Nailyet politizálni fogok!

Már megint történelmi pillanatokat élek meg, pedig nem is vágytam rá, annyi már a történelmi pillanatom, eh. (Személyes okok következményeként én mindig kicsit feszült állapotba kerülök, ha egy politikus történelmi időket, pillanatokat emleget, valahogy ez rosszul hat rám.) A britek történelmileg nagyot szavaztak, legalábbis ez van minden helyi újságban. Nagy véletlenre kiszavazták magukat az Unióból, Ők milyen történelmi pillanatot éltek meg pénteken reggel, nem is számítottak rá. Azt hitték egy átlagos péntek, na jó tegnap szavaztak valamit, arra végképp nem gondoltak, hogy ez befolyással lesz teszem azt az árfolyamra, így aztán már döbbenten néztek. Mások boldogan vigyorogtak, függetlenség napja, aszonták és nem a filmre gondoltak, meg ilyet rikkantottak, hogy a birodalom minden kibír.

Az eredményen igen csak meglepődött a két nagy ideológiai vezér is, aki mindezt vágyva vágyta, kigondolta. Nigel még a választásokat követő éjszaka is csak arról beszélt, hogy hát ezt elbuktuk, na de majd legközelebb... majd ledőlt egy pár órácskára és reggel arra ébredt, hogy megnyerte a népszavazást. Erre igazándiból nem számított. Egyik riportban el is mondta, hogy a legfőbb ütőkártyájuk, hogy miszerint hetente 350 millió fontot, fognak ezentúl az EU helyett az szigetország egészségügyi ellátására költeni, izé az egy kamu volt, nem kellett volna ilyet mondani, mert ez nem igaz és  ő személy szerint nem is mondta.... Boris a másik, meg egyszerűen prime minister akart lenni, és úgy számolta ehhez érdekes lesz ezt a kavicsot a vízbe dobni... Ja, és ott van  Cameron a harmadik, aki úgy vélte, nagyszerű ötlet lesz népszavazni, mi baj lehet ugyan már belőle. Kíváncsian várom a fejleményeket, csak az idegesít, hogy a walesi nyugalmazott bányászok szavazata az én életemet is befolyásolja némiképpen. Az egyik kommentelő igen sokatmondóan mutatott rá a lényegre: Vajon örülhetünk-e egy olyan eredménynek, mellyel leginkább Donald Trump, Marie la Penn és Vladimir Putin elégedett... Ezek így együtt marha jól hangzanak.

Ha női szemmel nézzük és miért ne mivelhogy egy nő vagyok Donald Trump és Boris Johnson még hasonlítanak is egymásra. Mindketten ugyanazt a férfi szépséget képviselik, jó lesz igazítani az elvárásokon, zilált szalma haj, vizenyős tekintet, kiforratlan, cseppet szétpüffedt arcvonalak, némileg darabos testalkat, úgy látszik ez a modell kezd nyerővé válni, meg a hülyeség hozzá. Azt is tudjuk már a Facebookról, meg tweeter és hasonló helyekről, hogy a hülyeségekkel lehet legtöbb lajkot szerezni, itt az ideje ezt a való életben is kipróbálni.

Szerintem nagyon izmos, öröm rájuk tekinteni. Tovább mennék és egy kellemes ábrát nyomnék ide:

A népszavazás eredményének közhírré tétele után a britek lázas kutakodásba kezdtek a guglin, szerették volna megtudni, hogy végül is mire is adták a voksaikat. A legkellemesebb meglepetés számomra a második helyezett kérdés. Mi is az Európai Unió. Én tisztelem ezt a kíváncsiságot, hát legalább így utólag derüljenek már ki a dolgok. Nézzük már meg legalább itt a végén kinek is intünk búcsút. Nem tudok mást tenni, mint stílusosan Churchilt idézni, aki azt mondta: 

"A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." - ő ezt persze arisztokratikus felsőbbrendűségéből engedte meg magának, de azt hiszem ez a kijelentés kezd új értelmet nyerni napjainkban

Sok érdekes fejlemény várható még e tekintetben, hogy csak egyet kiragadjak, a spanyolok máris meghirdették a nagy jótékonysági akciót, mely így hangzik British refugees wellcome, állítólag egy rakat angol nyugdíjas él a spanyol partokon vidáman, a kellemes napsütésben a még kellemesebb fontjaiból, tehették, ezt hiszen az unió területén voltak, sajnos ez most megváltozik, letelepedési és tartózkodási engedélyt kell majd kérniük... és még olyan ötletek is elhangzottak, hogy Gibraltár, akár spanyol is lehetne, hát ez van kérem, haladunk tovább. 

Amúgy lázas aláírásgyűjtés folyik a népszavazás megismétlésére, melyet percenként ezren írnak alá, most több mint 2,6 milliónál tartanak, gondolom a kérdés így hangzana: Ki akarunk lépni az Unióból? de tényleg? 

Végére J. K. Rowling nyilatkozatát tenném, akivel mélységesen egyetértek,

"még sosem kívántam ennyire, hogy tényleg legyen varázslat..."