Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Emberi kapcsolatokról

Alibanya jegyzetel

Alibanya jegyzetel

Rózsi néni nagy pillanata

2016. június 21. - Alibanya1

Előre bocsájtom, hogy ez végtelenül egyszerű írás, semmi fordulat vagy váratlan esemény nem fogja megzavarni az olvasót, tehát ezzel a lendülettel érdemes nekifogni.

Elmentünk nyilvánosan focimeccset nézni, kell az, lássanak a lányok férfi princípiumokat, otthon ebben hiányt szenvedünk, importra szorulunk. Én apámtól tanultam a sport szeretetet, a foci nézést, meg egyéb drukkolást. Ezeket mind a mai napig vidáman művelem, ha úgy adódik. A lányoknak nekem kell ezt tovább adni, révén apjuk inkább  a passzivitás mellett döntött minden tekintetben, így ebben is - bár mondjuk ez a legkevesebb.

img_2963_szerkesztve.JPG

Kiballagtunk tehát a Margit szigetre, hogy focilázban égjünk. És égtünk, eleinte csak a napon, de később minden a várakozásnak megfelelően alakult. A meccs izgalmas volt, volt igazságtalanság, bénázás, meg ügyeskedés, erőlködés meg gól is. Ez utóbbinak köszönhetően megérhettük azt is, hogy üvöltő és őrjöngő tömeg részesei vagyunk. Az eredmény döntetlen lett, amely mindenki számára  általános elégedettséget okozott. A lányok pedig láthattak szenvedélyes, dühös, káromkodó és örömködő férfiakat, amint férfias bájjal kiontják az érzelmeiket, megbeszélik a dolgokat, szakértenek, söröznek és petárdáznak. Jó volt na. Összetartozás érzésben is megmártóztunk, mert hogy végig vonultunk akkor már boldogan a körúton. Adott volta program, hiszen nem járt a BKV. Mindenki önfeledten üvöltözött és igyekezett marha boldog lenni. Mondhatom sokaknak ez rendesen sikerült is. Spontán zajlott az élet, minden villamost megmásztak az érdeklődő fiatalok, boldogan álltak a megállók plexi tetején, amelyre egyébként érthetetlen módon máskor senki nem vágyódik. Mások egymást ölelgették, meg a rendőröket, megint mások ad hoc módon megterítettek a körút közepén gondolván, úgysincs erre mód egyéb napokon. Népi rigmust is gyűjtöttünk, mint Kodály amely eképpen szólt: Ne habozzál kebabozzál, döntetlen lett, de fogyasszál. Mire a szólóénekes válasza: csak a gulyás!!!! Igazán remek, vakáció indító nap volt.

Rózsi néni egy pici öregasszony, aki világoskék babos, virágos, előgombolós kis ruhájában álldogált a körút peremén. Ez az a ruha melynek szabása, az elmúlt 100 évben töretlen sikert futott be a 70+ korosztály körében, Végig gombok - meglehetős méretben, kellemes, széthajtott gallér, két zseb, azt hiszem nem kell bővebben leírni a végtelenül praktikus és átgondolt viseletet. Sokszor elgondolkodtam, hogy vajh nekem is lesz majd ilyenem? Mert egyelőre a gondolattól is futva menekülök, de lehet elér majd az öregség azon pillanata, amikor mégis egy ilyen darabon akadnak meg az újaim és ezt fogom választani a teadélutánhoz, ki tudja. Rózsi néni tehát ott feszített az út szélén, mind a 40 kilójával és reszketek hangon kiáltozta, hogy ria ria, nem számított arra, hogy ez a döntetlen mérkőzés hatással lesz az életére, de viszont lett, szerintem. Állt ott mosolyogva és egyszer csak beköszöntött az a pillanat, amely Rózsi néni napjait a következő évtizedre bearanyozza, (mondhatnám haláláig, de nem akarok már ilyen morbid hasonlatot), hirtelen 30-40 fiatalember vette körül és elkezdett neki énekelni és hurrázni. Előadták a teljes repertoárt, melyet ilyen alkalommal előadni lehet, majd hosszasan skandálták hogy RÓZSI NÉNI, RÓZSI NÉNI. Igazán nagyon emberséges volt, szerintem Rózsi néni nem volt ilyen boldog, az elmúlt 30 évben, vagy még régebben és kétlem, hogy valaha is megérte, hogy hirtelen tömeg férfi érdeklődik iránta, de lám az élet amilyen kacifántos, ez még megadatott neki a finisben. A mi szívünket is megmelengette az esemény, jóindulattal megtekintettük tehát Rózsi néni felemelkedését és vidáman poroszkáltunk a körúti síneken és mosolyogva figyelgettük az embereket. Kellemes, barátságos este volt, lehet néha nem ártana lezárni a körutat és hagyni, hogy az emberek ballagjanak rajta.

108-meaning-of-life-650x201.jpg

Amúgy ráfutottam a világ eddigi leghosszabb tudományos kísérletére, mely 75 évet tartott és 267 Harvardra járó, majd ott végző férfi életét követte nyomon, hosszasan és alaposan 1938 - óta. A téma nem más volt, mint a boldogság receptjének a keresése, mitől boldog, sikeres egy ember élete? Teljesen váratlan a kíváncsiság, miért érdekli ez folyton az embereket? Aztán nemigen tudnak boldogok lenni, de gondolom, hogy tudományosan megalapozva már a boldogság is sokkal komolyabb dolognak látszik A nagyon sokrétű és igen mélységes kutatás mindenre kiterjedt interjúk ezrei, a vizsgált emberekkel életük különböző szakaszaiban, a barátaikkal, munkatársaikkal és párjaikkal. Az életkörülmények és események boncolgatása, és mindezek összeolvasztása elemzése és újraértelmezése azt az egyetlen választ adta, hogy a boldog élet kulcsa nem a pénz vagy a siker, hanem bizony a kapcsolatok minősége, legyenek azok szerelmek, barátságok, rokoni kötelékek. Lehet akkor ezt emészteni.

A bejegyzés trackback címe:

https://alibanyajegyzetel.blog.hu/api/trackback/id/tr378826998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csakegyvalaki 2016.06.21. 23:42:14

Megnyugodtam... A probléma az, hogy nem a Harvardon végeztem... :)
süti beállítások módosítása