Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Emberi kapcsolatokról

Alibanya jegyzetel

Édes, kevés

2016. május 25. - Alibanya1

Néha van olyan röpke érzésem, hogy az élet elgyalogol mellettem, hogy üres vagyok és szürke, unalmas és semmilyen. Azonban ez a véleményem igazságtalan és álságos, mert leginkább nagyszerű dolgok vesznek körül, és mindenféle történik. Időnként megfárad azonban a lelkem és kis időre elhullámzik valami boldogtalanabb közegbe, gondolom viszonyítási alap végett (csak ott ne ragadjon).

Most is mi történt velem? Valami egészen különösen jó dolog! Az elmúlt néhány hónapban valami varázslat részese voltam, melyet nem is tudom ki rendezett meg nekem? A sors talán? Már, ha létezne, de mivel ilyesmi nincsen, csak matematika, meg kémia, meg egyéb száraz tudományok, azt mondanám, hogy a végtelen lehetőségek és kombinációk sokaságából végzetszerűen kirántottam valami csodálatosat, valami nagyszerűt. Ilyen nem sok adódik az életben, ami azért igen ésszerű, mert ezt nem lehetne hosszasan egészséggel bírni.

Nem írtam róla, és szinte nem is beszéltem róla senkinek, annyira váratlan volt ez az egész számomra, leginkább csak magamnak akartam megtartani. Önző voltam, mert jó volt, és a jó ritkán jön és szűkösen. Beszélgettem én már sokat, sokféle emberrel, értek mindenféle benyomások és hatások. Szerettem embereket így, úgy, mélyen, felszínesen, átlagosan. De, ez most valami más volt, valami villanásszerű, érthetetlen, és teljességgel logikátlan, ahogy azt kell. Mindig azt mondtam: ilyenek márpedig nincsenek, nincsen szerelem első látásra és nincsenek azonnali érzelmek. Most is ezt mondom, bár ez egészen közel állt az előbbi definíciókhoz. (Alibanya némi ellentmondásba keveredett)

Szerelem első látásra? Inkább első érintésre, talán, ha szabad egyáltalán szerelemről beszélni, lehet inkább vágy volt az, ami aztán valahogy helyes irányba hömpölygött. Ki tudja?! Vagy beszélhetek inkább dopamin, sterotomin, oxytocin és egyéb vegyületek agyfelületi támadásáról is, kinek mi tetszik. Mindkettőnket váratlanul ért, nem is akartuk, csak úgy megesett, mint egy közúti baleset, vagy telitalálat a lottón. Egymás mellé sodort valami véletlen minket, a következő véletlen meg odahatott, hogy megérintsük egymást. Ebből aztán következett még sok egyéb megérintés és ami a legváratlanabb, hogy nem csak testi, de lelki is. Értekeztem én már arról is, hogy egy embernek mennyi sok másik ember felel meg és, hogy csak mi képzeljük azt, hogy egy különleges személyre kell várni. Igen ezt most is tartom, de ez a találkozás elvitt a tökéletesség közelébe, valami olyant tapasztaltam, amire rá merem mondani: igen ilyen kell nekem. Az eseménynek ez is lett a végzete. Mert ami ennyire jó, az nem lehet játék, viszont csak arra voltunk berendezkedve.

Az egész megismerkedés, egy idióta amerikai vígjáték hangulatát idézte, amikor a bájos szőke hősnő, ügyetlenül rálép a bájos főszereplő férfi lábára, és ott azonmód megszólalnak a fanfárok, A férfi szabad és gondtalan, kétségektől mentes, szintúgy a nő is. Pont egymásba illenek, ruhaméretben és horoszkópilag is, és mindketten kézzel eszik a pizzát, és a liberális gondolatokat preferálják. felhő egy szál se. Nincs más hátra minthogy boldogan egymáséi legyenek, felragyogjon a nap, és megoldódjon a globális felmelegedés problémája. Ja, és a világbéke, no meg Észak-Korea. Pont így volt ez, azzal a megkötéssel, hogy az élet valamivel viszontagságosabb, mindjárt a következő percben.

Volt egy pillanat ebben a forgatókönyvben, amely örökre bevésődött a fejembe, ezt majd látni akarom mégegyszer a zárójelenetnél. Elmondhatatlanul szép volt, bár ez a szó némileg szegényes hozzá. Az első csók közben egy röpke időre eltávolodtunk kicsit egymástól, egymás szemébe néztünk, és nevettünk, egyszerűen és boldogan. Ennyi, én nem emlékszem más olyan pillanatra, amikor ennyire önfeledt voltam, semmi más nem volt a világból, csak ez a nevető tekintet és a keze érintése rajtam. Nem volt még ehhez fogható. Nem tudom mivel érte el, fogalmam sincs mi volt a recept, de nem is érdekel. Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem, pedig ez nekem azért szokott sikerülni. A követező percben már el is kezdett olvadni a dolog, beindultak a különböző unalmas szerkezetek, a realitás, meg hasonlók, megmondta például, hogy hány éves... Jaj, Istenem add, hogy idősebb legyen, ezt suttogtam valahol hátul az agyam rejtekében, de nem adta, tényleg annyi volt amennyi. Nálam sok évvel fiatalabb. Nem akartam ezzel foglalkozni, nem akartam bölcs asszony lenni, nem érdekelt, akartam őt, ki akartam venni mindazt, ami benne van ebben a találkozásban az utolsó szemcséig. És meg is tettem. Soha nem fogom megbánni, sőt azt reméltem, hogy nyilvánvaló korlátai ellenére, valamivel több lesz ebben a dologban. 

