Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Emberi kapcsolatokról

Alibanya jegyzetel

Fészbuk, a közösségi élet örömei

2016. szeptember 25. - Alibanya1

Vasárnap van, ez a hétvége az unalomé, ez már végleg így van, fel is adtam a harcot. Legyen, akkor most unatkozom, nézek ki magamból, ha véletlen eszembe jut valami, akkor elfintorodom és rávágom magamnak, hogy ne már, azt most nem.

12065956_10153621938496011_8295198987183748178_n.jpg

Volt egy történetem a tavaszon, egy majdnem happyend, vagy mi, már gázoltam bele a szerelembe, amikor dobtak. Merthogy volt másik. Praktikusabb, megfelelőbb, és így tovább, csak egy darabig párhuzamosan futottunk, aztán én lemaradtam. Mindenki megmondta, amit meg kellett mondania, ahogy az már lenni szokott, az emberek mások történeteiben olyan szeretettel merülnek el, és azonnal látják az összefüggéseket, vagy a közhelyeket. Vagy csak úgy érzik meg vannak szólítva és valamit hozzá kell fűzniük, lehetőleg valami olyat, amit aztán virágokkal és lepkékkel, vagy gömbölyded Buddha szoborral posztolni lehet a fészbukon. Tudom, mindenki maga kovácsolja a sorsát és maga hívta a bajt, meg lehetne okosabb, az éveire való tekintettel, meg még mondhatnék ezer baromságot. Lényegében hagytam magam sodorni az élettel, ez történt, az élet meg elém szállított egy férfit, hogy úgy mondjam tálcán felkínálta, mint tárlatmegnyitón az ingyen pogit, és én levettem, elvettem. Bizonyos perspektívából tekintve persze nem kellett volna, ha elmegyek mellette szegényebb lettem volna? Igen, mérhetetlenül. 

Azonban sajnos, valahogy túl jóra sikeredett ez a sztori, túl kompatibilis volt. Szokták tőlem kérdezni különböző virtuális oldalakon, hogy osztán milyen férfit keresel. Ennél hülyébb kérdést nehezen lehetne kitalálni, persze kényszeredett helyzetében az ember azzal él, amit elsőre eléje sodor az agya. Hirtelen azonban megkaptam azt a férfit, melyet próbálgattam körbeírogatni, felvázolgatni. Mégpedig úgy kaptam meg, hogy semmit nem tettem, egyszerűen  mögém állt az élet során egy esemény alkalmával és, ahogy így álltunk valahogy feltűntem neki és késztetést érzett, hogy valamit beszéljen nekem. Ebből aztán nagyon sok minden lett. Nagyon sajnálatos, bizony az, mert az ember egy darabig nem is hisz az érzékszerveinek, arra gondol, valami kibaszott álomban van, vagymi. Főleg az ilyen megviselt emberek mint én, ezer védőruházat, gázálarc és mi egyéb, amit az élet rám erőltetett, hogy valahogy kivédjem a sok sótlan odacsapást, és mindezeken keresztül kell akkor a napsugárnak áttörnie. Nem egyszerű, kurvára nem. Másfelől oda vetődik melléd egy intelligens, szépséges ember, érdeklődik irántad, megölel, erre elő kéne adni a Vesta szűz harcát az örök érintetlenségért?! Nyilván. Egyre próbálsz vergődni, keresni a csavart, hol van elrejtve, engem több fasz nem ver át, nem elmélyedni, nem akarni, de húz magával, mint valami mágneses pólus. És látod, hogy a kurvaéletbe létezik, létezik olyan ember, akit keresel, kerestél, akartál, vágytál. Az élet aztán nagy móka mester, cukimanó, persze hátbabasz egy lapáttal, ne szédülj el te nő. Ebből a megfontolásból ezt a tökéletes palit úgy küldte el, hogy kb. 20 évvel legyen fiatalabb. Csak gratulálni tudok az égi rendezőnek, ilyen finom kibaszások hol vannak? Még a brazil sorozatokban sem.

