Nekem úgy tűnik, hogy ez évre megkaptam a szexadagom, különösen, ha figyelembe veszem az elmúlt tíz év átlagát. Ez az esztendő nagyon jól indult, sikerült időben letudnom ezt a feladatot, úgyhogy az év maradék részét fel tudom használni más, nagyon hasznos dolgokra, teszem azt bogár megfigyelésre, vagy az etruszk nép tanulmányozására, esetleg bővíthetem a bélyeggyűjteményem. De, tudok még ennél is hasznosabbakat említeni, csak valahogy nincs kedvem. Tavaly nem jött össze semmi, így végig küzdhettem az elemekkel. Azt megelőző évben, meg csak novemberre, a többiről sem beszélnék, ha nem kötelező, mert nehéz ezt irodalmilag megfelelő finomsággal tálalni. Kemény idők járnak, nem divat már a szex, nagyon kell kutatni, hogy az ember találjon egy érdeklődőt, és akkor még nem érnek véget a tortúrák. Jön a kémia, meg az egyéb folklór mutatványok, ki mennyire szabálytisztelő, mennyire nemkaphatós és így tovább. A férfiak alapvetően érintetlen és sovány nőket keresnek, akik keveset beszélnek, és de akkor mosolyognak, ja és minden további nélkül haza mennek, esetleg nem is akarnak semmit, a biztonság kedvéért. (meg kell jegyeznem, hogy itt egy csúnya általánosítással állunk szembe, mely csak az én pillanatnyi savanyú hangulatom és szubjektív világom következménye)

Az idei kuka érzés is megvolt már, mondom sikeres egy év ez. Mert én sajnos belevetem magam az érzésbe, ha van akkor már akarnám. De mer régi modell vagyok, nem frissítem magam az új programokkal. Holott tudhatnám már, hogy rengeteg veszély fenyegeti az embert, ha többször is találkozik ugyanazzal a személlyel. Egy igen rémisztő lehetőséget vázolok most csak - azt is suttogva mondom - kötődés. Úristen, magam is izzadni kezdek. Van egy biztonsági aranyszabály: egy nőt max. háromszor lehet megkettyinteni, az első után még meg van lepve, hogy ez vele megtörtént, a második után kezdi élvezni, a harmadik már megnyugtató és itt kell véget vetni, mert akkor kezdődnek a bonyodalmak. Ezt nagyon kemény munkával kivizsgálták már, más, nagyon okos és tapasztalt férfiak. Belevésték a kőbe, hogy innentől aztán mindenki nagyon tudja ezt. Be is tartják. Mert hát isten a megmondhatója mi mindenek történhetnek, A világ elhagyatottabb korszakban azt mondaná itt a költő, hogy a papír nem viselné el a leírtakat. A mai világban az alkotó megreked ennél a hasonlatnál, csak arra tud gondolni, te de szétégne a monitor. Micsoda kellemetlenségek adódhatnak. Én ilyen évszázados bölcsességek hallatán csak lesütöm a szemem, és tisztelettel meghajlok. Vitának helye nincs, meghúzom magam és eleget teszek az idők szavának.

Volt egy asszony, Maria Merian, szerintem hasonlóan járhatott, mint én, csak neki sokkal több esze volt, aztán a keletkezett szabadidőben elkezdte a bogarakat tanulmányozni. Mivel ez 1657-ben volt, azonnal meg is alapozta kétes hírnevét, de fütyült rá. Pontosan tudta, hogy gyakorlatilag ő lesz az egyetlen nő, aki majd felkerül a német márkára (500 márkás) így aztán töretlenül dolgozott. Nagyon tanulságos élete volt, szerintem, és csak hozzám hasonlóak tudhatják, hogy mi is állt a kimeríthetetlen motiváció mögött. (Akkoriban azért biztosra mentek, 18 éves korában férjhez adták az első arra kóborló, méltóságos ismerőshöz - vitathatatlanul nagy szerelem lehetett) A feladat, amit maga elé tűzött igen meredek, de egyben nemes is volt. Ebben a korban még azt hitték a népek, hogy a bogarak egyszerűen spontán módon úgy lesznek a földben, mint valami átok, vagy efféle. Ez az asszony meg ezt nem hitte el, és keményen tanulmányozni kezdte a bogarakat, meg a hernyók átalakulását pillangóvá... azért itt látszik, hogy kicsit nőből volt. A másik újítás, amit bevezetett, hogy a megfigyeléseit aprólékosan lerajzolta. A házassága érthetetlen okból, amint némi örökséghez jutott, spontán módon véget ért. Elhagyta a férjét és fejfájásra hivatkozva egyenesen Surinamba költözött, feltételezem a kilométerek száma fordított arányban áll a házasság sikerességével. Több évtizednyi megfeszített munkáját és rajzolgatását lassan a tudomány is elismerte, több könyvet is megjelentetett a metszeteivel. Így én nagyon felnézek rá, mert nálamnál sokkal hasznosabb dologra fordította az energiáit és ugyanúgy két lánya is volt.

Végezetül, mivel attól tartok, hogy ez az írás nem volt annyira hasznos, mint szerettem volna ismeretterjesztésként bemutatok egy süteményt, mely a világban hódító körútjára indult. Én arra kérek mindenkit, hogy ne dőljön be ennek a maszlagnak, ez nem süti, hát nézzék már meg, ez zselatinnal elkészített ásványvíz, karamell öntettel, az istenit már. Legyenek azért határok. Raindrop cake a neve - lefagytam.