Elég volt a sok szexes írásból, még valami téves következtetést von itt le valaki! Jöhet valami más, például gyilkosos dolgok. Meg időre is szükségem van, hogy összegezem az engem ért benyomásokat. Arra gondoltam érdekes lenne ezért olyasmit írogatni, amit eddig még nem, teszem azt hány hulla keletkezett egy-egy klasszikus darabban, mondjuk egy operában. Azért is, hogy leszögezzük: ezt a tendenciát, hogy kinyíródik az összes kedves és undok szereplő válogatás nélkül, nem napjainkban fedezték fel. Már Shakespeare és élvezettel végezte ki darabjainak kellemes és kellemetlen mellék- és főszereplőit, úgy általában vérengzett rendesen, különösen a középső időszakában (Mozart meg rengeteg hashtagat használt, de ez most mellékes). Mélyre hatoló gyökerei vannak ezeknek a megoldásoknak, az operákban meg aztán magasröptű áradata van a tetemeknek. Annyi a különbség csak, hogy ott dalolva, lassan pusztulnak a népek.

Az operát napjainkban olyan tömény kultúrának tartják, meg sznobériának, egy igen lapos réteg az, amely igazán operakedvelőnek nevezhető. (Az operalátogatók is főleg kis csinos öreg nénik) Gondolom, azok is, akik olvasásra adták a fejüket némi érdektelenséggel fogtak neki a témának. Pedig, az opera régebben a népeknek hasonló volt, mint mostanság a szappanoperák, meg effélék. Azért jártak oda, hogy kicsapongjanak, ismerkedjenek, bulizzanak. Ezért a műfaj tartalmilag is ehhez az elváráshoz igazodott: meglepő szerelmek különböző társadalmi rétegből származó emberek között, fiatal lányok kétségbeejtő bűnbeesése, villámcsapásszerűen kiderülő rokonságok, váratlanul felbukkanó gyermekek, örökösök... ármánykodás, hamis levelek, mérgek, gyilkosok. Ismerős motívumok.

Kezdjük egy szerényebb, kevesebb vérrel járó történettel:

Gerge Bizet: Carmen

A történet végtelen bonyolult. Alaptémája egy szexi nő, aki ugye munkáslány, ennélfogva végtelen egyszerű, flörtölget és szexiskedik. Szép kis kísérőtábort gyűjtve maga köré. Igen hálás téma, klassz dekoltázzsal lehet szerepeltetni a főhősnőt. Minden legény beléje szerelmes, kivéve az egyet, a tisztességest, a legényt a gáton, kinek szíve egy szintén nagyon tisztességes lánykáé. Ez kihívás Carmen részére, hogy ne mondjam vörös posztó, miért ne lenne ez a fiatalember is az övé? Én is ezt mondom, miért ne lehetne?  És lőn, meghódítja a talpig becsületes Josét is, a női szépség nem ismer akadályokat. José mindent eldob ezen szerelemért, illetve a drámaiság kedvéért. Azonban Carmen egy percig sem érzi, hogy ezzel komolyan kellene foglalkoznia, hatalmasat kacag, elégedett, ezt is behúzhatja és vidáman megy tovább a következő kaland felé, José ettől elborul és szerelmi őrültségében (ez egyébként hihetetlen sok mindent megmagyaráz, legalábbis az operák világában) ledöfi a leányt, egy macsó mozdulattal.

Halottak száma:1

Eszköz: kés

Vérfaktor: 20%

Fokozzuk az állapotokat

Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia

A történet kiindulópontja: a leánykát egészen váratlan módon, érdekből kívánják férjhez adni, egy igen kompatibilis férfihez.  A hiba abban rejlik, hogy ő maga mást szeret. A téma így már kedvező a feldolgozásra, valamint a drámai ábrázolásra. A helyzet ismerős és nem először jelent meg az emberiség fordulatos történetében... A leányka természetesen forró szerelemben van az általa kiválasztottal, aki sajnos semmilyen módon nem felel meg az egyéb elvárásoknak. A helyzet fokozása érdekében a szerető egyben a Lucia testvérbátyjának halálos ellensége is, hogy is lehetne ez másként, csak ahogy az életben. A vőlegény megtudja ezt a szemétséget, hogy ő csak visszafogottan érdekes a leányzó számára és nyilvánosan lemond és lehetetlenné nyilvánítja a nőt. Innentől kicsit zavaros számomra a történet, mert ennek ellenére bekövetkezik a nászéjszaka, ami egyben beindítója a féktelen elhalálozási sorozatnak is a történetben. Először is a menyasszony habfehér ruhában kivérezteti az ifjú férjet..., ez igen látványos, majd végez önmagával. A sírjánál pedig a szerelme végez önmagával szenvedélyesen. Na ennyi.

Halottak száma: 3

Eszköz: vágóeszközök

Vérfaktor: 35%

Hector Berlioz: Trójaiak

A történet kicsit hektikus, egyrészt jósnők, Kassandra, misztikum, másrészt egy királynő olthatatlan szerelme egy katona iránt. Igen gyakori jelenségek. A végkifejlet szempontjából mindez mellékes, hiszen halomra halnak a szereplők, ahogy az illik és elvárható. A jósnők tömegesen végeznek magukkal, nehogy meg legyenek becstelenítve a görög katonák által, inkább a halált választják. Másfelől a királynő lehasítja magát szerelme kardjával. Ha valakinek ez nem lenne elég, tulképpen egész Trója lemészárlása is része a történetnek

Halottak száma: igen magas

Eszközök kardok, kések

Vérfaktor 70%

Richard Strauss: Salome

A történet oly módon zavaros és zsúfolt erotikus, és pszichés utalásokkal, hogy nem egyszerű feladat elmesélni. Van egy hercegnőnk Salome, Heródes udvarában. Jól érzékelhetően a történetben résztvevő férfi szereplők jelentős része szerelmes beléje, többek között egy szerény katona Narraboth és maga Heródes is. A leányka azonban nem mást szemel ki magának, mint a tömlöcben senyvedő Keresztelő Szent Jánost, kinek gyönyörű teste van, így beléje lett határtalanul és megfékezhetetlenül szerelmes. Szegény Narraboth felismerve ezt a körülményt habozás nélkül a kardjába dőlt, ezzel az elszántsággal sikerült elérnie, hogy ő lett az első hulla a darabban. Heródes is gyanakszik, ezért arra kéri a hercegnőt: táncolna neki. Itt következik a viszonylagos ismertségnek örvendő úgynevezett "hétfátyol tánc", melyet Sodome olyan elragadóan ad elő, hogy Heródes megígéri teljesíti bármit is kíván, nos a Keresztelő János fejét kívánta. A vágya teljesül és végre kiélheti magát a fejen, megcsókolhatja - kiérti ezt? Heródes sem, és elrendeli, hogy a gusztustalanná vált nőt is semmisítsék meg. A vér patakban folyik tovább.