Az élet azért fejlett dolog, sőt egyes tanítások szerint összetett,. Hirtelen egyszeriben megijedtünk  mind a ketten, én is ő is. Elkezdtünk ésszerűséget keresni, mérlegelni és dönteni. Nem volt ésszerűség, és nem is volt miről dönteni. Szétsodródtunk, ahogyan anno össze is, hirtelen és váratlanul. Magam részéről fáradt vagyok, nagyon fáradt, mire feldolgoztam, hogy ez jó nekem, addigra a másik fél kezdett kételkedni. Bennem maradtak ki nem mondott mondatok, félbeszakadt gondolatok és ölelések, és ez fojtogat.(Alibanya itt sír) Még annyi mindent szerettem volna megtapasztalni ebben a jóságban, de az idő elfogyott hirtelen, ez már csak egy ilyen. Nem való az, hogy túlzásba vigyük a boldogodást és a szerencsét. Jobb a tipródás, a kételkedés, a realitás, és a valósággal való szembenézés (ezt a szembenézés dolgot szeretem a legjobban), valamint a megszokás és a biztonság.

Most itt vagyok megint, állok az út szélén és nézek valamerre, a jóságból visszapattanni a faszságba nem egyszerű feladat. Valahogy ilyen érzés lehet a világkörüli út után egy nappal, ott ülsz a kicsomagolatlan bőröndökkel, az emlékekkel, még benned a lendület, de tudod, hogy vége és nincs tovább. A barátnőm azt mondta, hogy ideje szembenézni a korlátaimmal és feladni bizonyos dolgokat. Hm, az én korlátaim ott vannak, ahol én térdreesem és összerogyom, ez azonban még nem következett be...

A bejegyzés trackback címe:

https://alibanyajegyzetel.blog.hu/api/trackback/id/tr808745012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gour 2016.05.25. 18:21:46

Sajnálom. Ami történt az csak a valóság és annak kell örülni, hogy megvolt.

Burgermeister 2016.05.25. 18:57:48

picsogsz, picsogsz, picsogsz...szedd már össze magad....

Alibanya1 2016.05.25. 19:55:25

@Gour: aha, azt teszem :)
@Burgermeister: ne már, nem is picsogtam.....na de majd most, hogy igy nyilatkozol

P80TDM 2016.05.25. 20:55:00

Most akkor én ezt nem értem. Mi is volt a baj?

Alibanya1 2016.05.25. 21:06:37

@P80TDM: semmi, túl jó volt és túl rövid,nem akartunk érzelmeket vagymit, valahogy úgy, ahogy trendi

Gour 2016.05.26. 04:51:08

@Csakegyvalaki:

Nem.

sirok0001 2016.05.26. 11:56:58

Nagyon sajnálom. Nem tudom mekkora volt a korkülönbség..., nekem van egy ismerősöm lány(nő), aki nem rég ment hozzá egy 6 évvel fiatalabb fiúhoz? keresztények. Igazából nem tudok mit mondani. Működhet. Viszont kell józanész és mindkét fél teljes odaszánása. Szerintem nem könnyű. :/

Az első bekezdésedhez meg azt fűzném hozzá, hogy mindenki unalmas és szürke, én is, de letrottyolom nagyon nagy ívben. :)

P80TDM 2016.05.26. 17:40:03

@Alibanya1: Vagyis akkor nem akartátok vagy mertétek vállalni. :(
A korkülönbség meg mit sem számít ha felfogásban és érettségben egy szinten vagytok. Az meg hogy ez nem "elfogadott", nem kellene hogy ennyire számítson.

Alibanya1 2016.05.26. 19:17:18

@sirok0001: kicsit akkor megsokkolak, csak, hogy érezd az élet szelét. több volt mint hat év, és a keresztényi hagyományos célkitűzések nem annyira jellemezték barátkozásunkat... de működhet jól mondod
@P80TDM: vagyis igen nem mertük vagy mi, a korkülönbség hát persze hogy nem, elméletileg....

