Szülői eredmények törtek a magaslatokba az elmúlt napokban, hiába minden területen osztatlan sikereket érek el. Nincs itt mit kertelni, cukorborsó az élet. Annyira megkönnyeztem a történetet, hogy kénytelen vagyok itt is elmesélni, mert ami jó, az jó, na. Történt pedig, hogy a gyermekem, feladatot kapott az iskolában, mégpedig a hittanórán. A feladat igen egyszerű, ám de bájos volt: kis dramaturgiával és rendezéssel varázsolja már oda a gyerek a karácsony estét az osztályterembe, úgy ahogy otthon lenni szokott. Had kukkantsanak bele, az aranyos emberek. Csodálatos feladvány, nagyon jó pedagógiai ötlet és más egyebek. Az osztálytársak játsszák a szerepeket, a családtagokat, a gyerek instrukciói alapján.
Kislányom tehát nekiveselkedett a feladatnak. Rövid kitérőt tennék és előzetesen, dióhéjban elmesélném, nálunk hogy alakul az ünnep. Nagy ebédelés, mákos guba, sóba vízbe bableves és így tovább minden korán, időben, majd a család jelentős része átvonul a moziba. Addig én, mint Jézus, meghozom a fenyőt, alá tolom az ajándékokat, elindítok valami nagyszerű karácsonyi muzsikát, és mit sem sejtve elszenderedek egy félreeső sarokban. Addigra, ez utóbbi rész, teljesen spontánul sikerülni is szokott... A család hazaér, döbbenten tapasztalja, hogy míg anya szunyókált, teljesen váratlanul, megtörtént a varázslat! Ott áll a fa, feldíszítve! Felébresztenek, én is kellőképpen elámulok, leeseik az állam, meg még más elképedéseim is vannak, majd szétosztjuk az ajándékokat. Ezen gyermeteg kalandjátékot, még most is leszerepeljük, holott már mindenki tudja a mögöttes huncutságokat.
Na most, leánygyermekem, ebből a fordulatos és részletgazdag történetből azt a pillanatot ragadta meg, amikor ülnek a moziban. A táblára felírta: Star Wars - ezt nézték tavaly, majd megparancsolta a szereplőknek, hogy a padból nézzék a táblát. A hitoktató, azonnal véget vetett a galád jelenetnek és szánakozva figyelte gyermekemet. Édes kicsi bárány, hát hol itt a szeretet, az egymásra figyelés, meg a meghittség, ó eltévelyedett lélek a sivárság kriptájában, öleljelek keblemre. A gyerek ezt már annyira nem akarta, mondta, hogy ő csak nem akart túl sokat gondolkodni. Itthon aztán elmesélte, hogy így esett a dolog, mondtam is neki, hogy hülye vagy fiam, hát így járatod le anyád, miközben kilószám vonszolom fel a fenyőt titkosan, és az egyéb dolgokat meg se említem, de és legalább a kuglófot említetted, amit sütni szoktam, á mindegy?!...
Még a végén a nyakamra jön a gyámügy is, te jóságos ég, gyerekridegtartás... Szeretetünnep, amúgy nagyon várjuk, lesz megint sztárvársz ugye, megvarázsolom a fenyőt, ahogy szoktam, kuglóffal és ajándékokkal és megint elfütyüljük a dzsingel belszt is, tisztára hagyományosan.
