Legyen már egy kis lírai posztolás is. Ne mindig csak szex, meg erőszak... Előrángatok egy emléket a múltból, teljes mértékben a ti kedvetekért, meg a sajátomért is. Az a baj, hogy az életem egy részét letitkosítottam, mint a kormány a Paksot és csak különleges jelszóval, valamint megfelelő alkoholszint elérésével közelíthető meg, nagyon szigorú eljárás keretében. Ez nem is volna baj, csak hát a gyerekeim is akkor voltak kisgyerekek és rájuk szívesen emlékeznék. 

Volt egy régi húsvét, amikor még házban laktam és a gyerekek még kicsi lányok voltak és arra gondoltak, hogy a nyúl tevőlegesen részt vesz ebben a dologban és különböző élelmiszerekkel járja a vidéket és lerak itt, ott csokoládékat, meg hasonlókat. Körülöttünk kert volt, meg mező. Madarak füttyögtek és kék ég lebegett felettünk. Az ünnepnek megfelelően a lányok fűből fészket raktak a nyúlnak,, és várták, hogy mi lesz az eredmény. Sárgarépát és salátalevelet is pakoltunk, hogy kivételesen elégedett legyen és rengeteg mindent hozzon, de legalábbis egy üveg Nutellát, ha lehet, mert azt nagyon szeretjük.

Telt múlt a nap, egy alkalmas pillanatban aztán megraktam a fészket csokival és, hogy valami egyéb is történjen megrágtam a sárgarépát, fele füvet elraktam, illetve szétdobáltam, a salátalevelet széttéptem és felét szintén eltettem. Tombolt a nyúl - gondoltam én. Nem számítottam semmire, kicsit vicces kedvemben voltam, azonban a hatás váratlanul sikeres lett. A gyerek, amikor ezt meglátta, egyszerűen nem volt magánál, leszarta a csokikat, az ajándékot és kizárólag a megrágott répa érdekelte: nála vacsorázott az igazi nyúl! Ennél szebbet elképzelni sem lehet. Megeshet, hogy aznap nem is aludtunk, ki emlékszik már erre, amúgy is az alvás érdekelte legkevésbé a gyerekeimet. Ott járt az igazi nyúl és evett. Én is nagyon elégedett voltam - micsoda egy anya vagyok, így feltudom dobni a gyerekeim hangulatát. Azóta  is micsoda anya vagyok, bár mostanában kicsit aggódom, hogy biztos mindent jól csináltam-e...

Volt negatív következménye is az eseménynek, következő évben egy almásládányi zöldséggel vártuk a nyulat. A lány a húgával együtt, meg a kis sámlival odaült a fészek mellé többnapos hidegélelemmel meg kulacsvízzel és várták az igazi nyulat... mert most aztán meg fogják nézni. De, hogy ezt hogyan oldottam meg, már nem emlékszem.

Volt ilyen is. Szép nap mindenkinek. 

when I'm good I'm very good but when I'm bad I'm better

Néha, de tényleg csak igen ritkán, héba hóba, mondjuk ma, arra gondolok, hogy piszok geci alak szeretnék lenni. Olyan teljesen érzéketlen, akinek nem számít semmi és fölényesen elúszik az emberek feje felett. Itt, ott belerúg valamibe, vagyis hát valakibe, vagy csak vérfagyasztóan közönyös. Mindeközben nem érzékel semmilyen visszajelzést, nem érzi, hogy bánt és fájdalmat okoz vagy hasonlók, ugyanmár. Elégedetten körbenéz a vidéken és megnyugodva látja, hogy nincs faszább. Na, csak ennyi. Brutálba vagyok.Szemét alak akarok lenni.

Vannak történetek, melyek megakadnak az én hálómon, meghallgatom őket, hogy aztán egyszer elmeséljem, valamilyen okból, vagy csak úgy. Tünde következik, ő fogja előadni szerény élettapasztalatát, az itt összegyűlteknek. Tünde egyedülálló anya, és mivel ma van az egyedülálló szülők remek ünnepnapja használjuk ki a lehetőséget, hogy szóhoz jusson egy ilyen szerencsétlen. Ugyan nem teljesen értem az efféle ünnepnapokat, vagy megemlékezéseket, aki egyedülálló szülő az minden rohadt nap megemlékszik erről, ha akar ha nem, a többieket, meg ugyan miért érdekelné, örülnek, hogy ők nem azok, aztán ennyi.

Tünde három gyereket nevel egyedül, a szokásos kérdésekre: fizet-e gyerektartást, valamint van- már valakije (a volt férjről van szó) igenek a válaszok. Tünde boldogul, megold, kifizet, átszervez, elvisz, elhoz, megfőz, ápol, aláír, intéz, és ha kell farsangi jelmezt is készít, fullos egy darab. Az a helyzet, hogy ebben a remek pozícióban más nem is nagyon jön számításba, mert a rendszernek nincs pótalkatrésze, ha leáll, vége az egésznek. Ettől ilyen izmos, már a rendszer.

Történt aztán, hogy megfáradt a magányba, hogy nincs semmi intimitás az életében, hogy néhány pasi hülyének nézi, és hogy minden tekintetben nyomorog. Lelkileg, testileg, anyagilag nem tom, ha valakinek még valamiféle nyomorgás az eszébe jut itt jelezheti. Tünde biztos abban is nyakig benne van. De, ezt amúgy igazán nem szeretné panaszkodni, vagy elmondani, mert nemigen szeret a terhére lenni senkinek. Örül, ha valaki szóba áll vele, akkor vidáman mesél az ezotériáról, vagy a töpörtyűs pogácsáról, ilyen egy nő ez.