Halottak száma: 3

Eszközök bárd, kardok 

Vérfaktor: 78%

és végül 

Gaetano Donizetti: Lukrécia Borgia 

A darab érdekessége, hogy még el sem kezdődött, de már tele vagyunk halottakkal. Lukrécia Borgiának a múltja erősen kétséges, bizonytalan körülmények között elpusztult férjek és egyéb rokonok szegélyezik útját. A nőnek van egy eltitkolt fia is, bizonyos Gennaro, akit bérbe adott egy idős halásznak, hogy az nevelje fel, titokzatos körülmények között. Most, hogy felnőtt férfi lett a fiából, hirtelen megébredtek az anyai ösztönei és találkozót szervez vele, vagy ilyesmi. A férfinek még meg is tetszik a helyes asszony... A tényt, hogy a férfi tulképpen a gyereke, csak Lukrécia tudja, így az aktuális férj, aki folyamatosan figyelteti az asszonyt azonnal féltékeny lesz és börtönbe veti a vélt konkurenciát... A nő dönthet miként pusztuljon a szépséges ember, bitófa avagy méreg által. Lukrécia hű önmagához és a mérget választja, hiszen tudja, hogy zsebében az ellenméreg. Ez így bárhol, bármikor elérhető dolog volt abban az időben. Megmenti tehát az ifjút, ezzel azonban meggyőzi a férjét, hogy itten valami nem tiszta. A végkifejlet, mint oly sokszor itt is zavaros. Lényeg, hogy mindenki mindenkin bosszút akar állni. Lukrécia figyelmezteti a fiát, akiről senki nem tudja, hogy az ő fia, hogy veszélyben van, mert általános mérgezés lesz a következő partin. Ezt onnan tudja biztosan, hogy ő maga szervezi a programot. A férfi nem hisz neki, ugyan miért is tenné, vidáman készül a baráti összejövetelre. Lukrécia mérgezett italokkal várja a megjelenő nemeseket. Motivációja: bosszú az eddigi megaláztatások miatt. A forgatókönyv eszméletlen sikeres, halomra halnak az ifjak, sajnos köztük van Lukrécia saját fia is, akit hiába akar újfent ellenméreggel megmenteni - késő. Őrjöngő jelenettel zár a történet, Lukrécia megölte saját fiát is. 

Halottak száma bizonytalan 10-20 között a rendező által igénybe vett szereplők számának függvényében.

Eszköz: méreg

Vérfaktor 85%

Bízom benne, hogy igen szórakoztató kulturális kitérőt varázsoltam ide, menet közben találkoztam egy kedves fiatalemberrel, aki éppen a családi fészket rakja leendő gyermekei anyjával, de arra gondolt tesz még egy néhány kitérőt, biztos, ami biztos. Az is kiderült, hogy homlokegyenest egészen más, mint amit a róla szóló kép ábrázolt. Semmi baj ezzel, végül is VIII. Henrik és került hasonló helyzetbe Klevei Annával, aki a nevezett negyedik felesége volt. Szegény Holbein picit túltolta a dolgot, és szépséges nőként ábrázolta az ügyfelet, ebből lett aztán némi bonyodalom és egy három napig tartó házasság. Esetemben ez a másik változat, melyet élőben láttam, akár tetszhetett is volna, de nem ez történt. Ráadásul tehno zenében utazott, amely az egyetlen dolog a világon, amitől konkrétan és momentán megfájdul a fejem. Jó, még egy kicsit a kapros tökfőzelék is ilyen.  

Recesszió van, már ami a szexet illeti. A barátnőm is ugyanerre panaszkodott, ő végül is úgy oldotta meg, hogy rövid időre megbékélt a régi pasijával. Eltöltöttek egy forró éjszakát, majd a barátnőm azt mondta "a szex erre az évre megvolt", kivan pókhálózva, kicsit elábrándozott hogy mi lenne ha... de aztán annyi, a pasi el lett távolítva. Ravasz, nagyon ravasz, ahelyett, hogy hálás lenne, meg miegyéb. Ha, így nézem én nem szólhatok semmit, évekre letudtam...

A társkeresőn zajlik az élet, tele vagyok jóindulattal, és nyitottsággal. Írt nekem egy kedves ember, arra kért, hogy nézzem meg a fényképeit. Ez már eleve nagyon rossz indítás, az ilyen képnézegetős dologból még soha nem kerekedett semmi. Nem szabad azonban zabolátlan teret adni a negatív tapasztalatoknak, meg a beteges általánosításnak. Mint annyian megmondták már, én csak ne válogassak, hanem békéljek meg a sorssal! Megbékélten néztem tehát a képeit. Igen, áll a farka, erre fókuszál a kamera, ez helyezkedik el a fekete fehér fotó közepén, reméljük valóban az övé. Képileg nagyszerűen szerkesztve, egyszerű mondanivaló, tömör közlés, monokróm technika. Gyönyörű a teste, a feje nem látszik egyik képen sem. Mondom neki csodálatos vagy, szemedet hol lehet megnézni. Á, azt mondja az nem érdekes, a szeme nem érdekes, viszont ha van skypom, akkor nézhetem ahogy fekszik meztelen. Aznapra már nem akartam semmit: ez a szerda ki lett maxolva. Kész, na jó egy kis tejszínhabos gofrit még.

