Sokszor gondoltam már, hogy nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hogy melyik kérdésről van szó nem árulom el, mert megvagyok az életemmel ahogy vagyok. Jó  kedvem van, röppenek és így tovább, máskor meg kicsit szomorkás vagyok, mint a földi halandók nagy része.. Persze biztos valamivel jobb  lenne, ha lenne egy pasim is valahol, valamennyire, de már annyira  távoli ez az érzés, hogy nem is hiányzik, nem is emlékszem már rá. Akár a gyerekkor, persze jó volt, legalábbis azt mondják, de már nem lennék gyerek újra.

Történt akkor, hogy elmentem a fodrászhoz. Van egy kedves fodrász ismerősöm, montenegrói, nagyon jó fejet csinál nekem, ami ugye a hozott anyagból lehetséges. Kedveljük egymást. Persze ő is egyedülálló nő, ezt sem értem, ebből ennyi van a valóságban is, vagy én vonzom ezeket össze? Túrta a hajamat és mondta a monológját, hát persze a férfiakról, mert szeretne egyet. Ő is. Szerinte ő mindent megtett, elment a közeli szabadidő központba és mindenre beiratkozott, tánc est, angol óra, anyámtyúkja. Azt mondja: cseszd meg tele van nőkkel, már hányingerem van tőlük, mindenütt csupa nő, és mindnek van egy receptje, meg egy gyógynövénye. Ó, hogyne, ismerős! De nem adta fel, azt mondja ment ő tovább, elment hegymászó klubba, gyógyfüves tanfolyamra, makettépítőbe, már amikor belépett a terembe szédült, tiszta nők ott is. Az utazáson csupa női vihogás, a hegytetőn női fürtök, hát hol a búsba vannak a férfiak??? - kiáltotta. Mondom neki nyugodjál, otthon fekszenek. Legfeljebb a házrajáró klubban találnál pasit. Végül is hosszasan elmorfondíroztunk ezen a jelenségen, de az van, hogy az ember csak járja körbe a témát, de nem talál fogást rajta. Hol lehet férfit összeszedni? Nincs válasz. Most lehet azt mondani, hogy én megint ezen kesergek, de akkor jelezném, hogy egyáltalán nem kesergek, mert szegény férfiak veszítenek sokat, nagyon sokat, hogy kihagynak egy ilyen nőt, mint akár én is. Hiányukat meg már egyszerű életkörülményként kezelem, víz, áram van, tél is valamilyen, férfi nincs.

Nézegettem aztán a netet, merthogy most iszonyú szabadságban vagyok. Elmúlt a karácsony, a gyerekeket megetettem, megcirógattam, megjátszottam, megajándékoztam, boldoggá tettem és most akkor lepasszoltam őket egyéb rokonoknak, folytassák ők ezt a tevékenységet. Látom ám, hogy az intelligencia szexi! Végre, talán eljött az én időm is. Mert bevallom eddig én a fordítottját tapasztaltam, mintha a férfiak egy jelentős rétege inkább a cuki pofikára, a cicikre és a fenékre ugrana. Meg a felületes női zsibogásra, amint édesdeden összevissza mesél csillogó szemekkel, baromságokról. Olyan a benyomásom, hogy arra gondolnak egy ilyen nőt egyszerűbb lesz kezelni... hát én nem tudom. Van egy kolléganőm, a pasija is velünk dolgozik, amikor hozzáfordul és szeretne valamit, hát ezt valójában látni kellene, mert annyira de olyan, átminősül az arc, eltorzul, alighanem aranyos akar lenni?!. Elcsücsöríti a száját, és emberi fül számára iszonyat megpróbáltatásokat okozva, valami elnyújtott, nyafogós hangon mond badarságokat, amiből én csak annyit értek, hogy úúúgyiiiiiiiii megteszed éééédes maackóóóm. Én megvoltam győződve, hogy beköszöntött kapcsolatuk alkonya, hogy ezt nem lehet kettőnél többször végig hallgatni, mert ez maga az agyhalál. Döbbenetemre azonban a férfi elégedett mosollyal nézett körbe, hogy lám az övé a legédesebb hangon búgó bige és repül teljesíteni a feladványt. Egyszer volt második felvonás is, a pasinak nem volt kedve elmenni kockacukorért a boltba, mert hogy volt ottan sima cukor is, de a leányka kockában szerette volna, hát kérem erre lekonyult a szájacska, a pillák remegni kezdtek, majd ennyit suttogott a drága, leszünk mi még otthon ... mire a pasi elrobogott. Arra gondoltam, hogy ez a nő mégiscsak mestere a dolognak, és tanfolyamokat kellene, hogy tartson. Mondtam is neki, hogy lesz olyan kedves ezt újból előadni, szeretném felvenni a mobilommal, hogy otthon gyakoroljam. De, tud még ilyen cuki pózokat is, amikor ártalmatlan, üres tekintettel ráborul egy másik nagyon cuki dologra, egy plüss mackóra, vagy valami pingvin félére, ezek most menők, esetleg macskára és néz,. Ilyenkor a pasi vesz neki valami ruhafélét. Bámulatos.

Itthon aztán próbálkoztam a tükör előtt a mutatvánnyal, hogy hogyan tudnék erotikusan nyarvogni, nyafogni, nyifegni és vergődni, hogy mindeközben egy édes cicukára hasonlítsak, vagy mi, de bevallom baromi szánalmasnak láttam magam. Ez van anyukám, még ostoba se tudsz lenni. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy igaz nem tudok ilyen cicababa szerű lenni, de nem is kellene olyan férfi, aki ezt elviseli. Azért ez elég jó következtetés, meg is vigasztalt, részben. Bevallom, hogy én is szeretem leplezni az eszemet, hiszen az élet már megtanított, szőke nőként előbbre jutok, mint okos nőként, ezért hát a szőkeségemet szoktam előre tolni és amíg lehet, leplezem, hogy a hajam alatt is szexí dolgokat tartok, mármint az agyamat. Meg hogy végül is én is a testemmel keresem a pénzt, még ha az, az agyam is. Mert hogy erről próbált az internet meggyőzni.

Bár kicsit bizonytalan maradtam továbbra is, azt olvastam, hogy a szép és okos nő a nehézfegyver, az már tényleg elviselhetetlen a férfiak számára és meghalnak érte. Nincs is izgatóbb, mintha egy nagymellű nő az atomfizikáról beszél... de vajon ebben hány százalékban vesz részt a mell méret és hány százalékban az atomfizika?! 

Mindegy, most próbára teszem, elég nagy-e a mellem ahhoz, hogy gótikus katedrálisról szóló művemmel és egyéb skilljeimmel meghódítsak egy pasit... Vajon tényleg szexi az intelligencia? Szóval cici vagy ész?