13882583_526861714164392_1343787572090998213_n.jpg 

A képbe beívelt egy úgymond, korban hozzáillő, akivel már kerülgették egymást egy bizonyos ideje, csak valami nem állt össze, valami hiányzott, mit tudom én a forgatókönyvet, ebbe a szünetbe estem én bele, vagy mi a feneség. Pár hónap elteltével aztán meglett a hiányzó láncszem, hogy aztán úgy döntsenek, hogy izé. Megviselt a dolog, mert tükröt tartott elém, mert megalázottnak éreztem magam, mert pont azzal szembesített, amin nem tudok változtatni. Nyolc napon túl gyógyuló sebeket okozott. Aztán úgy utólag persze köpködtem magam, hogy de miért vagy ilyen gyámoltalan, miért másztál bele, mégis mire számítottál. Ez az. A környezettől is megkaptam, hije huja, biológiailag értelmetlen, a fiad lehetne, törpülj el a föld színén, te szexmániás állat. Mit akartál, tede? He? No tényleg...

Most aztán törölt a fészbuk barátai közül is. Elnézést kért, asszonta, hogy tiszta fejjel tudjon nekivágni valaminek, ezért kellett engem törölni az ismerősök közül. Mivan? Zavartam a tiszta fejét? Ezzel megest felidézte a nyomorult repedéseimet, a kétségeimet önön épeszűségem felett. Meg a szépséges, gyönyörű pillanatokat. Persze tudom itt is megaszondták, hogy nekem kellett volna azonnal, és rögön, és habozás nélkül, mert a méltóságom, meg az erős nő imidzsem és így tovább. Leszarom, egyszerűen jó volt látni néha.

Jó volt ez a kis játszma, végig pásztázva érdektelen szerelmi életemet, búval bélelt házasságaimat, akár feltehetném a kérdést, hogy ki a fasznak érdekes még velem szórakozni? Rongybabát rugdalni? Ha, abból a felvetésből indulunk ki, hogy az élet egy hullámvölgyekkel és emelkedőkkel tarkított random görbe, akkor hogy lehet, hogy én mindig padlón futok, nekem mikor jön el az a kurva emelkedő? Múmia koromba? Ejha. Én nyerem meg a Krisztával és Andival lefolytatott járókeretes küzdelmet Geri bácsiért és én készíthetem majd neki az utolsó pépes vacsorát? Minden bizonnyal! Kellemes rántott húst mindenkinek?

A bejegyzés trackback címe:

https://alibanyajegyzetel.blog.hu/api/trackback/id/tr5811741903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TBal 2016.09.26. 09:16:18

Próbálom elképzelni, hogy hogyan fojtja le Kriszta és Andi a járókeretes versenyt a te utasításodra, de sajna eddig nem sok sikerrel. Segítesz?

(megjegyzem, én nyelvi téren radikális vagyok, az ly betüt simán kivágnám az ABC-böl, és mindent pontos j-vel írnék. Egy idejig biztos hüjén nézne ki, de aztán megszoknánk, mint a régi kerékvágást vagy a pókhálókat)

2016.09.26. 11:30:40

Az én emlékeim szerint azért ez a kapcsolat korántsem volt ennyire rózsaszínű (a te elmondásod szerint), mint ahogy most a idő távlatában kiszinezed. Persze mert így nagyobb veszteséget tudsz átélni, ha túlidealizálod a múltat. Kicsit olyan mazochista dolog ez. Bocsánat a belekotyogásomért.

Comment.Elek 2016.09.26. 11:58:37

"Akkor most lesz valami randi vasárnap" - irtad a mult heti posztban. Szoritottam erted; abbol megsem lett semmi?

Alibanya1 2016.09.26. 12:35:34

@Kulics: na jól van jó hallani rólad nincs szükségem vesztesség érzetre :)
@Comment.Elek: de lett, majd lehet meg is írom

Comment.Elek 2016.09.26. 14:08:07

@Alibanya1: "Vasárnap van, ez a hétvége az unalomé, ez már végleg így van, fel is adtam a harcot."

Jo lehetett a randi ;-)

Viszont tetszik a foto a kikerult novennyel.

Alibanya1 2016.09.26. 14:17:27

@Comment.Elek: azt még a randi előtt írtam, csak hogy bizonytalanságba tartsalak :D

csevely 2016.09.26. 15:11:21

@Alibanya1:
Szia Banyám!!!
Mondta valaki ma neked, hogy "szeretlek"
Ígértem, mindig leírom..........szeretlek. Én igen!!

