Ismered a szerelem és a herpesz közötti különbséget? A herpesz egész életen át tart.
Frédéric Beigbeder
Most olvastátok? Hát már ezt is megírta valaki, akurvaélet, mi marad nekem? Maradt itt még olyan értelmes kombinációja a szavaknak, melyet nem jegyzetelt le senki?
A címet csak viccből adtam, blikkesedek (ilyen jópofa, könnyen hülyére vehető nő vagyok) nincs semmilyen szerelem, de valahogy el kell nevezni az irományokat. Csodálatos munkámnak, illetve munkahelyemnek köszönhetően, reggel nyolc és négy óra között úgy próbálom életben tartani az agysejtjeimet, hogy mindenféléket keresgélek a neten, meg elolvasok roppant érdekes dolgokat. (említek egy példát, az egyik angol jóember, bevallotta a BBC-nek, hogy ő végül is arra gondolt, az ő szavazatát nem is számolják) Egyébként az agyhalál várna rám, bár így is úgy érzem, minden nap egy bő marék, halott agysejt távozik a fejemből salakanyag formájában (ezen szoktam bánatosan töprengeni). Miközben tehát az eszem túléléséért küzdök, találtam ezt a nagy bölcsességet, amely fentebb olvasható. Teljességgel magával ragadott. Bár fél évvel előbb olvastam volna, talán ez a mese is másképp végződött volna. De végül is örökké tanul az ember - kellett ide már az egészséges mondat. Holtig tartó tanulás, ez is karban tartja az agysejteket.
Testi és lelki fejlődésem összhangja folytán eljutottam a nirvána azon különleges állomására, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni és nem akarok vágyakat érezni, meg egyéb más ilyesmit sem, nem valahogy. És fénnyel akarok táplálkozni. Nagy a zen bennem, összeálltak a molekulák, hogy kozmikus összhangot építsenek a holdfogyatkozással és spirituális csakra támadással kiküszöböljék a bennem lévő testi is érzelmi alantasságot. Az is lehet, hogy táltos leszek,még nem tudom. Elég volt. Érthetetlen, úgy értem számomra érthetetlen okokból olyasféle embereket vonzok magamhoz, akik viccelni akarnak velem, de nem úgy hogy nevetési, hanem kibaszási formában. Felkapnak, vidáman megforgatnak a fejük felett majd elhajítanak, szállj szállj magasra, és puffanjá. Persze ez csodálatos érzés, hiszen már annyi forrásból tudjuk, hogy a szenvedés a lélek kovácsa, és hogy a művészetek a fájdalomból fakadnak. De a faszomat. Meg hazudnak is nekem, manipulálnak, én meg benyalom, ahogy mondanák. Csak azt nem értem, hogy én miért nem érzek efféle cselendzset, hogy jól átbasszak már valakit. Megyek itt korrektbe, mint a hülyegyerek. Nyilván ez valami káros mutáció.
Ráadásul ha ez nem lenne elég, akkor a fázis eltolásos szituáció is beugrik. Nem vagyunk egy hullámhosszon, ahogy a szakirodalom mondaná. Magyarázom, éppen nem kész még valamire, vagy éppen készen van. Szexi vagyok, egyszerű kell szürke, ha én azt gondolom, hogy jó akkor adjunk az ártatlanságnak, na akkor meg szűzkurva vagyok. Picsába már. Csillogó szemekkel követem a férfit, nem jó, mert ő éppen szenvedni akar, éppen inkább a viszonzatlan szerelemről szeretne tapasztalatot gyűjteni. Egyszerűsítem a dolgot, könnyed vagyok, ő éppen akadályokkal szeretné megméretni magát. Na gondolom, akkor most megküzdesz értem, á nem fáradt. Szexistennő vagyok, baszki ő éppen beért az aszexuális korszakába, másra terelődtek a hangsúlyok,érzelmet akar, lehengerítő szerelmet, a nagy Őt, vagy csak úgy éppen nem érti senki őt.
Ültem a monitor előtt, éppen a tobzoska nemi életéről és vadászatairól néztem egy igen tartalmas natgeo összeállítást, megjegyzem egyes gonosz, ázsiai emberek halomra öldösik ezt az origamira hasonlító, formailag teljesen értelmetlen állatkákat, azért hogy megegyék, ki érti ezt, na és azt gondoltam, hogy a kurva életbe.
Van egy jó hír is, kisebb lett az ózonlyuk, lehet örömködni, ha valaki ráér.
