg ez a titok. Én emlékszem olyan időszakra amikor mit nem adtam volna magamban nyugodtan eltölthető 5 percért. A legtöbb ember mindig mást akar, és ezzel keseríti magát. Pedig csak meg kéne fordítani a dolgokat. Amikor a magány ideje van azt kell kiélvezni, amikor meg nem, akkor meg azt.

Pixynor 2015.08.28. 12:05:05

Hát abban, amiben legutóbb részem volt kedves Ali, Te is jól tudod, gondolom sejtheted, hogy inkább nem beszélek senkivel soha többet, azaz az édes magányt választom, minthogy mégegyszer szóba álljak bármikor is egy olyan alakkal, akivel tettem. Szóval a magány jó, édes, hozzám idomul, úgyis mindig melegem van, bár érezném én is hűvösebbnek a szobát (de ez nem így van), és a magányt abszolút az ember választja. Én döntöm el, hogy viszonyulok az emberekhez, ezáltal tartom-e velük a társas kapcsolatokat az élet bármely területén, vagy nem, mert egyszerűen nem érdekelnek. De persze az olyan magány, hogy senkim sincs, se gyerek, se rokon, se barát, az én esetemben sem tud fennállni, hisz vannak ilyen kapcsolataim.

Csakegyvalaki 2015.08.28. 13:12:28

@Pixynor: Ma már az édes magány egész jól tud működni. Észre sem veszed és már megint elmúlt 24 óra... :)

Pixynor 2015.08.28. 13:17:34

@Csakegyvalaki: őszintén, édes magányomban folyamatosan futok magam után, olyan nincs, hogy egy percre is le tudok ülni, hogy akkor most kész, dolgaim, teendőim végére értem, és mi a francot csináljak, kvázi, hogy elkezdjek unatkozni, és ne tudjak mit kezdeni magammal. Ilyen még egyszer sem fordult elő velem, még így sem. :( Szóval nálam borzasztó gyorsan repül a 24 óra, és oly sokszor kevés is :)

Csakegyvalaki 2015.08.28. 13:25:58

@Pixynor: Vagyis egy dolog a magány és egy másik a párnélküliség. Magány esetén folyamatosan elfogynak vagy lecsökkenek az életedet alakító tevékenységek vagy annak igényei.

Pixynor 2015.08.28. 13:45:36

@Csakegyvalaki: hát én sem érzem magam magányosnak egyáltalán, pedig nincs párom. Úgyhogy ebben van valami. :) De lehet ez a kor miatt is van, tán még fiatalabbként más egyedül élni, mint idősebb korban, mármint 60-on túl. Nem tudom. Ott még nem tartok. :)

steery 2015.08.28. 22:13:05

A magány természetes része az életnek. Elkerülhetetlen. Nem csak rövid távon, de hosszú távon is. Akkor betegíti meg az embert, ha hozzá van szokva a társasághoz és kapcsolatfüggő. Márpedig a legtöbb embert a gyerekkora ehhez szoktatja hozzá. Ráadásul rengetegen vagyunk a bolygón. Bárhová megy az ember, mindenhol emberekkel találkozik. Talán csak 1-2 sivatagban, a tengeren, hegycsúcson meg a sarkvidéken lehet tartósan egyedül valaki. De mindez nem jelenti azt, hogy társaságunk is van. Sőt, épp ellenkezőleg. A sok ember inkább elidegenítő hatású. Ha körülöttem rengeteg az idegen, akik folyton cserélődnek, nehéz bárkihez is közel kerülni, megbízni benne. Márpedig az emberi faj a korábbi évezredekben nem erre kondicionálódott, hanem a kis, zárt közösségekben való életre. A mostani életkörülményeink tehát természetellenesek, ami érthető módon megviseli a többségünket.

Alibanya1 2015.08.28. 23:20:17

@steery: igen, szépet szóltál, köszönöm

Csakegyvalaki 2015.08.28. 23:31:00

Máray-tól olvastam: Az ember magányos, amikor megszületik... és magányossá válik, amikor egyre közeledik a halálához...
(kb. ez volt az értelme, most nem kerestem meg a pontos fogalmazását)

Alibanya1 2015.08.28. 23:47:26

@Csakegyvalaki: igen, és menet közben még akad egy két pont, amikor szintén az:)

2015.08.29. 11:26:41

@Alibanya1: szamomra a magany alapeleterzes. Egyutt kell vele elni. Ahogy a halalfelelemmel is. Vmit kezdeni kell veluk. Feldolgozni. Mire jo ez? Mit ad? Megmondom: az eletet. Aki elfogadja a maganyt a halalt, aki nem fel aki batean el,cserebe megkapja az eletet. Ez a deal. Ha nincs hala, nincs elet se. Sokan elnek csak latszolag....

