Az idő töretlenül halad előre, már mindjárt megint szeretetünnepelünk. Sok minden történik körülöttem, rengeteg az esemény, meg akció, csak pénz, meg férfi nincs. A minap egy véletlen beszélgetés során kiderült, hogy nem csak én vágyódom ilyesfajta történésre már, hogy esetlegesen egy férfi mellett aludjam, hanem sőt más nők is hajlanak erre az élményre, érzetre. Gondolok itt a magamfajta, egyedülállóra. Mi, a társadalmi hasznosság peremén tengődő, idősebb és problémás, gyerekkel és más "púppal" megzavart nők, akik azonban mégis élünk és vannak érzelmeink, sőt libidóval is rendelkezünk. Mi bioszövetek, az összes előítélet és megvetés ellenére, még úgy időnként szeretnénk valamit, vannak vágyaink. Elképesztő makacsság ez! Leggyakrabban mi magunk is fejlehajtva állunk, zokszó nélkül elvagyunk, csak időnként csap belénk ez a félelmetes erő, hagy basszus azért én még nő vagyok! Aztán újfent elporlad ez az érzés, és csak egyszerűen végezzük a dolgunkat tovább. A gyereket visszaadni nem lehet - bocs a kifejezésért. Az életet újraélni sem lehet, ebből kell kihozni a maximumot, már ha lehet.

A konyhában teáztunk, amikor is hasonló paraméterekkel rendelkező kollegina (biológiai selejt, problematikás életút - gyerek, érzelmi anorexia) elpityeredett. Van szeretője, mivel ez a leginkább járható út az irányba, hogy némi érintést és egyéb illúziót begyűjtsön az ember. Nos a szerető belengette, hogy egy éjszakát most Klárikával tölt (ez egy kitalált Klárika persze, ahogy kell). Klárikának aztán beindult a fantáziája, micsoda éjszaka lesz és együtt, este iszogatnak majd és reggel közös kávé, meg forró éjszaka végre a csini hálórucit is felveheti... Kinyílt a mesekönyv alaposan. Több alkalommal is vissza-vissza tért az eseményhez. Esetleg vacsorát is csinál - ezen tépelődött. A nagyszerű ábrándozás Tibi telefonjáig tartott.

Tibi, amikor telefonált, hogy megbeszéljék a részleteket, a következő remekbe szabott és tömör forgatókönyvet adta elő: Éjfélkor érkezem, meglépek a munkáról tudod, éjszakás leszek, legkésőbb négykor el kell jönnöm, hogy fél ötre visszaérjek, aztán hatra meg otthon kell lennem, de hát tudod... Egy világ omlott össze. 

Klári tehát megkövülten ült a finom szívecskés teabögrével, a remek formatervezett H&M gatyóban és megpróbálta sztoikusan elviselni a csapást. Könnyáztatta szemekkel pislogott reám, te most érted ezt? - kérdezte - Ez mitől együtt töltött éjszaka, szerinted?

Szomorúságomat, csak fokozta, hogy ma Magyarországon minden harmadik 15 éves fiú funkcionális analfabéta. Mi lesz velünk?