Egy átmeneti, hosszabb periódust végül is arra használt, hogy felépítse magát és megszabaduljon a negatív terhektől, legalábbis egy részüktől. Elküldte a lelkiteher barátnőt, átkomponálta a pénzét, talált plusz munkát, lefogyott tíz kilót és így vidáman, megkönnyebbülve elment egy buliba, ami váratlanul adódott - bevonzotta, ahogy azt szokták mondani. Hosszú évek után ezen az estén végre felszabadult volt és vidám, nyitott a világra. Vörös haja tekergett a szélben és vidáman várta a fejleményeket. Fejlemények pedig lettek, megszólította egy férfi!

Tünde persze, alig is kapott levegőt, ilyesmi azért nem oly gyakori az életében, nagyon jó kedvű is lett, de persze nem élte bele magát a dologba. Hogy is tehette volna, ezerszer, na jó ez így marhaság, de már néhány alkalommal megismerkedett férfiakkal, aztán az nem vezetett sehová. Mindegy, az este jól sikerült és jókedvűen pislogott az éjszakára. Pedig az még fokozódott is, hiszen a férfi randizni hívta. Az igen ritka esemény lehetőségére Tünde alig is aludt aznap és még akár bort is ivott, ezt nem tudjuk biztosan.

Némi kommunikációs huzavona után eljött a nagy nap, mármint Tündének, hogy randizni mehetett. Csak lazán néni, ennyit mondott magának. Lefutatta a tanácsokat, melyeket erre az alkalomra kapott, amelyek ugyan némileg ellentmondásosak voltak, de hát valamibe kellett kapaszkodni. A randi azonban nagyszerűen sikerül, jót beszélgettek és sétáltak, nahát volt az egész. Megbeszélték, hogy még találkoznak. Tündének repesett a kis szíve, végre végre. Pedig most jöttek még a bányamély problémák, mikor feküdhet le a pasival, hányszor kell találkozni? Tudta, hogy nincs itt javítási lehetőség semmilyen szempontból, csak a magasságos ég a megmondhatója mikor lesz itt megint ilyen lehetőség... A 2,7 randi tájékán aztán átadta magát a szexnek is. 

Történetünk ezen pontján az is kiderül mindjárt, hogy egy éjszakás-e a kaland? Nem, volt folytatás is, már legalább kétéjszakás kalandról beszélhetünk. Tünde nagyon óvatos volt, nem mert rá sem gondolni a pasira, nehogy akár virtuális szinten megzavarja valami kötődés félével, netán érzelemmel. Csak ült és mosolygott, három nap múlva tele lett kis piros kiütésekkel. Ottan igen, hamarosan ülni sem tudott. Na már akkor érezte, hogy kezdi megkapni a megérdemelt büntetését, amiért jól találta hirtelen érezni magát néhány órára. Egy ideje már megfigyelte, hogy a dolgoknak bizony ára van. Sőt minden ellenérzése mellett, arra is gondolt nagyon titokban, még a paplant is magára húzva nehogy valami gondolatolvasó belásson a fejébe, hogy örül ennek a helyzetnek és reméli még pár éjszakával bővül ez a kaland. Nesze kis dög, okuljál. 

A férfi nem volt ilyen lelkes, nagyon elfoglalt volt szegény és nem irgalmazott a kérdésnek. Tündi csak ült és mosolygott, a kiütések némi krémektől elmúltak. Most azon döbbent meg, hogy de meg már késik vagy négy napja, jött a bünti folytatása. Na Tündi meddig mosolyogsz? - kérdezte a sors és türelmesen figyelte a reakciókat. Tünde  vett hat különböző tesztet a gyógyszertárban és hazament, gyorsan kellett cselekedni.

A történetnek itt vége szakadt. Tünde letette a telefont. Jóccakát.

Az megvan, hogy valamit ezerszer átgondolsz? Újra és újra lejátszod a fejedbe, nem tudod elengedni, elemzed? Azt állítják, hogy az emberek 70 százaléka lefekvéskor ezt teszi és újra gondolva a napját azon tépelődik, hogy mit mondott rosszul. Én gyakran vagyok ilyen hetvenszázalékos. Legismertebb ilyen overthinking projektem, amikor három évig tépelődtem egy férfin. Más józanabb életvitelű személy kb. két nap alatt térképzete volna fel az egyedet. Most is ezerszer játszok vissza egy párbeszédet, hogy minek is mondtam ki pár szót... úgy belém hasít, te jó ég mekkora béna voltam. Igaz ittam egy kicsit, de akkor is. Miért mondtam ki ilyen szavakat, pont azokat amiket és miért akkor és hogyan. Most biztos ez vagy az van, ja elmélet gyártásban is állat jó vagyok.

Néha, ha kicsit visszazökkenek a realitásba akkor hideg fejjel megállapítom, hogy várj csak, te hányszor bíbelődsz azon, hogy más mit mondott, és az mennyire befolyásolja a róla alkotott képet? Legtöbbször a két dolog egyáltalán nincs párhuzamban, Tized annyit törődünk ilyesmivel, mások esetében. Mondták már nekem azt is, hogy ezzel rontok el dolgokat, ami bizonyosan nagyon így van. Elrontok én mindent. Most nagyon igyekszem, hogy ne rontsam el dolgaimat, de bizonytalan vagyok nagyon, kivétel az elrontás, abban biztosan regionális bajnoki címem van. A tudós emberek szerint, ez az agyonhajszolt átgondolás a boldogtalanságok legfőbb okozója, az ember ott kreál problémát, ahol nincs is. Ez már csak azért is nagyon kedvemre való, mert amúgy is vannak problémáim, de úgy látszik nekem ez nem elégséges illetve igyekszem utánpótlást gyártani nehogy már kifogyjak a problémából. Az már milyen lenne?!. Ez valami önvédelem is, hogy be biztosítsuk magunkat csalódás, meg bánat ellen. Lám, lám előre tudtuk a dolgot, meg felkészültünk... de ezzel magát az öröm forrását tesszük tönkre. Nem akarom, én boldogságban akarok úszni. 

