Az megvan, hogy valamit ezerszer átgondolsz? Újra és újra lejátszod a fejedbe, nem tudod elengedni, elemzed? Azt állítják, hogy az emberek 70 százaléka lefekvéskor ezt teszi és újra gondolva a napját azon tépelődik, hogy mit mondott rosszul. Én gyakran vagyok ilyen hetvenszázalékos. Legismertebb ilyen overthinking projektem, amikor három évig tépelődtem egy férfin. Más józanabb életvitelű személy kb. két nap alatt térképzete volna fel az egyedet. Most is ezerszer játszok vissza egy párbeszédet, hogy minek is mondtam ki pár szót... úgy belém hasít, te jó ég mekkora béna voltam. Igaz ittam egy kicsit, de akkor is. Miért mondtam ki ilyen szavakat, pont azokat amiket és miért akkor és hogyan. Most biztos ez vagy az van, ja elmélet gyártásban is állat jó vagyok.

Néha, ha kicsit visszazökkenek a realitásba akkor hideg fejjel megállapítom, hogy várj csak, te hányszor bíbelődsz azon, hogy más mit mondott, és az mennyire befolyásolja a róla alkotott képet? Legtöbbször a két dolog egyáltalán nincs párhuzamban, Tized annyit törődünk ilyesmivel, mások esetében. Mondták már nekem azt is, hogy ezzel rontok el dolgokat, ami bizonyosan nagyon így van. Elrontok én mindent. Most nagyon igyekszem, hogy ne rontsam el dolgaimat, de bizonytalan vagyok nagyon, kivétel az elrontás, abban biztosan regionális bajnoki címem van. A tudós emberek szerint, ez az agyonhajszolt átgondolás a boldogtalanságok legfőbb okozója, az ember ott kreál problémát, ahol nincs is. Ez már csak azért is nagyon kedvemre való, mert amúgy is vannak problémáim, de úgy látszik nekem ez nem elégséges illetve igyekszem utánpótlást gyártani nehogy már kifogyjak a problémából. Az már milyen lenne?!. Ez valami önvédelem is, hogy be biztosítsuk magunkat csalódás, meg bánat ellen. Lám, lám előre tudtuk a dolgot, meg felkészültünk... de ezzel magát az öröm forrását tesszük tönkre. Nem akarom, én boldogságban akarok úszni. 

Felkerestem ilyen építsük magunkat oldalt, ezeket nagyon szeretem, mert mindig valami nagyon nagy bölcsességre fut ki a dolog és én csak röhögök halálra, de legalább jó kedvem lesz. Most azt kerestem, hogy higgadjak már le, nem kell agyontépelődni a dolgot, meg amúgy is hormonális támadás alatt vagyok, szóval nyugi. Íme a tanácsok, á nagyon jó lesz:

1. Gondolj valami jóra

Ezek hülyék, éppen arra gondolok, és azt próbálom megelemezni, hogy miért az, illetve mitől fogom mégis elveszíteni, mert biztos csak nekem jó a másiknak nem, és így tovább. Vagy miféle jóra kell gondolni ilyen általános dologra, hogy mondjuk a Nutella jó. De ezen mégsem gondolkodhatok egész délelőtt. Mondjuk el is foglalhatom magam, de az a baj, hogy közben is előmászik... mármint a gondolat. Leginkább azt szeretném ha lenne egy ilyen reset gombom és tényleg az üres semmire lehetne az agyam állítani.

2. Pozitív szavak ismételgetése

Ó ez a kedvencem, ez az önbeszélgetős, bevonzós dolog. Azt javasolják, hogy ilyeneket hajtogassak, hogy "minden rendben lesz", "boldogság", "béke", "nyugalom", csak még a világbéke hiányzik a listáról. Nem tudom én ezeken leginkább röhögni tudok, semmi eredménnyel nem jár, ezzel az erővel azt is hajtogathatnám, hogy tarkatehén. Egyébként ezt szoktam, végül is ez segített még legtöbbet. Ezt még egész fiatalon fejlesztettem ki magamban, ezt a tarkatehén stratégiát, talán 11 éves voltam, azóta nagyon bevált segédeszköz.

3. Meditálj

Ez az ami nekem még sosem sikerült. Be kell látnom, hogy nem erre születtem, e tekintetben teljes antitalentum vagyok. Ízig vérig a nyugati civilizáció szülöttje, fogyasztói társadalom végterméke, mittom én, de nem megy. Volt már, hogy megpróbáltam, nagyon rákészültem ültem, csak vizet ittam, kiterítettem a nyugalmas földszínű takarót (feng shui) és vártam, és vártam. Totál idegenül éreztem magam a helyzetben, semmi nem jutott eszembe. Legfeljebb ilyenek, hogy viszket a talpam, meg hogy hova lett az a piros blúzom, amit két éve vettem, a francba elfelejtettem visszahívni a szerelőt vagy más hasonló baromságok. Olyanok, hogy boldogan lebegtem, meg csillagközi utazás, amit mások meséltek, zen, meg nirvána no ilyenekről szó nem volt.

4. Élj a mának

Ez megvan. Végre valami, amit teljesíteni tudok. Én aztán csak annak élek, minden egyes anyagilag átvészelt nap csodálatos. Ma sem romlott el a mosógép sem a mikró és ettünk is. A gyerekek csak egymás poharába köpködtek, ez végül is egy kezelhető incidens. Dehogy gondolkodom én hetekre előre, az nem vezetne semmire. Tervezni sem nagyon merek, úgyhogy a legteljesebb értelemben a mának élek. Most ez végül is miben segít nekem?

5. Menj ki a természetbe

Igen, ez mindig jó, kár, hogy a természet kicsit most messze esik tőlem, de szívesen mennék, akár most rögtön is, hol a legközelebbi természet? 

Én azt tapasztaltam, hogy bizonyos mennyiségű agyalást sajnos kénytelen vagyok magamra mérni, és egyszer csak felpattanok és azt mondom szarok rá. Még eddig ez segített leginkább.

Egy kellemes impulzus hatására, most elkezdtem képregényeket nézni, hogy ott micsoda szörnyű népek vannak. Démonok, meg sárkányok, meg mittom én brutalitás. Nagyon javaslom, igen komoly feszültség levezető. Most egy olyant találtam, hogy az erős ember fejbe vág egy másik, kicsit kevésbé erős embert és annak kettétörik a feje de így orr magasságában, ott úgy szétnyílik és a felső része elrepül a francba. És szuper fasza hangutánzó szavak vannak kiírva felhőkbe ilyen, hogy krkhhhhhhhhhhhhhrkcsmrk meg eszelős vérek folynak és agyvelők röpködnek, grafikailag finoman feldolgozva és ez nagyon relaxáló. Beleszerettem, a leghatározottabban.