Tényleg összeszedett akarok lenni, szívesen venném, hogy itt milyen kompromisszumot vár el a nagyérdemű tőlem. Nézzem meztelen, hát mi vagyok én? Végül is persze lehetséges, hogy ezen a földrajzi koordinátán, már ez jár egy ilyen típusú nőnek, én meg valami egzotikus vándor vagyok, aki egyre nem érti a dolgokat. Írom neki legmélyebb irodalmi összeszedettségemmel, hogy nálam a következők vannak, és bízom benne, hogy nem talál nagyigényű, extrém némbernek: beszélgetek, írogatok, megnézem a fotót az emberről (nem a farkáról) és, akit szimpatikusnak találok a kép és a beszélgetés alapján, azzal esetleg találkozom. Továbbmegyek, a találkozón megint beszélgetek és beszélgetek, esetleg csókolózom, aztán megint találkozom és megint és a végén esetleg szexelek, már ha kölcsönösen jó irányba mennek a dolgok. Ekként épül fel nálam a dolog. Mi az ő meglátása, esetleg érdekli ez a - bevallom - végtelenül hagyományos felállás? Nem túl bonyolult. Nézegetni nem akarok, nem látom értelmét, nem szokásom, mittudom én. Á, azt mondja a szex az olyan egyszerű, bármikor meg lehet kapni, ő magasabb szintekben gondolkodik... Sóhajtottam, honnan veszi ez, hogy a szexet olyan könnyű megkapni... nem egy bolygón lennénk? Milyen magasabb szintek? Ó, zöld természet. Búcsút vettem tehát ettől a lehetőségtől is, optikai szex nem érdekel, akárhogy is gondolkodom és keresem a megoldást. Kezdem picit feladni ezt a pályát, ezt a társkeresős, netes cuccot, csak idegesítjük egymást.

Nyertem egy VIP randit is, azonnal feldobta a napom - ez már a csütörtök. "Mi lehet ez?" kérdeztem többször is magamtól. A marketinget a férfi találta ki, ő reklámozta így a lehetőséget, ami váratlanul az ölembe hullott. Vasárnap találkozzunk a nyugdíjfolyósító épülete előtt - mondta felhőtlenül a telefonba. Hol? állt meg egy pillanatra a tekintetem, nyugdíjfolyósító előtt? Most nem azért, VIP randi? Várom a hozzászólásokat történelmi pillanatokról, vagy csak egyszerű szerelmekről, melyek a nyugdíjfolyósító előtt szökkentek szárba... Nem tudom, picikét szkeptikus vagyok, persze megyek, mert hajlott koromra való tekintettel nekem már mindenért csápolni kell, meg ki tudja mikor fonnyadok el hirtelen. Egyszer úgy ébredek, hogy leesett a mellem, vagy mit tudom én, egyéb szörnyűség. Van ok a pánikra, mindenképp. 

Addig is, míg fordulatos érzelmi életem, valamiféle mederbe kerül, gondolkodjunk el a következetességről. A tudósok foglalkoztak a kérdéssel, és arra jutottak, hogy már nem feltétlenül olyan nagyon heroikus tulajdonság ez. Lehet, hogy nem is kell olyan fenemód következetesnek lenni. Vannak dolgok amiben igen, de vannak olyanok amelyekben meg nem. Itt is van azért bizonytalanság (következetlenség, pff), de azt mondják, a következetlenség nem biztos, hogy negatív tulajdonság, inkább annak a képessége, hogy a döntéseinket képesek vagyunk felülbírálni, képesek vagyunk elfogadni, hogy a döntéseket tulajdonképpen nem is mi magunk hozzuk, hanem a körülmények kényszerítik ki egy adott helyzetben. Azok meg változnak, és minden változik, folyamatos cirkulációban, áramlatban vagyunk. Attól vagyunk emberszerűek, hogy ezeket képesek vagyunk befogadni, feldolgozni és ennek szellemében változni, alakulni. Nem baj, ha nem ugyanaz a véleményünk, gondolatunk mindig a dolgokról és az sem baj ha bizonyos döntéseinket megmásítjuk. Ettől vagyunk emberiek - állítják. Na így, a változás az élet meghajlítója.

Most egyéb frappáns ötletem nincs, valami coelhós gondolat jó lenne ide a végére, de ez most nem jön össze kivételesen egy semmitmondó záróakorddal végzem ezt a kis irományt. Menjetek és mondjátok valakinek, hogy szeretitek, az sokkal vagányabb lesz.

Lassan meghal az, 
aki soha nem megy útra, 
aki nem olvas, 
aki nem hallgat zenét, 
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát.

Lassan meghal az, 
aki elvesztette önszeretetét, 
aki nem fogadja más segítségét.

Pablo Neruda

Ehhez már csak azt lehet hozzáfűzní, hogy és szintén halódik az a test és lélek, mely nem szexel. Szép napot, mumifikálódok lassan, de biztosan. De, legalább elkezdődött az iskola és belefértünk az egyenruhába. 

Rendben ez a sok kultúra, meg egyéb kihívás, amivel telepakoltam az életem - még rajzolok is - de, azonban maradt egy, még egy kihívás - férfi kell/kellene nekem. Tudom, egy időre kimaxoltam ezt a kérdést, és jóideig nem lesz olyan szerencsém, mint az év elején volt, ez statisztikailag is lehetetlen. Valamint az élet fondorlatos, meg a sors is, nem kell erről nekem sokat itt megnyilatkoznom. Azonban ezen az augusztusi délutánon úgy fél kettő táján úgy éreztem, hogy egy megközelítőleges férfi is jó lesz, most akkor. Sok, nagy választékom nincs, ötletgazdag módon vissza  merészkedtem a netes társkeresőre. Keményen elszántam magam, hogy most randizni is fogok, akármit is mondjanak az emberek. Aztán meg úgy adódott, hogy egy régi időket idéző bejegyzés  lett ebből, mintegy visszatérés a gyökerekhez, bár inkább mást szerettem volna.

Nem könnyű, detényleg nem, a helyzet mit sem változott, férfiak és nők küzdenek az ismeretlennel. Különböző és váratlan akadályokat kell továbbra is leküzdeni ezen folyamat közben. Egy kedves férfi szerződés tervezet formájában próbált biztosra menni, és szerette volna akár jogi úton is leszögezni, hogy bizony nekem a kaland is elég és gyorsan nyilatkozzak erről. Fene tudja, valahogy nem volt kedvem ehhez. Egy másik ugyancsak megnyerő úriember azt szerette volna, ha napokig simogatjuk egymást, kérdeztem, hogy e mögött valami filozófiai magyarázat áll, esetleg ilyen irányú szekta tagja, vagy csak egyszerűen impotens, de ezzel a durva egyenességgel sajnos megbántottam... Elismerem, lehetnék tapintatosabb. 