Felkerestem ilyen építsük magunkat oldalt, ezeket nagyon szeretem, mert mindig valami nagyon nagy bölcsességre fut ki a dolog és én csak röhögök halálra, de legalább jó kedvem lesz. Most azt kerestem, hogy higgadjak már le, nem kell agyontépelődni a dolgot, meg amúgy is hormonális támadás alatt vagyok, szóval nyugi. Íme a tanácsok, á nagyon jó lesz:

1. Gondolj valami jóra

Ezek hülyék, éppen arra gondolok, és azt próbálom megelemezni, hogy miért az, illetve mitől fogom mégis elveszíteni, mert biztos csak nekem jó a másiknak nem, és így tovább. Vagy miféle jóra kell gondolni ilyen általános dologra, hogy mondjuk a Nutella jó. De ezen mégsem gondolkodhatok egész délelőtt. Mondjuk el is foglalhatom magam, de az a baj, hogy közben is előmászik... mármint a gondolat. Leginkább azt szeretném ha lenne egy ilyen reset gombom és tényleg az üres semmire lehetne az agyam állítani.

2. Pozitív szavak ismételgetése

Ó ez a kedvencem, ez az önbeszélgetős, bevonzós dolog. Azt javasolják, hogy ilyeneket hajtogassak, hogy "minden rendben lesz", "boldogság", "béke", "nyugalom", csak még a világbéke hiányzik a listáról. Nem tudom én ezeken leginkább röhögni tudok, semmi eredménnyel nem jár, ezzel az erővel azt is hajtogathatnám, hogy tarkatehén. Egyébként ezt szoktam, végül is ez segített még legtöbbet. Ezt még egész fiatalon fejlesztettem ki magamban, ezt a tarkatehén stratégiát, talán 11 éves voltam, azóta nagyon bevált segédeszköz.

3. Meditálj

Ez az ami nekem még sosem sikerült. Be kell látnom, hogy nem erre születtem, e tekintetben teljes antitalentum vagyok. Ízig vérig a nyugati civilizáció szülöttje, fogyasztói társadalom végterméke, mittom én, de nem megy. Volt már, hogy megpróbáltam, nagyon rákészültem ültem, csak vizet ittam, kiterítettem a nyugalmas földszínű takarót (feng shui) és vártam, és vártam. Totál idegenül éreztem magam a helyzetben, semmi nem jutott eszembe. Legfeljebb ilyenek, hogy viszket a talpam, meg hogy hova lett az a piros blúzom, amit két éve vettem, a francba elfelejtettem visszahívni a szerelőt vagy más hasonló baromságok. Olyanok, hogy boldogan lebegtem, meg csillagközi utazás, amit mások meséltek, zen, meg nirvána no ilyenekről szó nem volt.

4. Élj a mának

Ez megvan. Végre valami, amit teljesíteni tudok. Én aztán csak annak élek, minden egyes anyagilag átvészelt nap csodálatos. Ma sem romlott el a mosógép sem a mikró és ettünk is. A gyerekek csak egymás poharába köpködtek, ez végül is egy kezelhető incidens. Dehogy gondolkodom én hetekre előre, az nem vezetne semmire. Tervezni sem nagyon merek, úgyhogy a legteljesebb értelemben a mának élek. Most ez végül is miben segít nekem?

5. Menj ki a természetbe

Igen, ez mindig jó, kár, hogy a természet kicsit most messze esik tőlem, de szívesen mennék, akár most rögtön is, hol a legközelebbi természet? 

Én azt tapasztaltam, hogy bizonyos mennyiségű agyalást sajnos kénytelen vagyok magamra mérni, és egyszer csak felpattanok és azt mondom szarok rá. Még eddig ez segített leginkább.

Egy kellemes impulzus hatására, most elkezdtem képregényeket nézni, hogy ott micsoda szörnyű népek vannak. Démonok, meg sárkányok, meg mittom én brutalitás. Nagyon javaslom, igen komoly feszültség levezető. Most egy olyant találtam, hogy az erős ember fejbe vág egy másik, kicsit kevésbé erős embert és annak kettétörik a feje de így orr magasságában, ott úgy szétnyílik és a felső része elrepül a francba. És szuper fasza hangutánzó szavak vannak kiírva felhőkbe ilyen, hogy krkhhhhhhhhhhhhhrkcsmrk meg eszelős vérek folynak és agyvelők röpködnek, grafikailag finoman feldolgozva és ez nagyon relaxáló. Beleszerettem, a leghatározottabban.

Napi marhaság:

Néha a hírek olvasása is be tudja aranyozni a reggelt, még ha az ködös is, meg szürke is. Egészen váratlan helyekről érkezhet a derű és boldogság az ember életébe. Miközben nálunk emberek azon tanakodnak, hogy vajon hány stadion épülhet az idén, és a tanárok halálra vannak-e fizetve a 180 ezer forinttal, meg a Merkel, ugye. Mindeközben szerencsésebb helyeken az egészségügyi miniszter azzal foglalkozik, amivel kell, az ország lakóinak szexuális életével. Kefélnek-e eleget? Azt megfelelő minőségben teszik-e? Bizony! Aggódik rajta, és ez nagyon helyes, különösen, ha figyelembe vesszük  tényeket. A tények pedig borzasztóak, már a svédek sem a régiek... Már senki nem a régi. 