pornófüggő szerzetes 2015.08.30. 09:16:41

A magány az esetek döntő többségében nem választás kérdése. Vagy mondjak inkább társtalanságot? Legyen!
Belesodródunk és szenvedünk tőle. Persze a külvilágnak meg lehet ideologizálni, hogy ez mekkora királyság, de odáig már azért ne süllyedjünk le, hogy magunknak is hazudozunk.
Pedig így teszünk. A kedvencem az amikor azt hallom, hogy nincs rá időm, hogy párt keressek magamnak.
Bakker. Ha erre nincs akkor mire van?
Ideális esetben az életünk legfontosabb része és nincs rá idő.
Hülye sorozatokat nézni arra van, de erre meg nincs.
Oké, nyilván nem könnyű, de én úgy látom, hogy az önámítás már ipari méreteket öltött.
Persze aki élvezi a társtalanságot az megint más történet, bár sanszos, hogy náluk azért valami nagyon félrecsúszott.
Az ember alapvetően társas lény.

2015.08.30. 09:39:14

@pornófüggő szerzetes: a magany sokfelwkepp ertelmezheto. En nem tarstalansagnak definialom. Hanem vmi olyasmi alap elmeny mint a szuletes v a halal maganyossaga.hiaba segitenek fogjak a kezed egyedul kell csinalni nemcsak ezeket hanem ami a ketto kozott van azt is.

sirok0001 2015.08.31. 08:24:58

Az életet sem tudjuk élvezni, nem értem miért probléma a magány.

2015.08.31. 11:50:01

@sirok0001: Élvezhetnéd Te is. Ez spec saját hatáskörű döntés. Nem kell hozzá más, csak annyi, hogy eldöntöd. Agyban. Hm?

sirok0001 2015.08.31. 12:05:26

@FemmeFatal: Igazad van. Teljes mértékben. :)

sirok0001 2015.08.31. 12:33:07

@FemmeFatal: Nem, nem az. Egyetértek veled. Komolyan.

sirok0001 2015.08.31. 15:08:50

@FemmeFatal: Ez olyan meglepő? Egyébként sem értettem, hogyan érezted ki a fenti hozzászólásomból, hogy gúnyos.

2015.08.31. 15:27:12

@sirok0001:
nem meglepő. két típussal lehet számolni: aki vagy egyetért és aki nem.
a gúnyosságot nem érztem, csak eszembe jutott, hogy akár az is lehet, ezért inkább rákérdeztem, de jobb, hogy nem az, na meg nem is lenne jellemző rád

sirok0001 2015.08.31. 20:13:34

@FemmeFatal: Ez aztán a magasfokú bölcsesség. :) - Na ez gúnyos volt. :D
Elég jól ismersz...nem semmi...egyébként jellemző rám a gúny, de ha komoly dolgokról folyik a beszélgetés, akkor az nem illik oda, nem teszem.

Dagr Spaka 2015.08.31. 20:36:30

@csepke: Csepke-zen, majd plagizálom :)

Irbisz 2015.09.01. 13:32:16

@FemmeFatal:
annak kell csak feldolgozni a maganyt, akit ez zavar. Az mas kerdes hogy a legtöbb embert zavarja, mert nem erre kodolt minket az evolucio.

Irbisz 2015.09.01. 13:37:49

"Bár a tudósok valami olyasmiről is értekeztek, hogy az emberek igen magas hányada benn marad mindenféle kapcsolatban, csak nehogy egyedül legyen. "

Na ja, de nem azonos motivacio miatt, hanem ennek jopar oka lehet:
- felelem a maganytol, sokan tenyleg szo szerint nem erzik jol magukat egyedül,
- felelem az ismeretlentöl,
- uj kihivasokat jelent egyedül elni,
- kifejezetten nehezebb/dragabb egyedül elni,
- maceras, kellemetlen a kapcsolatbol kilepni (komfortzonabol ki kell mozdulni), igy inkabb nem lepnek,
- rosszabb anyagi helyzet nagyobb fenyegetes, mint az egyedüllet a kapcsolatban
- "mi van ha ilyet sem lelek" hozzaallas
stb.

Irbisz 2015.09.01. 13:39:56

@FemmeFatal:
"Élvezhetnéd Te is. Ez spec saját hatáskörű döntés. Nem kell hozzá más, csak annyi, hogy eldöntöd. Agyban. Hm? "

Hm, hat ez veletlenül sem igy müködik. Hej, de jo is lenne ha csak ennyi kellene, hogy ezt vagy azt eldönt az ember.
Ez akkora keptelenseg szerintem, hogy nem is tudom, ezt komolyan irtad? :))

2015.09.01. 13:49:28

@Irbisz: jo, akkor hogy működik?

Mr. Waszabi 2015.09.01. 19:27:26

Ali, ha mindez igaz volna, én már rég halott lennék. Sőt, meg sem születhettem volna. De, szerencsére mindebből egy árva szó sem igaz - az élet nem az emberek ilyetén 2D-sre zsugorodot agyszüleményei szerint működik - nem azok belátási korlátai mentén ilyen idétlen önpusztító mantráira zsugorodott elmebetegségeire alapozza mindazt, amit megad kinek-kinek. Szerencsére - sokunk szerencséjére :)