Azt a vezérelvet találtam ki magamnak, hogy legyen már képzett, legyen felsőfokú végzettsége. Jöhet a megvetés első hulláma, hogy milyen sznob vagyok, meg persze, persze. Én azonban csak arra gondoltam legyünk ebben, ha lehet szimmetrikusak, meg most ez az ötletem támadt. Hozzátenném még, hogy teljesen mindegy, milyen vezérelv szerint válogatok, az eredmény ugyanaz, vagy lesz szerencsém, vagy nem.

Végül is összefutottam valakivel az internet bugyraiban, talán bölcsész volt vagy valami efféle. Kicsit nehezen vergődtünk át az ismerkedés első próbatételein, mindenáron a szexhez való viszonyulásomat próbálta feltérképezni. Ez lehetett volna intőjel - tapasztaltam már eleget, de nem, én randizni akartam, megszállottan. Igyekeztem vele megértetni, hogy így ismeretlenül ezt a kérdést teljesen felesleges boncolgatni, mert lehetek én akármilyen szexmániás, ha egyszerűen nem vonzódunk egymáshoz, ergo hagyjuk ezt a témát, találkozzunk, ha úgy gondoljuk. Némi huzavona után, aztán mégis arra jutottunk, hogy fussunk össze.

Maga a randi megbeszélés is elbizonytalanított, így utólag nem is értem magam, azt javasolta, hogy találkozzunk a Pólus környékén?! Ezen elméláztam néhány percig, én arrafelé lakom, pontosan tudom, hogy a Pólus környékén egy parkoló van, meg egy gazos terület, nem tudtam eldönteni, melyik lehet a célterep. Óvatosan meg is kérdeztem, hogy pontosan melyikre gondol és hogy esetleg nem lehet a dolgot finomítani és a Pólusban benne találkozni akkor már. Korábbi érdekes és megosztó tapasztalataim alapján azonnal jeleztem, hogy a saját kávémat én fizetem nem kell tehát a kockázattól, anyagi tehertől tartania mi szerint, esetleg kidob 450 forintot az ablakon.

Péntek estefelé volt, a nap megyegetett lefelé. Nem mondhatom, hogy a legjobb formámban voltam, de igyekeztem. A randira feldobtam magam és érdeklődve jelentem meg a helyszínen. Végül is az Árkádban beszéltük meg találkozást. Nyugodt nyitottsággal vártam az érkező embert. Csak annyit szerettem volna, hogy ne legyen kellemetlen, és én elégedett leszek.

Megérkezett, némi késéssel ugyan, de ott volt. Nem ismertem meg, az általa küldött kép alapján nem tudtam őt beazonosítani, de szerencsére ő engem igen, úgyhogy az első akadály leküzdve. Letelepedett velem szemben és azonnal belecsapott életének elmesélésébe. Belül sóhajtottam egyet és üldögéltem, figyeltem a történetet, de azért mellékágon azon töprengtem, hol lehetnek a kedves, érdeklődő férfiak. Egy régi ismerősöm, itt ezen az oldalon, mindig a fejemhez vágta, hogy a nők képtelenek meghallgatni a férfit, és hogy mindig az ő csicsergésüket kell hallgatni a végtelen unalmas életükről.... Nem tudom, engem valahogy elkerülnek ezek a típusok, már akik kérdezgetnek és a csicsergésemre kíváncsiak, valahogy mindig hallgató leszek, a feszülten figyelő, bólogató és kérdező. És mesélt és mesélt, az anyukájáról, az apukájáról, az öccséről, hogy ezek külön, külön és együtt milyen hatással voltak, vannak az életére. Majd váratlanul nekem szegezte a kérdést, hogy tudom-e, hogy ő ki is valójában? Kicsit megdermedtem ilyen csavarra nem számítottam, ki lehet ő, és mit kellene itt most felfedeznem? Sokáig nem tartott a bizonytalanság: Ő egy reneszánsz művész reinkarnációja - mondta nekem csillogó szemekkel, ezért gyakran érez késztetést, hogy idegen nyelven beszéljen.

Visszafogott nő vagyok, egyedül nevelem a gyerekeimet, engem már annyira meglepni nem lehet semmivel. Kitudom szedni a paradicsomfoltot a fehér terítőből, ismerem a szódabikarbóna 100 féle alkalmazását, tudom, hogy a hold és Szaturnusz szöge milyen hatással lehet az orchideák virágzására, hogyan lehet idegállapotban lévő kamaszt lenyugtatni, milyen hatással van a viagra a magas vérnyomásra, nem jöttem én zavarba. - Hogyan jöttél rá erre? - kérdeztem teljes hidegvérrel és érdeklődő tekintettel. Egy sorozat nézése közben - felelte. Ó, mondom, akkor már láttam elkészült művedet - magam sem hittem, hogy ilyen könnyen mondok ilyesféle mondatokat, ő pedig lelkesen bólogatott. Majd átkanyarodott az életbölcsességek megvitatására.

- Tudod, - mondja - a kapcsolat olyan, mint egy háromlábú hokedli, egyik lába a szex, a másik lába az érzelem, a harmadik pedig a szellem. Sajnos még nem talált olyan nőt, aki ezt a roppant eredeti feltételrendszert hozni tudta volna. Éreztem, hogy alattam is vékony a jég én sem leszek a nagy áttörés. Közben már arról mesélt, hogyan veszejtette el a szüzességét egy csodálatos bomba nő (ki más), egy sztyuárdesz segítségével. Természetesen bámulatos élményekben részesítette a hölgyet, így szűzen is. Egyszerűen nem tudott vele a partnere betelni, de sajnos szellemileg nem voltak egy szinten, nem volt meg a hokedli három lába, így lépéskényszerbe került.  Azóta is keres, kutat - a háromlábú szék lebeg szemei előtt. Úgy érzékeltem, hogy általában a szék szexuális lábát igyekszik megragadni és onnan tovább indulni, de végül is lehet, hogy tévedek. Már arról bugyogott, hogy én szellemileg megfelelő partner vagyok az evidens (tyűhaj), de a szőke légikisasszony, sajnos olyan magasra tette a lécet fizikálisan, hogy aztat én nem tudom megugrani. És ugye öt csillagos bor után a négy csillagos...