Történt pedig, hogy egy svéd embert már hosszabb ideje zavart, hogy a szomszédai minden este 10 kor nekilátnak hangosan szexelni - mondjuk ez engem is kicsit zavarna, ha belegondolok, de inkább abból a szempontból, hogy irígykednék, ez miért nem velem történik?! Én szeretnék hangosan szexelni minden este tízkor, de végül is hagyjuk most személyeskedést. Ez a svéd ember, elkezdett  gondolkodni, mit is tehetne, valahogy bele kéne ártania magát ebbe. Azon mód fogta magát és jó magyar szokás szerint megpróbált panaszt tenni, és mivel nem talált immáron semmilyen fórumot, ahová kérelmet, nyilatkozatot mitomén mit, nyomtatványt nyújthatna be, magához az egészségügy miniszterhez fordult, hogy az tiltsa már be az este tíz utáni szexet. Szenzációs ötlet, szerintem... csak nehogy ide is begyűrűzzön. (Látom magam előtt a szegény svéd embert, amint esténként a fotel karfáján dobolva várja, hogy vajon ma este is lesz?... időnként az órájára piilant, mindjárt tíz óra, mindjárt kezdik... )

A miniszter pedig válaszolt! És megvédte a szexelőket, mondván, ez jó nekik, jó nekünk és akkor jó lesz a nemzetgazdaságnak is. Hurrá! Én szeretem az ilyenfajta szemléletet! Ezenfelül még azt is elárulta, hogy ő elégedett a saját szexuális életével, példamutató ember! 

Amúgy meg kétségbeejtő a helyzet: a svédek saját bevallásuk szerint egy 1996-os felmérés alapján még havi 5 alkalommal szexeltek, ez a 2003-as kutatásra, már havi 3,6-ra csökkent, ami drámai tendenciát, 24 százalékos csökkenést mutat. Aggodalomra bőven van ok, nem csoda, hogy az egészségügy minisztert ez foglalkoztatja, beszél róla! Én teljes mértékben egyet tudok ezzel érteni, a saját tendenciámat le sem merem írni, mert szegény svéd miniszter egy köbméter papírzsebkendőt telezokogna, a saját magyar miniszterem nem tudom hogyan vélekedne ugyanerről. Mint kiderült nincs is, államtitkár van.

Siralmas a helyzet tehát, nincs elég dugás szegény Európában és ami még akad, az meg túl hangos....

Mindeközben még az is eszembe jutott, hogy vajon milyen személyiségjelre vagy ugyan mire utalhat az a tény, hogy egyes emberek felsoroláskor sorba nyitogatják ki az ujjukat kezdve a nagyujjukkal, míg mások nyitott tenyeret használnak és a kisujjukra böknek, hogy egy és így tovább... Abban sem vagyok biztos, hogy ez egy értelmes felvetés, így hétfőn de megfigyeltem, és ma van a Pi napja is, kell ide valami tudományos. Megpróbálok erre valami brit tudóst találni és együtt megszervezünk egy kutatást, talán ez még egy nyitott kérdés.

A forrás:

http://www.thelocal.se/20160311/swedish-minister-defends-neighbours-loud-sex-act

Talán ideje megemlékeznem nagyanyámról, aki egy, szinte írástudatlan asszony volt. Le tudta írni a nevét, nagy nehézséggel kibogarászta a szakácskönyvet, meg ilyen apróságokat. De igazából nem nagyon használta ezt a tudományát. Egyszer említette nekem, hogy összesen négy évet járt iskolába, akkoriban mint mondta, több nem fért bele, menni kellett a földre dolgozni. Mondjuk ezen úgy nem búslakodott különösebben, elégedett volt az életével. A rivális asszonyoknál, mindnél több köténye és kendője volt, valamint több kosztümöt tudott varratni magának, mint a Julis, ezek az egyszerű dolgok szabták meg az elégedettségét. Karakán asszony volt, ahová lépett fű nem nőtt, a nagyapám igen hallgatag emberré nőtte ki magát mellette, és szívesen időzött, szöszmötölt inkább az istállóban. Egyszer el akarta hagyni nagyapát, mert az nem megfelelő malacokat vett a vásárban. Ezért egyáltó dühében átgyalogolt a szomszéd városba, a bírósághoz, azonmód. Apa hozta haza délután, miután egy ismerősünk telefonált, mi a helyzet. Még akkor is méltán dohogott a malacok nyeszlettségén, hogy ő nem megy haza és nem csinál több reggelit annak az embernek. Szóval megfogta a dolgok végét. 

Igazából mást akarok róla elmesélni, 15 évvel volt fiatalabb, mint a nagyapám, nem is tudom tán hatvan évig éltek együtt, vagy 55-öt? De elröpült, mint a semmi - ezt is ő mondta.  Nagyanyó a férje összes ingére emlékezett, melyiket vette 49-ben és melyiket 62-ben, Amikor a nagytata meghalt, nagyanyám 76 éves volt. Ekkor döntötte el, hogy most akkor olvasni fog - nincs öregapád, ráérek - mondta. Nagyapát eltemettük, ő pedig szólt nekem, hogy most akkor hozzak neki néhány könyvet. És elkezdte falni a könyveket, kiolvasta a Nagy Indiánkönyvet, az Agatha Christie összest, Szilvásit, Jókait, nem is tudom, már mit nem hordtam oda neki, útleírást, szerelmi történetet, sci fit, szépen sorba rakta és egymás után olvasta őket. Így is találtuk meg egy napon, lecsúszott szemüveggel és egy könyvvel az ölében.

