Van pár dolog, amit át kell élni egyedül, ahhoz, hogy az ember igazán magára találjon és elmondhassa, hogy egy befejezett alkotás. Legalábbis szerintem, nekem ezek sokat segítettek, de hozzá kell tennem, amit tanultam itt a kommentelőktől, hogy ez az én szubjektív világom, fenntartással kezeljék…

Sokszor gondoltam már, hogy nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hogy melyik kérdésről van szó nem árulom el, mert megvagyok az életemmel ahogy vagyok. Jó  kedvem van, röppenek és így tovább, máskor meg kicsit szomorkás vagyok, mint a földi halandók nagy része.. Persze biztos valamivel jobb…