És tudod ezekért:

"És látod, hogy a kurvaéletbe létezik, létezik olyan ember, akit keresel, kerestél, akartál, vágytál. Az élet aztán nagy móka mester, cukimanó, persze hátbabasz egy lapáttal, ne szédülj el te nő"

"Mégpedig úgy kaptam meg, hogy semmit nem tettem, egyszerűen mögém állt az élet során egy esemény alkalmával és, ahogy így álltunk valahogy feltűntem neki és késztetést érzett, hogy valamit beszéljen nekem. Ebből aztán nagyon sok minden lett."

És igen, ilyen egyszerű dolgokból tud lenni nagy-nagy szerelem.
Vagy valami hasonló dolog.
Nekem kettő barátom lett azóta, amióta felcűgöltem gyerekestől a babakocsiját a villamosra:))
És azok a NŐk nem is hitték hogy bárki is segít nekik.
Pedig de.

Úgyhogy vedd le azt a pogácsát bármikor:DDD

Alibanya1 2016.09.26. 19:41:35

@csevely: mint mondjam nem mondja nekem ezt a szót senki már időtlen ideje... gyerekrajzokon, meg ilyen gyurma izéken láttam viszont amit a gyerekeim gyártottak, de már abból is kinőttek lassan, most úgy szünet van ebben teljesen :)

cso zsi 2016.09.27. 07:13:40

@csevely: Lájk ;) Szeretem mondani én is, ha van, aki meghallgassa.
@Alibanya1: Keress csúnyát. Abból van elég.

csevely 2016.09.27. 09:29:18

@Alibanya1:

Cigiszünet van, de én már réges-régen nem teszem, úgyhogy inkább itt:
Banyám szeretlek.
Mint írtam, a pszihomókusom szerint jó az mindkét érdekelt félnek.
@cso zsi:
Furcsa, de tényleg van valami leírhatatlan hatás.
Amikor mosolyogva nézek gyerekekre, akkor mosolyognak, jár kezük lábuk, megakarnak fogni.
Ha morcin nézek, akkor szintúgy morcik. Sőt inkább sírás.
És biztos szintén ezt érzed ha mondhatod!
Már ha van kinek.
De banyánk itten van.
Úgyhogy akár ketten is mondhatjuk, hogy :
ALIBANYA SZERETÜNK
És a csi áramoljon bennünk. . .

cso zsi 2016.09.27. 21:54:20

@csevely: Simán. És ami a legszebb benne: semmibe sem kerül.
.

sirok0001 2016.09.28. 15:46:28

Számomra az az érdekes, hogy megírta neked, hogy töröl...ez már nagyon elcseszett dolog azon felül, hogy töröl.

Alibanya1 2016.09.28. 19:56:15

@csevely: @cso zsi: nagyon köszönöm, kedvesek vagytok....

Alibanya1 2016.09.28. 19:57:14

@sirok0001: összetett dolgok az érzelmek, én valahol megértem őt :)

cso zsi 2016.09.28. 21:56:00

@Alibanya1: Látod, az sem kerül semmibe.
Délutáni sztori: Én lefelé a mozgólépcsőn (sokadmagammal), szemközt egy saccra korombeli hölgy egy fiatalabb úrral, (akár a fia is lehetett), valamint a tömeg.
Tán a szeme, vagy az arcformája foghatott meg, ezt ő látta, majd el akarta kapni a tekintetét. ekkor rámosolyogtam... (nem az első eset, megy ez nekem)
Szájtátás, nagyrőköny a túloldalon, és bámul vissza, pedig már jócskán túlhaladtunk egymáson...

sirok0001 2016.09.29. 07:50:50

@Alibanya1: hány éves?
Teljesen igazad van. Az érzelmek meg tudják bolondítani az embert, tudom. És bocsánat, hogy ezt mondom, de ez akkor is elcseszett dolog. Mert 1. a te érzelmeidet nem tartotta tiszteletben. 2. Csak becsapta magát.
Újat akar kezdeni?, nézzen szembe magával, adjon időt magának és el kell engedni a dolgokat. És tiszteletben tartani a másikat, mert ezt, ha el is engedi, ott lesz a szívben sokáig. Teljesen megértem, beleestem hasonló hibába, és mindenki egyszer beleesik, de egy idő után mindenkinek tanulnia kell belőle. Arról meg, hogy a másik érzelmi nyomorék 30pár évesen, neked kell megbizonyosodni. És valahol szerintem Te is érezted mélyen a szívedben, hogy nem stimmel az egész dolog. Ezt gondolom.