Laza szénhidrát napot tartottam, ez afféle boldogságfokozó, helybenülős tevékenység, karnyújtásnyira mindennel, mi örömet okoz: laptop, kávé, csoki, macaron, narancslé, túró rudi, mi kell még? Csak úgy nézegettem a világot, meg eszegettem, a hajamat össze fogtam és nem akartam semmi történést. Úgy éreztem kifejezetten unalmas és lusta napot szeretnék. Ekkor megláttam, amit megláttam!
Végre - csak ezt tudtam kinyögni, amikor egy alig ismert mediterrán sajtótermékben olvasgatva elém tárult ez a hihetetlenül fontos kutatási eredmény. A hír különleges értékének a felismerésével egyidőben magamra öntöttem a kávémat, valamint félrenyeltem a raffaelo-golyómat. Heves izgalom lett úrrá rajtam, nem érdekelt már az elhagyott bankkártyám, sem a Slash koncert, amely olyan piszok drága. A gyereket gondolkodás nélkül elengedtem vízipipa partyra - te jó ég bár tudnám mi lehet az - csak hogy a kérdésnek szentelhessem a figyelmet. Istenem, miért titkolták ezt ennyire, miért van ez ide elrejtve?! Hol lapult eddig? Nem tudom, de mindegy is, nem válaszolhatok a világ minden kérdésére. A szabadkőművesség titkát még csak csak megfejteném, de ez már meghaladja a lehetőségeimet. Végül is igazán szerencsés vagyok, hogy mégis rábukkantam erre a hírre és eredményre, és nagy nehezen helyére tehetem a dolgokat. Nők milliónak dilemmája érhet véget a mai nappal, mert végre valahára kikutatták és számszerűen kifejezték, hogy meddig az addig, vagyis hány férfipartnerig maradhat tisztességes a nő, és mely felett veszíti el hirtelen az értékét.... mikortól számít ledér kacatnak, czifra nőnek, vörös cafkának és így tovább, nem akarok irodalmilag túlzásokba esni. Hihetetlenül fontos információ, életbevágó.
.....Vajon Jancsi hol húzta meg a határt....?!
Helyszínünk Kanada, ebben a szépséges és favágókkal megtűzdelt országban ébredtek rá arra, hogy ezt a kérdést végre rendezni kell, a nők hadd tudják végre mihez tartani magukat, legyen ez egy konkrétum, és ne valami ködbe vesző bizonytalanság. Szinte látom, ahogy az aggódó tudós szeme előtt megjelenik a sok álmatlanul vergődő nő, aki azon marja magát: mi is a helyzet velem?! Rendes asszony vagyok én még? Természetes, hogy felébredt a segíteni-vágyás ősi ösztöne! Egy tudós esetében, ez azonnal kérdés felvetést és lázas kutatást jelent! A gondolatokat, ebben az esetben gyors cselekvés követte, és hamarjában megkérdeztek 7656 férfit, mit gondolnak erről a kérdésről. A megkérdezettek száma nagyon fontos, ha ezt számmisztikailag elemezzük, akkor ez egy hatos, vagyis a 69-ből a férfi, értitek nem??! Aztán felváltva páros páratlan... nagyon sok minden van itten, el lehet itt mélyedni De térjünk inkább vissza a tudományos területre, hogyan hangzott a kérdés, amit feltettek? Mi az, ami ennyire fontos, amiért most itt ülünk, és amiért én ilyen izgatott lettem? Következzék hát a feltett kérdés: Hány férfipartner után tekinti Ön könnyűvérűnek a nőt? Ugye, ugye! Lássuk be kevés ilyen fontos dolog van.
És figyelem, ime az eredmény, a nők izgatottan számolgathatnak titokban: a megkérdezett férfiak 30 százaléka szerint ez a határ a 20 vagy annál több szexpartner esetében jelentkezik, már hogy a nőt kurvának nézik, jó itt még egy kicsit nyugodt voltam, de a következő sor, az végleg tönkre vágott: ugyanakkor a válaszadók 41 százaléka ezt a határt a 10-es számnál húzta meg. Tíz, ten, deset, zehn, értve?! A maradék 29 százalék, hogy mit mondott, már nem nagyon érdekel, gondolom hogy pár százalék szerint, legjobb, ha egy nő nem is kefél, mert hát miféle világban élünk, romlás, asszony a neved. Maradjunk inkább az eredmény rövid elemzésénél: vegyünk egy asszonyt, egy átlagosat 15 - 65 éves koráig van szex az életében, hogy milyen ezt most hagyjuk, ez nem a minőségről, hanem a mennyiségről szóló írás, ez 50 év! Ezt marhára be kell ám osztania, mert hogy nagyon szigorú a felület, tehát öt évente lehet csere, se előbb se később értve vagyunk? Az ötven évet szépen fel kell osztani a tíz pasi között, már ha tisztességes akar maradni, a leányzó, és hát már a tizedik necces, ott már villog a kis piros lámpa!
Magam részéről lezártnak tekintem az ügyet, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen áttörést élhetek meg, hogy ilyen pontosan, számszerűen láthatom a helyzetet. Mit mondjak úgy tűnik én elszúrtam a beosztást, nagyon kevés helyem maradt a hátralévő éveimre. te jó ég... egyáltalán melyik számot vegyem figyelembe? Ugyanakkor nyugodt is lettem, tisztán látom a lehetőségeimet, a 10. és 11. között alaposan el kell hogy gondolkodjam, mert ugye ott egyik napról a másikra jelentős változáson fogok átesni, tisztességesből a kurva kategóriába sorolódom, és most már nem hivatkozhatom arra, hogy nem tudtam, meg ilyenek, ez már akkor az én döntésem lesz!
Csak hogy jobban borzoljam a kedélyeket, akkor ennyit erről :
Legalábbis az elv kedvérért mindenképpen!
Az utolsó 100 komment: