Van egy hipotézis, mely szerint az apám az oka mindennek! Főleg annak, hogy milyen férfit választok, állítólag annak is, milyen nőnek érzem magam, de ne rakjunk túl sok terhet az öreg vállára. Nem gondolom, hogy ez ilyen egyszerű lenne: Az már világos, hogy én el bírom a szótlan, és érzéketlen férfiakat. Póker arc? Engem nem zavar össze. Ridegség? Hagyjad már, engem ezzel nem lehet meglepni. Véletlen apám is ilyen volt, illetve még most is ilyen. A múltkoriban elgondolkodtam: azt hiszem eddig 17 mondatot beszéltünk, apám és én az élet folyamán, talán, de lehet hogy túlzok. Anyám közvetített, gyakran kezdődtek így a mondatai: apád szerint, meg apád azt mondta... Próbálta kitölteni a hézagot szegény, de szerintem ezek nagy részét ő találta ki. Apám nem üzent ilyen módon sem, főleg nem magvas mondatokat.
Készen állok-e, egy új kapcsolatra? Néha azt gondolom, hogy igen, máskor meg azt, hogy nem. Ilyen egyszerű vagyok. De ez olyan nőies is egyben, olyan cuki bizonytalan, nem? Arra viszont készen vagyok, hogy típust váltsak, most egy mosolygóst kérnék, egy csillogószeműt, aki nem fásultan néz rám, hanem nevetve, vagy ilyesmi. Mondjuk néha örül nekem, akár. Hihetetlen.
A szokásos turkálás közben, találtam egy igen alapos felkészítő írást arról, hogy hogyan is tudjuk önmagunkat ellenőrizni készek vagyunk-e, egy új szerelem befogadására, istenem ezt most olyan szépen leírtam, hogy meg is állok egy pillanatra.
Első kérdés, amit magunknak szegezhetünk, mivel már sok ilyent olvastam, van is egy helyes tükör a fiókomban, hogy magamnak tudjam szegezni ezeket a bizonyos kérdéseket. Csak a a hatás kedvéért.
1. Elég időt eltöltöttél már egyedül?
Hát hogy a fenébe ne, évek múltak el, de attól tartok, hogy ez elég relatív, van aki egy napot sem tud egyedül lenni, ezért annak az egy hét is igazi szenvedés. Én meg ugye vígan töltöm magányos napjaimat a bérleményben. Ez a fogós ebben, hogy nem tudni kinek mennyi az elég. Négyszemközt azért bevallom, hogy kicsit már elég - mármint nekem - tehát lehet, hogy ezt kipipálhatom, Vagyis egyhetednyit akkor kész vagyok az új kapcsolatra, mert hogy hét szempont lesz, szólok előre.
2. Érzelmileg nyitott vagy?
Képes vagy már érezni más ember iránt valamit? Az ex iránti gyűlölet nem számít, egyéb érzések? Kezd érdekelni a másik nem? Rácsodálkozol egy helyes példányra? Erősen gondolkodom, de talán már ott billegek, hogy kezdenek a felhők szétoszlani. Lehet, hogy már ezt a feladatot is meg tudom oldani. Csak engedje meg valaki...
3. Tudod, hogy mit akarsz?
Kezdődnek a bajok! Éreztem, hogy nem lesz ez virágkarnevál. Tudom, hogy mit akarok? A francba, hát persze, egy dögös, okos pasit akarok, álomszép testtel, szellemes homlokkal, széles mosollyal, szédítő gondolatokkal, és ugye csillogó szemekkel. Na de, ha ilyen nem fordul be azonnal a sarkon, akkor végül is kit szeretnék, és mit szeretnék vele, tőle. Azt hiszem ezen a ponton még kell dolgozni, férjet már nem akarok, akarok együtt élni? Lehet azt sem, de viszont egy éjszakát sem akarok, nagyon kidolgozatlan ez még, úgy hogy azt hiszem, nincs pipálás.
4. Már feldolgoztad az előző kapcsolatod?
Fel? Dolgoztam? Eléggé feladta a leckét az előző kapcsolatom, nem tudom, hogy maradtak-e tüskék, annyit azért látok, hogy ha ősz hajú férfit látok, akkor sikítva futnék messzire. Lehetséges akkor, hogy még maradtak eldolgozatlan szálak? A telefonomba még képtelen voltam belementeni a volt férjem számát, akkor lehet hogy még küzdök egy, két dologgal? Csak óvatosan kérdem. Gyanítom, hogy ez még nem áll a legjobban. Azért abban is biztos vagyok, hogy szép emlékké nem fog felfejlődni.
5. Képes vagy bízni újra?
Ezt kipróbáltam, képes vagyok, tudok bízni, hinni egy férfiban! Hát, nem a legjobban jöttem ki belőle eddig, de ez biztos a véletlen műve. Én azonban rendületlen bízom a férfiakban és ebben nagyon előrehaladott vagyok, lehet az ilyent hívják naivnak, vagy egyenesen hülyének? Gondolkodtam ezen is, de most erre inkább nem válaszolok. Megbíztam újra. Akkor, ez talán pontot ér.
6. 100 százalékosan elfogadtad magad?
Rázós kérdés, lehet, hogy még nincs meg a száz százalékos feltöltöttség, de nagyon közel járok, mert hogy nincs máshogy értelme. Ezt már teljesen megértettem. A jövőben csak olyat akarok, aki el tud fogadni, nincs megalkuvás, azért megjegyezném, hogy nem kell halálra rémülni, nem vagyok egy vészes személyiség. Én nagyon helyesnek találom már magam.
7. Na de és szereted is magad?
Mennyi nehéz kérdés, most hogy? Szeretem-e magam? Ez maradjon titok...
Az összesített pontok alapján magamat félkésznek nyilvánítom. És akkor énekeljünk finnül, ez olyan kedves fordulat, nem?
