Az élet hömpölyög tovább. Már megint oszlásnak indult a lelkem. Vannak ilyen hormonális ingadozásaim is ráadásként, próbálkozik a banyamodul? Sötétnek látom a jövőt, próbálok rettegni ezektől a migránsoktól is, hogy tegyek valamit a hazáért, de valahogy ez sem ösztökél. Időnként lefulladok, bőgnék meg ilyenek. Nem jó, nagyon nem. Eddig még sikerült ezeken túlevickélni, de tudjuk, hogy az élet véges. Ellensúlyozásként voltam Paddy and the Rats koncerten, az legalább életvidám volt.

Újabb, kellemes, megbeszélős találkozáson vettem részt, ezt felületesen randi névvel illetik a kívülállók. Mi motivál még mindig? Valamilyen életet kellene élni a férfiakkal, én legalábbis szeretnék. Azonban leginkább a lelki élet sikerül. Valahogy ez van. Megbékélek én ezzel. Azért időnként elkap egy-egy megérzés, emlék, az élet mazsolái. Ezt a társkeresős dolgot erősen összekeverik az emberek, vagy kuplerájnak, vagy pszichológia magánrendelésnek nézik. Nekem igen gyakran az utóbbi jut, mondjuk az előbbinek sem nem annyira örülnék. Egy egyszerű, randiszerű randit szívesen bevállalnék már, mert fáradok erősen.

Új történet: Egy kávézóban találkoztunk, egész kellemes délután volt. A nap aranylón sütött az aszfaltra, legyek már alig voltak. Az emberek laza cuccokban sétáltak, volt aki mobilozott, mások ásítoztak. Távolban egy villamos csörömpölt. A kétfarkú kutyapárt aktivistái vidáman ragasztgattak egy kétes felületre. A férfi pontosan érkezett. Kellemes, barna színvilágú ember, napszemüvegben. Elfogadható volt teljesen. Elterült a széken, mint a pamlagon, láttam, hogy azonnal a szívébe zárt, és ettől rögtön meg is könnyebbültem. Kicsinyke idő múltán már tudtam, hogy életének van egy nagy buktatója, amitől az megromlott örökre, zsákutcában tanyázik és így tovább. Merthogy összezavarodott teljesen, sőt vakvágányra futott (ilyet kerestem, de istenbizony) Minden további erőfeszítés nélkül hozzájutottam Lajos életének titkához, rejtett mélységéhez.  11 év korkülönbség van/volt a szülei között! Ez mérgezi az ő életét is. Apukája 20 éves volt, amikor a 31 éves anyukája magához ragadta a gyanútlan férfit és magáévá tette. Hamarosan megszületett ő, és ezzel megpecsételődött a család sorsa. Lett még sajnos egy öccse is. Na, most ezt képzeljem el, ott van az apja ötvenkilenc éves, a felesége meg 70 éves. Mit szólok ehhez. Sokat szóltam én ehhez. Úgy pislogtam okosan.

Némi szünet után megkérdeztem: ezért keresel te is idősebb nőt, hogy valahogy átéld apád borzalmait? ... Ja, ja nem és bájosan visszanézett, olyan kérdő tekintettel, fel sem figyelt a párhuzamra. Egy ilyen beszélgetésből lesznek aztán később a nagy szerelmek ugye? úgy értem sokkal később, vagy mi. Lajossal tehát végtelen romantikus hangulatba ringattam magam. A továbbiakban még kiderült, hogy most az anyukája már vele él, mert az apukája veri az anyukáját, és az anyukája meg már kicsit emlékezetkihagyásos. Szomorú történet, meghallgattam. Kifizettem a kávémat és a közeli parkban egy padra lezökkenve metál zenét hallgattam a telefonomról, biztos ami biztos.

Ma reggel az egyik kolléga sétált oda hozzám egy cetlivel, az orrom alá tolta, ez állt rajta: TECCEL. Hurrá, láttad az igazából szerelmet, és most így próbálsz elkápráztatni vagy mi van? Ezt találta az asztalán mondja és kérdi nem én tettem-e oda... Én? így, hogy teccel? Szevasz Sherlock, szeretted volna mi.... 

Most olvastam, hogy Japánban már gyakorlatilag mindenki szűz, asszem bizonyos formában, már japán vagyok.