Nagyszerű, - sikkantottam, letettem az ötszázast a kávéért és ellibbentem, még hallottam, ahogy a természetgyógyászról kezdett volna egy izgalmas történetet, én már futottam a földszinti cukrászda felé, hogy lelki nyugalmamat gyorsan helyre billentsem. A férfi kérdés - úgy éreztem, határozatlan ideig nyitott marad.

Emlékszem hazafelé azon gondolkodtam, hogy az emberiség vajon miért fejlesztette ki a pillangó úszást? Miért vergődnek rengeteg erőbevetéssel emberek, hogy fenntartsák magukat a víz felszínén, evickélés segítségével? És milyen fárasztó! Vannak erre sokkal hatékonyabb megoldások is, vagy hallott valaki olyanról, hogy egy hajótörött pillangóúszással közelítette meg a partokat?

És még valami nyugtalanított, az igazán valamirevaló, egészségtűrő szuperasszonyok most már zöldbanán lisztet használnak, lehet online rendelni, csak 900 forint. Ideje felzárkóznom, mert tudatlanságomban egyszerűen liszteket használok búzából, mint öreganyám, ugyanmár.

Telik az augusztus, én siváran ülök a nappalimban. Ezt az életképet tudom prezentálni a kedves érdeklődőknek, és sajnos magamnak is. Néha nézek valamit, mint a koreai főnök Kim, vagy iszom, ez az aktivitás. Még eligyekszem úszni, hogy azért már. Értelmezni nem nagyon tudom a helyzetet, megviseltek a dolgok, megfáradtam, rám telepedett az idő, az elmúlt események? Ki tudja? Jelzem is előre, hogy nem lesz ez egy nagy volumenű megszólalás, inkább olyan próbaféle, hogy vajon formába tudom-e hozni magam, ismerem-e a betűket. Ha valakinek van jobb dolga, hát nyugodtan végezze azt, nem lesz itt világmegváltás.

A sok szürke semmibe aztán tegnap utat tört egy hír, azt is mondhatnám áttörtek a napsugarak a felhőn: A tudósok megállapították, hány perc pihenő szükséges két merevedés között. Végre, végre végre, ezt amúgy senki nem tudta, ez a szám, ez az információ a ködbe veszett, főleg mi nők támolyogtunk ez ügyben teljes bizonytalanságban. Én is sokat töprengtem ezen nyugodt perceimben, meg amikor nem voltam ilyen ványadt állapotomban. Fel, fel merült bennem a kérdés, vajon hány perc kell tényleg, és miért nincs ez már tudományosan körbejárva. Szerencsére a tudósok érzékelték ezt a hiány, ha lassan is. Nem az én tapasztalataimra hagyatkoztak, ez egy pozitív fordulat a történetben, mert azok megfejthetetlenül szélsőségesek. Volt, hogy úgy láttam hetek és hónapok is kellenek bizonyos férfiaknak két felállás között, mások viszont percek alatt regenerálódnak. Ebből bármire következtetni még egy brit tudósnak is igazi cselendzs lenne. A tudomány azonban ennél sokkal merészebb, egyedi útvonalakat jár be és inkább sok más adatot vesz figyelembe épülésünkre és fejlődésünkre.

Most, hogy elolvastam a hírt már látom és érzem, a jövő tipródásait, az álmatlan éjszakák forgolódásait, azon fogok töprengeni, hogyan mérték ezt meg, le vagy fel a tudósok? Hogyan jutottak el az eredményhez, nyilván fáradságos munkával, de mégis milyen módszerekkel. Egyelőre semmi ötletem nincs ezzel kapcsolatban, és ez igencsak zavar, az nem lehet, hogy álltak ott kalendáriummal a megfigyelt egyedeknél....

Nézzük az eredményt, amely így hangzik, minimum átlagosan 30 perc szükséges az újjáébredéshez, de van hogy 24 óra is kell.... egy kicsit szélesnek tűnik a réndzs. Őszintén, ha végig gondolom nem is értem, hogy ez miért fontos, egyáltalán miért volt erre szükség? Sokszor az egyig eljutni is igen göröngyös az út, sőt így aztán, hogy az egyről a kettőre mennyi idő alatt jutunk el, az meg már tényleg átkozottul fontos információ.

Érdekesebb volt megfigyelni a férfiak reakcióját, amikor ezt felvetettem csevegésképpen.... Azonnal felhorkantak és megvetően véleményezték a kutatási eredményeket, még hogy fél óra, ekkora viccet... mert szerintük pár perc elég, na jó mondjuk hat, de megint mások végtelen erekcióról számoltak be. Én csak hallgattam, cukik voltak, na és én tényleg nem akarok frusztrációt okozni. A kutatás eredménye valahogy számomra is csalódás, olyan komolytalan - 30 perc és egy nap között, most mégis mennyi? Olyan ez mint az egyszeri időjárás-jelentés, napsütés várható, helyenként felhőkkel, itt ott csapadék is előfordulhat, szélsőséges esetben jégeső...

Számomra fontosabb az a kérdés, hogy hány nap, esetleg hónap kell, hogy egyáltalán férfi közelbe kerüljek.... Most jut eszembe egy nőnek nem is szabad ilyesmin gondolkodnia. Te jó ég, hát ezzel próbálkozom visszaírni magam. Megyek inkább megnézem a Modigliáni kiállítást. Szegénynek rettenetes élete volt, egyrészt csak a hosszú nyakú nőket szerette, de ami ennél is borzasztóbb egész életében beteg volt és ez nehezen kombinálható az ivászattal, mondhatni ez egy vesztes kombináció. Egy hajnalon aztán italos állapotban kinn maradt a hidegben, ezt a beteges szervezete nem bírta és pár nap múlva el is halálozott, 36 évesen. A tragédia azonban még csak ezután kapott lendületet: élettársa nyolc hónapos terhesen öngyilkos lett, levetette magát az ötödik emeletről. A lehetőség, hogy egyedülálló anyaként villanthat nem tűnt neki vonzónak, fene érti...