Az ember végül is akármikor megtalálhatja magát, teljesen mindegy, hogy hány éves, hogy hol tart az életében. Szeretném hinni, hogy én is megtaláltam magam, most így ez idő tájt. az is megfordult már a fejemben, hogy a sikertelenség oka, az lehet, hogy túl sok minden érdekelt, illetve érdekel még mindig? Ma inkább a nagyon specializált, szűk területhez értő emberek a sikeresek. akik aztán azt a szűk sávot, hihetetlen mélységben és alapossággal ismerik. Nem tudom, az én agyam mindig csapongott, talán ez is a problémám. Mindegy, nagyanyám példája elég megnyugtató, bármikor bármit meg lehet tenni. Időnként eszembe jut, látom őt utolsó éveiben, ahogy az ablak előtti fotelben olvas, kicsit behajolva, hogy minél tovább kihasználja a kinti világosságot.  

Eddig egyik legjobb időszakom az volt, hogy blogot írtam, aztán hirtelen úgy döntöttem, hogy abba hagyom, mert nem vagyok elég jó benne, nem vagyok elég sikeres. Hiányzott, folytatnom kell - úgy tűnik.

Az élet néha nem olyan szőrös szívű, mint általában, ma sem volt annyira hideg, és a gyerekek hajlandóak voltak felporszívózni. A mosógép mégsem romlott el, és marihuánát küldtek Bayern Zsoltnak. Elterültem az ágyamon, csak úgy minden értelem és ok nélkül, és azon gondolkodtam, hogyan szeretnék találkozni egy férfival. Mi lenne az, ami megérintene, ami hatással lenne rám, végre valami mélyebb rétegeket mozgatna meg bennem? Ezen méláztam, miközben a festést nézegettem a falon, alighanem a nyáron nem úszom meg a meszelést! No de, ne térjek el, ugyan milyen helyszín, hol lenne a legjobb ez a mámorító találkozás? Mitől lennék elégedett, boldog esetleg? Ki tudom-e találni egyáltalán, el tudom-e képzelni?

És ez jött kifelé az agyamból: Talán az lenne a legaranyosabb számomra, ha egy metál koncerten történne ez a találkozás, mert akkor azonnal tudnám, hogy egy hasonlóság már van közöttünk, a zene. Jó lenne, ha valahogy szellemes lenne, mondjuk valami ilyesmit mondana "megtennéd, hogy meghallgatod a gondolataimat, amíg a barátom nincs itt? " Ha, nem lenne túlzottan rám mászós, de azért érezném, hogy éppen engem szemelt ki. Ez azért precíz nem? Ha, úgy tudnám, hogy tetszem neki, hogy éppen én vagyok az érdekes neki. Nem tudom ezt leírni.

Szeretném, ha zene közben egyszer csak odahajolna és valami olyasmit suttogna, hogy "ugye semmi esélye, hogy megkapjam a telefonszámod", meg valami ilyen borzasztó, giccses ötlet is beleférne, hogy "mindig arra gondoltam, hogy ez a szám alatt csókolózni kellene",  és megcsókolna és hozzám simulna. Megfogná a kezem és marhaságokat súgna a fülembe, és búcsúzóul, csak úgy futtában még egyszer megcsókolna. Tiszta romantika, úgy látom elkaptam valami vírust a gyerekektől. Az is nagyon kellemes lenne, ha még azon éjszaka írna nekem valami aranyosat sms-ben, esetleg ha javasolná, hogy találkozzunk a hűvös és kietlen életben.

Aztán esetleg találkoznánk a hűvös és kietlen életben, és nem sajnálna meghívni egy kávéra, vagy egy italra és rólam meg magáról szeretne beszélgetni, akár órákig, úgy egyszerűen ismerkedési jelleggel. Csillogó szemekkel néznénk egymást és nevetnénk, ja és csókolóznánk. Ha nem kelleme töprengeni, hogy vajon tényleg tetszem-e neki, tényleg akar-e engem, hanem érzeném, és biztos lennék benne, hogy igen ez így van.

Ez csúszott, mászott keresztül a fejemen, miközben hevertem én az ágyamon, és lehet, hogy most pont ez történt meg velem, csak az a kis problémám, hogy nem tudom ébren voltam-e, vagy álmodtam. Ez viszont így elég nagy gáz. Ebben a pillanatban meg tuti ébren vagyok már, mert itt nyarvog egyik gyerek, hogy nem akar iskolába menni, szóval, ha most jönne valami üzenet az elég biztató lenne, mert akkor tényleg!!!! 

És jött, tehát a történet valós?! Üzentek nekem valami diványokról. Úgy látom, az egészséges erotikáért folytatott ádáz küzdelmem, újabb nehéz fejezethez érkezett. 

A szerelmen való befejezetlen, illetve végtelen gondolkodásra igen alkalmas történet következik, előbb azonban ráhangolódásként tessék meghallgatni egy szemtelenül magas szintű szerelmi trallalát - lets dance! (a képek se semmi):

Tudományos alapként meg elmondom, hogy egyes szakértők szerint ehhez a művelethez, amit egyébként köznyelven szerelembe esésnek neveznek, 1/5 tized másodperc kell, és 12 agyterület összehangolt működése... hurrá, én akkor valami területileg, agyhalottakkal futok össze, de ez megint csak egy epés megjegyzés volt a részemről, és lehetséges, hogy az én 12 területem valamelyike van túlfűtött állapotban. Az is izgalmas, hogy az emberek a szívükben jelölik meg a helyet, ahol ez a bonyolult vegyi folyamat lezajlik, holott ugye fenét. Ugyanolyan agymunka ez is, mint a matekpélda, bármennyire földhöz ragadtan hangzik is, mindez.  Összetört a szívem, helyett rossz irányba folynak a hormonjaim lenne a megfelelő kifejezés, örökre a szívembe zártalak helyett az agytekervényem hosszútávú memóriájába helyeztelek, és így tovább. 

