Az ember tervez, aztán végez, legalábbis ideális esetben, majd egységnyi időnként elszámol magával, hogy hogy és mint állnak a dolgok. Biztos ezt valakik így csinálják, a nagyon sikeres, top emberek, illetve el tudom, képzelni, hogy sikeres emberekről szóló könyvekben ez így van. Nekem nem mindig jön össze... Na, de most, a múltkor megláttam és megszerettem a répa&nyulas pólót és elhatároztam, hogy megszerzem, ha akármi lesz is. És lám, a terv megvalósult, legalábbis 50 százalékos sikert könyvelhetek el: a póló megvan, hát a répa az nincs. Szerény tervekkel kell kezdeni, ez a siker kulcsa...

Már ősz óta téblábolok egy mocsárban, nem tudom mit kezdjek a dologgal, a férfiakkal, egy viszonylattal, ezért arra jutottam, hogy ideje valamiket kiengedni a kezemből, elengedni, hátrahagyni. Vesszen. El kell fogadni a kudarcot, a sikertelenséget, az ürességet. Továbbvonulni, mint nagyasszony, aztán kész, venni egy fagyit. Elengedni valamit, vagy valakit nem könnyű, nekem különösen, mert valahogy ilyen sikerorientált vagyok, vagy mi, végig akarom csinálni a dolgokat, kitartó, makacs, rá pörgök, min a pillanatragasztó. Nem adhatom fel - állandóan ezt ismételgetem, minta valami mosópor reklám lennék. Pedig nem.

Itt az ideje átértékelni a dolgokat, mit nyerhet az ember azzal, ha elenged dolgokat, legyen az barátság, szerelem, egy terv, egy elképzelés, egy életstílus... vagy csak a villamos

1. Új perspektívák nyílnak meg előttem

Merthogy milyen bátor vagyok, felismertem, hogy valami, vagy valaki akiben eddig hittem, már nem szolgálja az én egészségemet, nem ad semmit, inkább rombol és elvesz. Erről a pontról visszanézve, ahol ugye most vagyok - ez amúgy elég vicces mintha az élet egy vonal lenne, aztán van rajta egy pont, hogy aszongya, nézz vissza - már látom mennyi hibát követtem el, szép zöld szövegkiemelővel alá is húzhatnám őket... Bátorság, akkor lépés előre, lehet menni a következő pontba, amúgy is takarva voltak a sok perspektívák, amelyek most láthatóvá váltak, csak meg kell figyelni őket és már új irányban is vagyunk. Remélem.

2. Lehet megbocsájtást gyakorolni

Ez olyan magasztos, elsősorban magunknak kell persze megbocsájtani, hogy elkövettük azt a bizonyos baromságot. Akkor a vonal elején persze nem gondoltuk baromságnak, az csak később bontakozott ki, rajzolódott elénk és akkor meg sokáig nem akartunk hinni a szemünknek. Időt és energiát pazaroltunk valamire, valakire, aki ezt nem érdemelte meg. A megbocsájtás nem is olyan egyszerű, az ember képes időtlen ideig magát emészteni, elemezni, kérdéseket feltenni, ezt miért tettem és ezzel elhúzni az időt, addig sem néz előre. Valahogy mégis meg kell próbálni elnézni saját magunknak, dolgokat.  Lehet még elnézőnek lenni másokkal is, és ha már belejöttünk, nyugodtan körbe lehet pásztázni és megbocsájtani, hát kihasznált, mert hagytad, rád lépett, mert lehetett, nem volt kötelező de megtette, forgivness písz and lav... utána jöhet egy süti

3. Az ember talál valami jobbat

Jó esetben, ha már így elengedi a dolgot, meg ilyen bátor, bölcs és megbocsájtó, akkor megérdemli, hogy felbukkanjon valami csudajó az életében. Legalábbis  a mesékben, minden jó tett helyébe jót várhatsz, hátha bejön az életben is. Lehetséges, hogy éppen ez az elengedés lök egy nagyot, megnyílnak más irányú csatornák, észrevesz az ember valami olyasmit, amit eddig nem is látott, levágatja a haját, és beiratkozik számítógépes tanfolyamra, mondjuk, én éppen erre gondoltam: milyen klassz rendszergazdi lennék.

4. Rájössz, hogy az sokkal több kárt okoz, ha ragaszkodsz valamihez, mint ha beleveted magad az újdonság mély vizébe

Micsoda mondat, és teljesen én találtam ki. Már is jönnek rám az új dolgok ahogy engedem el a régit. Szinte látom, ahogy már csak pár cérna tartja az elengedni való dolgot, még nyúlnék utána, de nem nem, nem akarom és ezt hajtogatom erősen. Nincs visszaút, előre nézzé! A köztes állapotokat persze senki nem szereti, a régi már nincs, de ki tudja mi lesz, ezért áll tétován. Nem kell. Úgy nincs, hogy sehogy sincs - mondta nagyanyám.

5. Hihetetlen új kalandok várnak rád

Ez olyan amerikás, kell ide egy kis optimista dolog és fejsimizgetés, mert ugyan lehet, hogy semmi nem történik, csak a hiány marad, meg a bánat az elengedés után és akkor száraz pogácsa. Na, ez helyett kell ez a mondat: Új kalandok! Remélem persze pozitív kalandok, egyáltalán nem tartanám viccesnek, ha most csőtörés lenne nálam, vagy elromlana a mosógép. Más kalandokra gondoltam, megnyerem a pályázatot, hogy írjak a világ parkjairól és ehhez akármennyit utazhatok, mondjuk szerény, nem?

6. Persze jobb emberré is válsz

Fejlődtél, felismertél, bátor voltál, bölcs, szembenéztél a dolgokkal, sőt nekimentél, hát mifene ez ha nem egy óriás lépés a nagy önismereti szőnyegen. Ugye?

Mondjuk lehet, hogy a sok jóemberség mellett, inkább egy kis boldogság kellene, de hát mi késik nem múlik mondják az egyes emberek. Akkor most elengedtem valamit.

Valaki meghallgatja a zenét is?