Ez a nyár is itt van, nem tud ez már változni, a tavasz után ideér, ha akarja az ember, ha nem. A nyarat valamilyen szinten akarom, bár régen voltam ilyen hervatag állapotban. Meg a bikini body, az is állatira izgat.... már a sajátom... Új divat van, hasfal vonal, és ilyenem végre van, úgyhogy egy ok a boldogságra. Folytatom a gondolatmenetet: megint egy magányos nyár, ez dalként jól hangzana a Fásy mulatóban, egyébként azonban igen szánalmas. Ezekből a friss gondolatokból is látszik, hogy mekkora lankadásom van, olyan valahogy, mint amikor a puncs fagyi összeolvad a csokoládé fagyival és benne úsznak még itt ott kekszdarabkák... (Lehet az a bajom, hogy célul tűztem ki a lakás átfestését, és most nincs hozzá kedvem és ezt tudat alatt azonosítom a nyárral és inkább a nyarat utálom, mert a munkát nem szabad, asszem ez lesz az, de az annyira titkos, hogy csak zárójelben merem ideírni) Talán elég zavaros bevezetőt írtam, indokolt egy új bekezdés. 

Voltam kisfalumban a messzi pusztaságban és igyekeztem magam jól érezni. A falusi élet nagyon vidám és változatos, lehet jönni, meg menni. Az emberek nagyon lelkesen megvitatják, hogy ki mit főz, de azt hogyan, és mi a földrajzi helyzete (hát itt vagy? hova, hova? stb) Odalátogatva, az ember részese lehet a népi szófordulatok születésének,  mondhatni beleszólhat édes anyanyelve formálódásába. Mesélek egy példát: koncentrat, ez a szó az állati táp szerb neve, jah, ilyen vegyes környezetből származom tehát még ilyen multikulti is van a dologban, nyelvek, népek egymásra hatása - gyönyörű. A koncentrat szóból aztán valami érdekes folyamat során koncert lett, valamiért ez a népeknek ott jobban tetszett, így jobban ismerték - nem tudom. Az állattáp tehát új nevet kapott - koncert. Ez a nyelvi fejlődés aztán érdekes összefüggéseket eredményezett, melyek egy titokzatos, kultúrával átitatott, esetleg arra éhes kisfalut sejtetnek. Az ide látogató idegen azt tapasztalja, hogy az emberek magas gyakorisággal ezt az eseményt emlegetik különös összefüggésben. Koncertért megyek, melyik koncertet használod a disznóknak, drágul a koncert... Tolok egy koncertet a csirkéknek, a Pistáék koncertjét próbáltad már,  és így tovább. Remélem ez a bekezdés is nagyon szellemes és tanulságos volt.

Látogatás a temetőbe, ez kötelező része az ilyesfajta hazautazásnak, sok mindenki nincsen ott, szerencsére a családom él és virul, a nagyszülők, persze ők már ott pihennek. Állunk ott elmélkedve a nagyi lakodalmas kalácsán, hogy azóta se tudja azt senki úgy elkészíteni bezzeg, bezzeg. Titokban mindenki nagyon szomjas, és menne már haza, amikor azt mondja az egyik rokon:

- Nézzé oda - és mutogat erősen. Lassan a megadott irányba fordítom a fejem, nem túl lelkesen, mert nehezen hiszem, hogy bármi izgalmas lehet egy falusi temetőben, még ha dombtetőn is van, (mellesleg innen van a legszebb és egyetlen kilátás a falura, de mi ezt fenntartjuk a holtaknak, had nézelődjenek).

- Na látod, ott a Kati négy ura, egymás mellett! Tudod a Katit, az a nagy frizurás, pék vót az apja. Ott, ott, látod má? Na az egy okos asszony, tán a legokosabb a faluba! Négy ember, négy országbul, van amelyikkel tán egy évig se vót együtt! Van egy szerb, egy szlovén, egy svéd, meg egy német, oszt mind meghalt, asszonygyák, mind után kapja a nyugdíjat, legokosabb asszony! Mindet túl is élte, most vett egy házat.

Nézem a négy márványkockát, szépen egymás mellett sorakoznak, egyformák, gondolom nem akart részrehajló lenni. Még a falu kibeszéli, hogy valamelyik urát jobban szerette. Meg van adva a módja, ez tény és való, nem szólhat senki semmit. Mindegyiken más név, csak a szerető feleséged Katinka ugyanaz. Süt a fejemre a nap, semmi szél, azon gondolkodom, hogy mi a fene is van itt? Már itt is frusztrálnak? Legokosabb asszony mi? Hirtelen semmi használható nem jutott az eszembe - hol járok én a Katihoz - de mit is mondhattam volna, se élő, se halott férjeket nem tudok felmutatni, nyugdíjat se szereztem még sehogy, miféle érvet pattinthatnék elő, amely megcáfolná ezt a tapasztalást?! Lapítottam hát, mint gyík a sziklán: lúzer vagy anyukám, a falu népe megmért és ennyi. Sehol nem vagyok, kényszeredetten bólogattam, valamit motyogtam is azt hiszen, magamban meg arra jutottam itt az ideje, hogy lenyomjak egy fröccsöt.

Ezek után semmilyen tudományos eredményről nem tudok beszámolni, azt hiszem ez most teljesen érthető. Hagyjuk a fenébe ezt az ismeretterjesztést, praktikus dolgokat ezentúl minden embernek, valamint bácsikat a néniknek.

Ismered a szerelem és a herpesz közötti különbséget? A herpesz egész életen át tart.

Frédéric Beigbeder

Most olvastátok? Hát már ezt is megírta valaki, akurvaélet, mi marad nekem? Maradt itt még olyan értelmes kombinációja a szavaknak, melyet nem jegyzetelt le senki? 

A címet csak viccből adtam, blikkesedek (ilyen jópofa, könnyen hülyére vehető nő vagyok) nincs semmilyen szerelem, de valahogy el kell nevezni az irományokat. Csodálatos munkámnak, illetve munkahelyemnek köszönhetően, reggel nyolc és négy óra között úgy próbálom életben tartani az agysejtjeimet, hogy mindenféléket keresgélek a neten, meg elolvasok roppant érdekes dolgokat. (említek egy példát, az egyik angol jóember, bevallotta a BBC-nek, hogy ő végül is arra gondolt, az ő szavazatát nem is számolják) Egyébként az agyhalál várna rám, bár így is úgy érzem, minden nap egy bő marék, halott agysejt távozik a fejemből salakanyag formájában (ezen szoktam bánatosan töprengeni). Miközben tehát az eszem túléléséért küzdök, találtam ezt a nagy bölcsességet, amely fentebb olvasható. Teljességgel magával ragadott. Bár fél évvel előbb olvastam volna, talán ez a mese is másképp végződött volna. De végül is örökké tanul az ember - kellett ide már az egészséges mondat. Holtig tartó tanulás, ez is karban tartja az agysejteket.