Nemrégen olvastam Diderot kísérletét a szerelemről, nem tudom, hogy ez fiktív, vagy tényleges történet, de mindegy is. Történt pedig, hogy Diderot, miközben igen kemény munkával alkotta belépőjét a világtörténelembe, azaz írta az Enciklopédiát, aközben azért fiatal férfiember is volt, és érdeklődött a nők, a szerelem, és a szex iránt. Különös tekintettel egy Adél nevű fiatal hölgyre, aki első pillantásra bejött neki.

Érdeklődését, igyekezett összehangolni a tudományos munkásságával is, ezért elhatározta, hogy kísérleti úton bizonyítani fogja az úgynevezett "szerelem első látásra" jelenséget. Erre a célra elsősorban éppen Adélt próbálta megnyerni, hogy kicsit a közelében legyen. A szervezés sikerrel járt, és a leány kötélnek állt, ebben közrejátszott a család ingatag gazdasági helyzete is, bár nemesi családról volt szó, valamint a leány apjának teljesen szerencsétlen alkoholista mivolta. Rövid felvilágosítás után, miszerint tudományosan lesznek vizsgálva az érzelmei, Diderot férfiakat kezdett felsorakoztatni a lány előtt azzal a céllal, hogy Adél valamelyikbe első látásra beleszeressen. Mindezt a tudós egy karosszékből figyelte, hogy végre egy ilyen pillanat megfelelően dokumentálva legyen.  Az alanyokat random szedte innen-onnan, kocsmából, rakpartról, utcáról, klubból. Odaültette őket Adél elé és figyelte a reakciókat, de nemigen történt semmi. A leány hűvösen méregette a férfiakat, azok esetlenül próbálkoztak, néztek, megszólaltak, mosolyogtak. Néhány hónap alatt a leány 74 férfival ismerkedett meg, ebből 30 magáévá is tette a tudomány nevében, és annak érdekében, hogy a pillanat hevében kialakult szerelmet Diderot megvizsgálhassa és jegyzőkönyvbe önthesse.

A leány, megfáradva a munkától, egyik nap odaállt a nagyra becsült tudós ember, Diderot elé és rebegő hangon megkérdezte, hogy tulajdonképpen mi is a kutatás célja, szeretné már megtudni, mert hát kicsit már fáradt ebben az egészben. Mire filozófusunk közölte, hogy a szerelem első látásra dolgot szeretné kimutatni és tudományosan dokumentálni. Hosszú csend következett, majd Adél lesütött szemekkel, alig hallható, elcsukló hangon a következőket mondta (megjegyzem Diderot ekkoriban 24 éves, szőke fiatalember volt) - Akkor nem kellett volna a doktor úrnak semmit fáradnia, mert amióta megláttam a doktor úrat, én azóta másként szedem a levegőt is... Diderot, ekkor lecsúszott a karosszékről, és némileg beszürkült a tekintete, többé nem nézett a lányra. Mint már említettem, azért választotta a kísérlet tárgyául a leányt, mert első pillantásra elállt tőle a lélegzete, de úgy érezte, hogy tudományos szempontból a saját érzelmei nem lennének helytállóak és hitelesek.

Eddig is szkeptikus voltam a mindent elsöprő, szerelem első látással kapcsolatban, nem gondolom, hogy ez egy pillanat alatt működhet, bár vannak erről ellentétes beszámolók is. Sőt, mi több a múltkoriban találkoztam is egy élő férfival, aki saját megvallása szerint átesett ezen az érzésen, részletesen el is magyarázta - de nekem akkor is maradtak fenntartásaim. Én arra jutottam, hogy legfeljebb jó alapot képezhet, egy kellemes benyomás, de ennyi. A történet után, olyan reménytelen érzésem támadt, lám megélték a szerelmet első látásra, de mindhiába, hiszen élni nem tudtak az érzéssel, mert nem tudták egymásnak lekommunikálni. Ebből következik, hogy ez a szerelem első látásra állapot, még ingatagabb, mint gondoltuk, mert lehet ugyan hogy bekövetkezik, de kérdés, hogy tudunk e élni vele, lesz e hozzá szerencsék, a szívünk - akarom mondani az agyunk megfelelően dolgozza-e fel.

Én többedik látásra szeretnék szerelmes lenni, de akkor viszont jó alaposan és kölcsönösen, ja és akkor élni is vele, már az érzéssel. 

Odakinn fene hideg van, talán mert, hogy január van? Bizonyára azért, idebenn nálam, meg nagy a melegség, boldog az én kis szívem, és csak egy ok van erre, így akarom. Vidám dolgokat olvasgatok: Ellopták a korrupció elleni harcra kapott pénzt - bizony az erőszak erőszakot szül, aztán New Yorkra fél méter hó esett, el is nevezték Jónásnak, és a középiskolás gyerekek 67 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tanulmányai után ő szeretne nyugatra menni, költözni, vándorolni, migrálni, hát már ami adódik majd nekik. Ilyeneken is gondolkodtam, hogy úristen szex, láttam egy filmet, melyben egy bácsi sírva fakadt mert, hogy 15 éve nem kefélt. Én talán nem kerülök ebbe a helyzetbe, még van 13,8 évem addig a pillanatig, bár a helyzet kétségbeejtően kilátástalan. Boldogságom tehát töretlen. A gyerekek Londonban legelnek, ezt is megértem, világot látnak a cukorborsók. Mondjuk nagy részt kedves embereknek köszönhetően, és nem nekem, de hát egye fene.

