Ez a nyár is itt van, nem tud ez már változni, a tavasz után ideér, ha akarja az ember, ha nem. A nyarat valamilyen szinten akarom, bár régen voltam ilyen hervatag állapotban. Meg a bikini body, az is állatira izgat.... már a sajátom... Új divat van, hasfal vonal, és ilyenem végre van, úgyhogy egy ok a boldogságra. Folytatom a gondolatmenetet: megint egy magányos nyár, ez dalként jól hangzana a Fásy mulatóban, egyébként azonban igen szánalmas. Ezekből a friss gondolatokból is látszik, hogy mekkora lankadásom van, olyan valahogy, mint amikor a puncs fagyi összeolvad a csokoládé fagyival és benne úsznak még itt ott kekszdarabkák... (Lehet az a bajom, hogy célul tűztem ki a lakás átfestését, és most nincs hozzá kedvem és ezt tudat alatt azonosítom a nyárral és inkább a nyarat utálom, mert a munkát nem szabad, asszem ez lesz az, de az annyira titkos, hogy csak zárójelben merem ideírni) Talán elég zavaros bevezetőt írtam, indokolt egy új bekezdés.
Voltam kisfalumban a messzi pusztaságban és igyekeztem magam jól érezni. A falusi élet nagyon vidám és változatos, lehet jönni, meg menni. Az emberek nagyon lelkesen megvitatják, hogy ki mit főz, de azt hogyan, és mi a földrajzi helyzete (hát itt vagy? hova, hova? stb) Odalátogatva, az ember részese lehet a népi szófordulatok születésének, mondhatni beleszólhat édes anyanyelve formálódásába. Mesélek egy példát: koncentrat, ez a szó az állati táp szerb neve, jah, ilyen vegyes környezetből származom tehát még ilyen multikulti is van a dologban, nyelvek, népek egymásra hatása - gyönyörű. A koncentrat szóból aztán valami érdekes folyamat során koncert lett, valamiért ez a népeknek ott jobban tetszett, így jobban ismerték - nem tudom. Az állattáp tehát új nevet kapott - koncert. Ez a nyelvi fejlődés aztán érdekes összefüggéseket eredményezett, melyek egy titokzatos, kultúrával átitatott, esetleg arra éhes kisfalut sejtetnek. Az ide látogató idegen azt tapasztalja, hogy az emberek magas gyakorisággal ezt az eseményt emlegetik különös összefüggésben. Koncertért megyek, melyik koncertet használod a disznóknak, drágul a koncert... Tolok egy koncertet a csirkéknek, a Pistáék koncertjét próbáltad már, és így tovább. Remélem ez a bekezdés is nagyon szellemes és tanulságos volt.
Látogatás a temetőbe, ez kötelező része az ilyesfajta hazautazásnak, sok mindenki nincsen ott, szerencsére a családom él és virul, a nagyszülők, persze ők már ott pihennek. Állunk ott elmélkedve a nagyi lakodalmas kalácsán, hogy azóta se tudja azt senki úgy elkészíteni bezzeg, bezzeg. Titokban mindenki nagyon szomjas, és menne már haza, amikor azt mondja az egyik rokon:
- Nézzé oda - és mutogat erősen. Lassan a megadott irányba fordítom a fejem, nem túl lelkesen, mert nehezen hiszem, hogy bármi izgalmas lehet egy falusi temetőben, még ha dombtetőn is van, (mellesleg innen van a legszebb és egyetlen kilátás a falura, de mi ezt fenntartjuk a holtaknak, had nézelődjenek).
- Na látod, ott a Kati négy ura, egymás mellett! Tudod a Katit, az a nagy frizurás, pék vót az apja. Ott, ott, látod má? Na az egy okos asszony, tán a legokosabb a faluba! Négy ember, négy országbul, van amelyikkel tán egy évig se vót együtt! Van egy szerb, egy szlovén, egy svéd, meg egy német, oszt mind meghalt, asszonygyák, mind után kapja a nyugdíjat, legokosabb asszony! Mindet túl is élte, most vett egy házat.
Nézem a négy márványkockát, szépen egymás mellett sorakoznak, egyformák, gondolom nem akart részrehajló lenni. Még a falu kibeszéli, hogy valamelyik urát jobban szerette. Meg van adva a módja, ez tény és való, nem szólhat senki semmit. Mindegyiken más név, csak a szerető feleséged Katinka ugyanaz. Süt a fejemre a nap, semmi szél, azon gondolkodom, hogy mi a fene is van itt? Már itt is frusztrálnak? Legokosabb asszony mi? Hirtelen semmi használható nem jutott az eszembe - hol járok én a Katihoz - de mit is mondhattam volna, se élő, se halott férjeket nem tudok felmutatni, nyugdíjat se szereztem még sehogy, miféle érvet pattinthatnék elő, amely megcáfolná ezt a tapasztalást?! Lapítottam hát, mint gyík a sziklán: lúzer vagy anyukám, a falu népe megmért és ennyi. Sehol nem vagyok, kényszeredetten bólogattam, valamit motyogtam is azt hiszen, magamban meg arra jutottam itt az ideje, hogy lenyomjak egy fröccsöt.
Ezek után semmilyen tudományos eredményről nem tudok beszámolni, azt hiszem ez most teljesen érthető. Hagyjuk a fenébe ezt az ismeretterjesztést, praktikus dolgokat ezentúl minden embernek, valamint bácsikat a néniknek.