Testi és lelki fejlődésem összhangja folytán eljutottam a nirvána azon különleges állomására, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni és nem akarok vágyakat érezni, meg egyéb más ilyesmit sem, nem valahogy. És fénnyel akarok táplálkozni. Nagy a zen bennem, összeálltak a molekulák, hogy kozmikus összhangot építsenek a holdfogyatkozással és spirituális csakra támadással kiküszöböljék a bennem lévő testi is érzelmi alantasságot. Az is lehet, hogy táltos leszek,még nem tudom. Elég volt. Érthetetlen, úgy értem számomra érthetetlen okokból olyasféle embereket vonzok magamhoz, akik viccelni akarnak velem, de nem úgy hogy nevetési, hanem kibaszási formában. Felkapnak, vidáman megforgatnak a fejük felett majd elhajítanak, szállj szállj magasra, és puffanjá. Persze ez csodálatos érzés, hiszen már annyi forrásból tudjuk, hogy a szenvedés a lélek kovácsa, és hogy a művészetek a fájdalomból fakadnak. De a faszomat. Meg hazudnak is nekem, manipulálnak, én meg benyalom, ahogy mondanák. Csak azt nem értem, hogy én miért nem érzek efféle cselendzset, hogy jól átbasszak már valakit. Megyek itt korrektbe, mint a hülyegyerek. Nyilván ez valami káros mutáció.

Ráadásul ha ez nem lenne  elég, akkor a fázis eltolásos szituáció is beugrik. Nem vagyunk egy hullámhosszon, ahogy a szakirodalom mondaná. Magyarázom, éppen nem kész még valamire, vagy éppen készen van. Szexi vagyok, egyszerű kell szürke, ha én azt gondolom, hogy jó akkor adjunk az ártatlanságnak, na akkor meg szűzkurva vagyok. Picsába már. Csillogó szemekkel követem a férfit, nem jó, mert ő éppen szenvedni akar, éppen inkább a viszonzatlan szerelemről szeretne tapasztalatot gyűjteni. Egyszerűsítem a dolgot, könnyed vagyok, ő éppen akadályokkal szeretné megméretni magát. Na gondolom, akkor most megküzdesz értem, á nem fáradt. Szexistennő vagyok, baszki ő éppen beért az aszexuális korszakába, másra terelődtek a hangsúlyok,érzelmet akar, lehengerítő szerelmet, a nagy Őt, vagy csak úgy éppen nem érti senki őt.  

Ültem a monitor előtt, éppen a tobzoska nemi életéről és vadászatairól néztem egy igen tartalmas natgeo összeállítást, megjegyzem egyes gonosz, ázsiai emberek halomra öldösik ezt az origamira hasonlító, formailag teljesen értelmetlen állatkákat, azért hogy megegyék, ki érti ezt, na és azt gondoltam, hogy a kurva életbe. 

Van egy jó hír is, kisebb lett az ózonlyuk, lehet örömködni, ha valaki ráér.

Nailyet politizálni fogok!

Már megint történelmi pillanatokat élek meg, pedig nem is vágytam rá, annyi már a történelmi pillanatom, eh. (Személyes okok következményeként én mindig kicsit feszült állapotba kerülök, ha egy politikus történelmi időket, pillanatokat emleget, valahogy ez rosszul hat rám.) A britek történelmileg nagyot szavaztak, legalábbis ez van minden helyi újságban. Nagy véletlenre kiszavazták magukat az Unióból, Ők milyen történelmi pillanatot éltek meg pénteken reggel, nem is számítottak rá. Azt hitték egy átlagos péntek, na jó tegnap szavaztak valamit, arra végképp nem gondoltak, hogy ez befolyással lesz teszem azt az árfolyamra, így aztán már döbbenten néztek. Mások boldogan vigyorogtak, függetlenség napja, aszonták és nem a filmre gondoltak, meg ilyet rikkantottak, hogy a birodalom minden kibír.

Az eredményen igen csak meglepődött a két nagy ideológiai vezér is, aki mindezt vágyva vágyta, kigondolta. Nigel még a választásokat követő éjszaka is csak arról beszélt, hogy hát ezt elbuktuk, na de majd legközelebb... majd ledőlt egy pár órácskára és reggel arra ébredt, hogy megnyerte a népszavazást. Erre igazándiból nem számított. Egyik riportban el is mondta, hogy a legfőbb ütőkártyájuk, hogy miszerint hetente 350 millió fontot, fognak ezentúl az EU helyett az szigetország egészségügyi ellátására költeni, izé az egy kamu volt, nem kellett volna ilyet mondani, mert ez nem igaz és  ő személy szerint nem is mondta.... Boris a másik, meg egyszerűen prime minister akart lenni, és úgy számolta ehhez érdekes lesz ezt a kavicsot a vízbe dobni... Ja, és ott van  Cameron a harmadik, aki úgy vélte, nagyszerű ötlet lesz népszavazni, mi baj lehet ugyan már belőle. Kíváncsian várom a fejleményeket, csak az idegesít, hogy a walesi nyugalmazott bányászok szavazata az én életemet is befolyásolja némiképpen. Az egyik kommentelő igen sokatmondóan mutatott rá a lényegre: Vajon örülhetünk-e egy olyan eredménynek, mellyel leginkább Donald Trump, Marie la Penn és Vladimir Putin elégedett... Ezek így együtt marha jól hangzanak.

Ha női szemmel nézzük és miért ne mivelhogy egy nő vagyok Donald Trump és Boris Johnson még hasonlítanak is egymásra. Mindketten ugyanazt a férfi szépséget képviselik, jó lesz igazítani az elvárásokon, zilált szalma haj, vizenyős tekintet, kiforratlan, cseppet szétpüffedt arcvonalak, némileg darabos testalkat, úgy látszik ez a modell kezd nyerővé válni, meg a hülyeség hozzá. Azt is tudjuk már a Facebookról, meg tweeter és hasonló helyekről, hogy a hülyeségekkel lehet legtöbb lajkot szerezni, itt az ideje ezt a való életben is kipróbálni.