Mint mondom, boldogságban mászkálok itt, kicsiny lakásomban (az emberiség apró töredéke rendelkezik saját lakással, szóval már ez is ok lehet egy rövid boldogságra) és ennek megfelelően olvasgatom a tudósok és egyéb jámbor lelkek tanácsait, mert ezt a boldogságosságot szeretném hosszasan megőrizni. Különös módon így valahogy jobban érzem magam. Magam sem értem. Furcsa egy lény az ember. Én szeretek boldog lenni, ebből most nem csinálok problémát. 

1. A problémát kezeld akkorának amekkora, ne nagyítsd fel!

Elsőnek már itt is egy nagyon aranyos és helyes meglátás, persze ki a franc tudja, hogy ténylegesen mekkora egy probléma, amikor még csak kezd kibontakozni... éppen ezért a boldogság megóvás végett, nem szabad belemélyedni és elmerülni benne, hanem sőt azt kell feltételezni, hogy a probléma picinyke, alig látható, és a rohadék akkora is fog maradni és nem kezd el undok módon terebélyesedni és dagadni. Például meglátogatod a végrehajtót és nem gondolsz ilyenekre, hogy akár több ügyed is lehet nála, nem nem, hanem sőt arra gondolsz, hogy ez valami tévedés lesz, fütyörészve megyel tehát a hivatalba és ... aztán kiderül hogy három ügyed is van nála. Semmi para, lényeg, hogy helyén kezeld az ügyet.

2. Verd ki a problémát a fejedből

Igen ez nagyon hasznos tanács, brazil tudósok kimutatták, hogy egy egységnyi probléma ugyanakkora egység marad, akár egyszer, akár százszor gondolunk rá. Aranyfalat, hát nem? Ha valaki abban reménykedett, hogy sok sok gondolkodással egyszerűen megsemmisíti a problémát, hát vesztett. A probléma egységét kizárólag a cselekedet szokta némileg kisebbíteni. Ezt már, a nagyon hatékony finn tudósok fűzték hozzá. Szóval a rohadt fürdőszoba fal hiányzó darabjára hiába gondolok többszörösen egy nap, egyáltalán nem változik, nem lesz kisebb, sem szebb formájú, viszont ha hívnék egy mestert... akkor az lehet megoldaná, hát erről ennyit. Boldogság, gyere haza. 

3. Ne felejtsd, az élet múlandó!

Azta, és tényleg, és akkor sem áll meg ha egy problémán tökölök napokig, hetekig. Úgyanúgy telik, mintha csokit zabálva, boldogan futkároznék, tulipánokat szedegetve. Tanulság, tulipán szedés közben gondolj a problémákra, vicc volt, ne gondoljá a problémákra, az élet halad tovább, és megoldódnak a dolgok, te meg eltoltad idegbajjal, szorongással, marhaságok elemzésével és így tovább. Szóval fékezd magad, boldogan, vagy boldogtalanul élsz, meg fogsz halni, akkor már? 

4. Változtass a hozzáállásodon

Coelhós magaságokba török: nem a probléma a probléma, hanem a te hozzáállásod hozzá! Megértve? Egyszerű példa vegyél egy problémát, úgy értem nem kell ezért nagyon kutakodni, jó lesz egy egyszerű probléma: a gyerek megint lehülyézett, változik a helyzet, ha én ezen rágom magam? Nem! Változik a helyzet, ha rá se gondolok? Nem! Az output tehát marhára ugyanaz, de micsoda különbség van a beviteli energiában... 

5. A jelentős problémaforrásokat töröld ki az életedből

Itt kicsit elakadtam, nem tudom mit akart a költő mondani, mert például a férfiakat úgy egyben mégsem tehetem ki az életemből, tényleg hiányoznának, a gyerekeimet szintúgy. Most ezzel a ponttal itt állok tanácstalanul és úristen kezdek belőle problémát csinálni. Már azt hittem a küszöbén állok a felhőtlen és végtelen boldogságnak, erre itt ez az ötös pont... amellyel úgy a kettes pontot is elrontom...

6. Egyszerűsítsd az életed

Hurrá, ezen túl vagyok, az anyagi források radikális hiánya totál leegyszerűsítette ezt a problémát, csak legyen mit enni, szóval ez elég egyszerű volt. Most persze, hogy lett némi fizetésem, lehet lesz megint valami csavarodás e tekintetben az életemben, megkívánok valami földi javakat és az máris bonyolítja a helyzetet, de még ellenállok. Meg különben is megtalált az összes szolgáltató és nyálcsorgatva nézi a bankszámlámat, nem lesz ezzel még probléma egy darabig. 

7. Beszélgess valakivel a problémádról

Ez annyira aranyos, itt van most is ezt teszem és azért itt, mert már szegény élő és mozgékony és valóságos barátaimat nem akarom ezzel terhelni, mert esetleg azt a problémát gyártom le magamnak, hogy eltűnnek a barátaim. És akkor beleesek az itt már okosan megtárgyalt problémakörbe, hogy kicsiből nagyot csinál az ember és így tovább. ide írom, aztán lesz ami lesz. 

8. Segíts valakinek, akinek még nagyobb gondja van, mint neked

Ez tetszik a legjobban, úgyhogy meg is hirdetem a nagy probléma versenyt és a nyertesnek segítek, de tényleg, ez nem vicc. Jelentkezzetek bátran a problémákkal, bemérjük és fajsúlyozzuk őket, mindenkinek jobb lesz a végén, ígérem.

Remélem itt áll a boldogság az ajtóban, de legalábbis rendben hazaérnek a gyerekek. 

Szép estét. De előtte egy elcsépelt dal, az elcsépelt témához illően.

