Eljött a nap, amikor bemutatom én is az áldozatot a nap-éj egyenlőségnek, vagy éppenséggel valami más csillagászati álláspontnak. Olyan esemény ez, amelyhez hasonlót a kelta papok műveltek a Stonhenge-nél, csak az valamivel eredetibb volt, bizonyos szögből nézve éppen rájuk sütött a nap, vagy valami egyéb izgalom tört rájuk és bűvöltek. Évente kétszer hajtottak ezt végre, valami elképesztő nagy varázslatot, de legalábbis a kövek méretéből ítélve valami nagyon fontos műveletet, melyet sajnos nem írtak le, így mind a mai napig sok sok emberek próbálják kitalálni mit művelhettek. Mindezidáig sikertelenül, majd az időutazás oldja meg ezt is. Az én ilyen évszaktól függő évi kétszeri alkalommal történő táltos kelta műveletem, nem más, mint a gardrób átfordítása.
Ezen nemes művelet jelzi, hogy csillagövileg és meteorológiailag egy új periódusba lépünk, időpontja nagyon változó befolyásolja a kedvem, valamint az újhold elhelyezkedése, esetleg egyéb misztikus dolgok melyeket nem tárok fel. Alibanya ekkor előszedi hátulról a rövidnadrágokat és a pólókat és elrejti a vastag pulóvereket. Imádom ezt a folyamatot, hosszas előkészítés előzi meg a nagy pillanatot, sokáig fekszem az ágyon, nézem a szekrényt és arról álmodom, hogy lesz egyszer egy gardrób, amiben minden elfér, és nem kell átpakolászni, de nem lesz. Másik álmom, hogy elmegyek Barcelónába szintén gyakran az eszembe jut, főleg ha valami olyat kell csinálnom, amihez nincs kedvem. Miután a szertartás jellegének megfelelően hetekig meditáltam a kérdésen, ez mellett a hőmérséklet-változás hat rám kényszerítőleg, neki látok. Lassú, kimért mozdulatokkal meggyújtom a varázsmécsest, melyet kizárólag ehhez az eseményhez használok és tétova kézrátevéssel kiborítom a szekrényt. Szépséges pillanat. Ennél a mozzanatnál meg is untam az egészet, és nagy kínszenvedéssel, mintegy mártírként visszarámolom a cuccot fordított sorrendben, miközben azon morfondírozok, hogy nincs egy normális ruhám sem. Izgalmas órák ezek. Sajnos a rettentő fizikai és szellemi áldozat, nem szokott semmit előidézni, sorsom nem fordul váratlanul hihetetlen izgalmakba. Semmiféle ezoterikus vagy kultikus csoda nem szokott bekövetkezni. Nem tudom a kelták ott a Stonehenge-nél elértek e bármit? Sajnos erről sem hallotta semmi népi balladát vagy ilyesmit, úgyhogy lehet teljesen egyformák vagyunk.
Tudom a szexről kellene mesélnem, de most nem megy, mert újra vissza kell programozni magam semleges állapotra, amikor már nem érzek, nem kívánok semmit, a 69 villamosnak sincs semmi üzenete számomra és így tovább. A múltkor is kemény munka volt, hát most meg? Igaz van már gyakorlatom. Majd legközelebb, a várható epizód címe: "Egy hétköznapi hős sikerei a közösségi médiában".
Arra gondoltam, hogy ideje kulturális felhangokkal illetni a blogot, most találtam, hogy Nabukov, milyen egy több oldalú ember volt. Én szeretem az ilyen embereket, ő például írt és rajzolt. Mégpedig tudományosan rajzolt és Lolita regény írt, zseni. Csodálatos bogarakat meg lepkéket ábrázolt igen mindezt Amerikában. Úgyhogy most igen elgondolkodtatólag ide teszek egy idézetet és egy rajzot tőle, jelezve, hogy más emberek élete mennyivel értelmesebb mint az enyém. Viszontagság mentes hétköznapokat.
" A környezetváltozás olyan hagyományos téveszme, melybe tönkrement szerelmek és tüdők vetik bizalmukat."
Vladimir Nabukov