sirok0001 2016.05.27. 08:01:09

@Alibanya1: "kicsit akkor megsokkolak, csak, hogy érezd az élet szelét." - messze van ez az élet szelétől, ez az élet hülyesége (elnézést). Bevallom volt nálam is, hogy egy idősebb nőt megszerettem, de az nem volt kérdés számomra független a keresztényi célkitűzésektől és az anyai neveléstől, hogy ilyet nem szabad/normális tenni. Nem csak te sérülsz, hanem a másik is és ez nagyon igaz. Működhet, nyilván persze, de ha ilyen kétely van, akkor semmiképp sincs értelme. Sőt kerülni kell, ha lehet az ilyen helyzeteket. Tanulni a másik hibáiból..., mert tele van a világ ehhez hasonló esetekkel. Persze tuti az a jó, ha csakis a feltörő érzelmeknek élünk minden ész nélkül. Igen működhet. Bocs, hogy ezt írom, de te vagy a felnőttebb vagy nem tudom, te vagy a tapasztaltabb...én ilyen kor azt látom, hogy vagy hárítani kell vagy belemenni vállalni a rövidtáv esélyét, te meg beleestél a két szék közé. Tudtad mit vállalsz. JA és bocs, hogy ennyire osztósan keltem fel, de a keresztényi dolgot azért hozom fel sokszor, mert érdekes módon az odaszánást, a felelős döntést pártolja, és ezek egyfajta védelmet biztosítanak. Hadd ne mondjam, hogy jelenleg össze tudnék szedni én is egy nálam idősebb nőt. Tudod miért nem teszem, mert bizonytalan vagyok, és nem akarok sérülést okozni, mert törődöm vele és magammal. És hidd el nem csak neked hiányzik valaki mellőled. Remélem tanultál belőle, ha meg nem akkor meg ne legyél szomorú, nem sok jogod van hozzá, az élet nem egy szappanopera, magaddal sem csinálhatsz meg csak úgy dolgokat felelőtlenül. És mielőtt azt gondolnád álomszigeten élek, akkor azt mondanám, hogy ma már minden nap hallok ennél durvább dolgokat is. És hidd el sajnálom is őket, mert szeretet az nincs sehol, csak kurválkodás rövidtávon, de gondolom ezt vállalták is minden lelkiismeret nélkül, szóval kicsit legyél realistább. Huhh ez most kitört belőlem. Nem sértésnek szántam, nem értelek, ennyi.

Alibanya1 2016.05.27. 10:36:22

@sirok0001: ah, jól tetted, engesd csak ki, semmi sértőt nem láttam benne, alapvetően, meg maradjunk annyiban, hogy nem értjük egymást :)

csevely 2016.05.31. 14:34:59

@sirok0001: @Alibanya1:
Régen jártam erre.
Született egy gyönyörű lány unokám.
És hát vele voltam nagyon sokat.

A problémátokra+az a válasz, hogy a Mani vallás az igazi.
Nekem nagyon bejön, régebbi mindennél, az összes könyvek népe dolognál, ráadásul a fényből lettem, fényből vagyok. . . azaz az Isteni fényből.
És ráadásul a Magyarok eredendő vallása volt, amit az "istván" bajor papjai tűzzel-vassal írtottak.
És igen, egy más értékrendet, egy valódi Jézusi dolgot közvetít.
Nem mondtam eddig, talán, de Gnosztikus vagyok !
Ahol Mária Magdaléna Jézus Hitvese és nem . . . . . szal. . .nem más.

Alibanya1 2016.05.31. 18:11:09

@csevely: gratula a kisunokához :)

cso zsi 2016.06.02. 07:47:39

@Alibanya1: "Magasról, nagyot lehet esni"
Pfff....
Mondom ezt egy sokkal hosszabb (véglegesnek tervezett) kapcsolat után is.
Persze, azóta sok mindent másképp látok, őt is.
Ha ma kellene megismerkednem vele, nagy ívben elkerülném.
Nem azért, amilyen az elmúlt 15 évben lett, azt együtt tettük.
De az elmúlt fél év az drasztikus változásokat hozott, bizonyára azért, mert két-három alkalommal találkoztunk, kötelező dolgok miatt.
Nem kerestem (még) mást, gondolván, hogy visszacsinálható.
De tett róla, hogy csak kósza gondolat maradjon. Vagy csak elmúlt a rózsaszín köd.

Alibanya1 2016.06.02. 09:14:11

@cso zsi: :) a kettő nem összevethető, ez csak egy villanás volt semmi több, lehet, hogy visszatekintve azonban hiba volt

savanyú a narancs ( Villanyfényes) 2016.06.06. 20:00:28

@Alibanya1: Ennyi erővel lehettem volna én is, ittistöbb,mint 6 év javamra.

Végre éltél, és nem agyaltál azon, hogyan nem lehet jó.

Mia and me 2017.03.31. 22:03:10

Hú ez érdekes sejtelmes poszt....

A korkülönbségről meg annyit, hogy ha a két fél akarja a másikat, akkor kb mindegy. Inkább akkor van jelentősége, ha komolyodnak a dolgok és jönnek a barátnők barátok anyák apák ismerősök beleszólni és lépten nyomon emlékeztetni a két eltévelyedőt hogy a társadalmi normáktól eltévelyedtek... A beleszólás olykor annyira eldurvulhat, hogy hiába a nagy szerelem egyszerűen szétszekírozzák a két felet.... :(

Alibanya1 2017.04.03. 13:06:28

@Mia and me: van előzménye, majd megtalálod és összeáll a történet, ez egy csodálatos dolog volt :)