Van egy hipotézis, mely szerint az apám az oka mindennek! Főleg annak, hogy milyen férfit választok, állítólag annak is, milyen nőnek érzem magam, de ne rakjunk túl sok terhet az öreg vállára. Nem gondolom, hogy ez ilyen egyszerű lenne: Az már világos, hogy én el bírom a szótlan, és érzéketlen férfiakat. Póker arc? Engem nem zavar össze. Ridegség? Hagyjad már, engem ezzel nem lehet meglepni. Véletlen apám is ilyen volt, illetve még most is ilyen. A múltkoriban elgondolkodtam: azt hiszem eddig 17 mondatot beszéltünk, apám és én az élet folyamán, talán, de lehet hogy túlzok. Anyám közvetített, gyakran kezdődtek így a mondatai: apád szerint, meg apád azt mondta... Próbálta kitölteni a hézagot szegény, de szerintem ezek nagy részét ő találta ki. Apám nem üzent ilyen módon sem, főleg nem magvas mondatokat.

Készen állok-e, egy új kapcsolatra? Néha azt gondolom, hogy igen, máskor meg azt, hogy nem. Ilyen egyszerű vagyok. De ez olyan nőies is egyben, olyan cuki bizonytalan, nem? Arra viszont készen vagyok, hogy típust váltsak, most egy mosolygóst kérnék, egy csillogószeműt, aki nem fásultan néz rám, hanem nevetve, vagy ilyesmi. Mondjuk néha örül nekem, akár. Hihetetlen. 

A szokásos turkálás közben, találtam egy igen alapos felkészítő írást arról, hogy hogyan is tudjuk önmagunkat ellenőrizni készek vagyunk-e, egy új szerelem befogadására, istenem ezt most olyan szépen leírtam, hogy meg is állok egy pillanatra.

Első kérdés, amit magunknak szegezhetünk, mivel már sok ilyent olvastam, van is egy helyes tükör a fiókomban, hogy magamnak tudjam szegezni ezeket a bizonyos kérdéseket. Csak a a hatás kedvéért.

1. Elég időt eltöltöttél már egyedül?

Hát hogy a fenébe ne, évek múltak el, de attól tartok, hogy ez elég relatív, van aki egy napot sem tud egyedül lenni, ezért annak az egy hét is igazi szenvedés. Én meg ugye vígan töltöm magányos napjaimat a bérleményben. Ez a fogós ebben, hogy nem tudni kinek mennyi az elég. Négyszemközt azért bevallom, hogy kicsit már elég - mármint nekem - tehát lehet, hogy  ezt kipipálhatom, Vagyis egyhetednyit akkor kész vagyok az új kapcsolatra, mert hogy hét szempont lesz, szólok előre.

2. Érzelmileg nyitott vagy?

Képes vagy már érezni más ember iránt valamit? Az ex iránti gyűlölet nem számít, egyéb érzések? Kezd érdekelni a másik nem? Rácsodálkozol egy helyes példányra? Erősen gondolkodom, de talán már ott billegek, hogy kezdenek a felhők szétoszlani. Lehet, hogy már ezt a feladatot is meg tudom oldani. Csak engedje meg valaki...

3. Tudod, hogy mit akarsz?

Kezdődnek a bajok! Éreztem, hogy nem lesz ez virágkarnevál. Tudom, hogy mit akarok? A francba, hát persze, egy dögös, okos pasit akarok, álomszép testtel, szellemes homlokkal, széles mosollyal, szédítő gondolatokkal, és ugye csillogó szemekkel. Na de, ha ilyen nem fordul be azonnal a sarkon, akkor végül is kit szeretnék, és mit szeretnék vele, tőle. Azt hiszem ezen a ponton még kell dolgozni, férjet már nem akarok, akarok együtt élni? Lehet azt sem, de viszont egy éjszakát sem akarok, nagyon kidolgozatlan ez még, úgy hogy azt hiszem, nincs pipálás.

4. Már feldolgoztad az előző kapcsolatod?

Fel? Dolgoztam? Eléggé feladta a leckét az előző kapcsolatom, nem tudom, hogy maradtak-e tüskék, annyit azért látok, hogy ha ősz hajú férfit látok, akkor sikítva futnék messzire. Lehetséges akkor, hogy még maradtak eldolgozatlan szálak? A telefonomba még képtelen voltam belementeni a volt férjem számát, akkor lehet hogy még küzdök egy, két dologgal? Csak óvatosan kérdem. Gyanítom, hogy ez még nem áll a legjobban. Azért abban is biztos vagyok, hogy szép emlékké nem fog felfejlődni. 

5. Képes vagy bízni újra?

Ezt kipróbáltam, képes vagyok, tudok bízni, hinni egy férfiban! Hát, nem a legjobban jöttem ki belőle eddig, de ez biztos a véletlen műve. Én azonban rendületlen bízom a férfiakban és ebben nagyon előrehaladott vagyok, lehet az ilyent hívják naivnak, vagy egyenesen hülyének? Gondolkodtam ezen is, de most erre inkább nem válaszolok. Megbíztam újra. Akkor, ez talán pontot ér.

6. 100 százalékosan elfogadtad magad?

Rázós kérdés, lehet, hogy még nincs meg a száz százalékos feltöltöttség, de nagyon közel járok, mert hogy nincs máshogy értelme. Ezt már teljesen megértettem. A jövőben csak olyat akarok, aki el tud fogadni, nincs megalkuvás, azért megjegyezném, hogy nem kell halálra rémülni, nem vagyok egy vészes személyiség. Én nagyon helyesnek találom már magam. 

7. Na de és szereted is magad?

Mennyi nehéz kérdés, most hogy? Szeretem-e magam? Ez maradjon titok...

Az összesített pontok alapján magamat félkésznek nyilvánítom. És akkor énekeljünk finnül, ez olyan kedves fordulat, nem?