Szerintem nagyon izmos, öröm rájuk tekinteni. Tovább mennék és egy kellemes ábrát nyomnék ide:

A népszavazás eredményének közhírré tétele után a britek lázas kutakodásba kezdtek a guglin, szerették volna megtudni, hogy végül is mire is adták a voksaikat. A legkellemesebb meglepetés számomra a második helyezett kérdés. Mi is az Európai Unió. Én tisztelem ezt a kíváncsiságot, hát legalább így utólag derüljenek már ki a dolgok. Nézzük már meg legalább itt a végén kinek is intünk búcsút. Nem tudok mást tenni, mint stílusosan Churchilt idézni, aki azt mondta: 

"A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." - ő ezt persze arisztokratikus felsőbbrendűségéből engedte meg magának, de azt hiszem ez a kijelentés kezd új értelmet nyerni napjainkban

Sok érdekes fejlemény várható még e tekintetben, hogy csak egyet kiragadjak, a spanyolok máris meghirdették a nagy jótékonysági akciót, mely így hangzik British refugees wellcome, állítólag egy rakat angol nyugdíjas él a spanyol partokon vidáman, a kellemes napsütésben a még kellemesebb fontjaiból, tehették, ezt hiszen az unió területén voltak, sajnos ez most megváltozik, letelepedési és tartózkodási engedélyt kell majd kérniük... és még olyan ötletek is elhangzottak, hogy Gibraltár, akár spanyol is lehetne, hát ez van kérem, haladunk tovább. 

Amúgy lázas aláírásgyűjtés folyik a népszavazás megismétlésére, melyet percenként ezren írnak alá, most több mint 2,6 milliónál tartanak, gondolom a kérdés így hangzana: Ki akarunk lépni az Unióból? de tényleg? 

Végére J. K. Rowling nyilatkozatát tenném, akivel mélységesen egyetértek,

"még sosem kívántam ennyire, hogy tényleg legyen varázslat..."

Előre bocsájtom, hogy ez végtelenül egyszerű írás, semmi fordulat vagy váratlan esemény nem fogja megzavarni az olvasót, tehát ezzel a lendülettel érdemes nekifogni.

Elmentünk nyilvánosan focimeccset nézni, kell az, lássanak a lányok férfi princípiumokat, otthon ebben hiányt szenvedünk, importra szorulunk. Én apámtól tanultam a sport szeretetet, a foci nézést, meg egyéb drukkolást. Ezeket mind a mai napig vidáman művelem, ha úgy adódik. A lányoknak nekem kell ezt tovább adni, révén apjuk inkább  a passzivitás mellett döntött minden tekintetben, így ebben is - bár mondjuk ez a legkevesebb.

Kiballagtunk tehát a Margit szigetre, hogy focilázban égjünk. És égtünk, eleinte csak a napon, de később minden a várakozásnak megfelelően alakult. A meccs izgalmas volt, volt igazságtalanság, bénázás, meg ügyeskedés, erőlködés meg gól is. Ez utóbbinak köszönhetően megérhettük azt is, hogy üvöltő és őrjöngő tömeg részesei vagyunk. Az eredmény döntetlen lett, amely mindenki számára  általános elégedettséget okozott. A lányok pedig láthattak szenvedélyes, dühös, káromkodó és örömködő férfiakat, amint férfias bájjal kiontják az érzelmeiket, megbeszélik a dolgokat, szakértenek, söröznek és petárdáznak. Jó volt na. Összetartozás érzésben is megmártóztunk, mert hogy végig vonultunk akkor már boldogan a körúton. Adott volta program, hiszen nem járt a BKV. Mindenki önfeledten üvöltözött és igyekezett marha boldog lenni. Mondhatom sokaknak ez rendesen sikerült is. Spontán zajlott az élet, minden villamost megmásztak az érdeklődő fiatalok, boldogan álltak a megállók plexi tetején, amelyre egyébként érthetetlen módon máskor senki nem vágyódik. Mások egymást ölelgették, meg a rendőröket, megint mások ad hoc módon megterítettek a körút közepén gondolván, úgysincs erre mód egyéb napokon. Népi rigmust is gyűjtöttünk, mint Kodály amely eképpen szólt: Ne habozzál kebabozzál, döntetlen lett, de fogyasszál. Mire a szólóénekes válasza: csak a gulyás!!!! Igazán remek, vakáció indító nap volt.

Rózsi néni egy pici öregasszony, aki világoskék babos, virágos, előgombolós kis ruhájában álldogált a körút peremén. Ez az a ruha melynek szabása, az elmúlt 100 évben töretlen sikert futott be a 70+ korosztály körében, Végig gombok - meglehetős méretben, kellemes, széthajtott gallér, két zseb, azt hiszem nem kell bővebben leírni a végtelenül praktikus és átgondolt viseletet. Sokszor elgondolkodtam, hogy vajh nekem is lesz majd ilyenem? Mert egyelőre a gondolattól is futva menekülök, de lehet elér majd az öregség azon pillanata, amikor mégis egy ilyen darabon akadnak meg az újaim és ezt fogom választani a teadélutánhoz, ki tudja. Rózsi néni tehát ott feszített az út szélén, mind a 40 kilójával és reszketek hangon kiáltozta, hogy ria ria, nem számított arra, hogy ez a döntetlen mérkőzés hatással lesz az életére, de viszont lett, szerintem. Állt ott mosolyogva és egyszer csak beköszöntött az a pillanat, amely Rózsi néni napjait a következő évtizedre bearanyozza, (mondhatnám haláláig, de nem akarok már ilyen morbid hasonlatot), hirtelen 30-40 fiatalember vette körül és elkezdett neki énekelni és hurrázni. Előadták a teljes repertoárt, melyet ilyen alkalommal előadni lehet, majd hosszasan skandálták hogy RÓZSI NÉNI, RÓZSI NÉNI. Igazán nagyon emberséges volt, szerintem Rózsi néni nem volt ilyen boldog, az elmúlt 30 évben, vagy még régebben és kétlem, hogy valaha is megérte, hogy hirtelen tömeg férfi érdeklődik iránta, de lám az élet amilyen kacifántos, ez még megadatott neki a finisben. A mi szívünket is megmelengette az esemény, jóindulattal megtekintettük tehát Rózsi néni felemelkedését és vidáman poroszkáltunk a körúti síneken és mosolyogva figyelgettük az embereket. Kellemes, barátságos este volt, lehet néha nem ártana lezárni a körutat és hagyni, hogy az emberek ballagjanak rajta.

Amúgy ráfutottam a világ eddigi leghosszabb tudományos kísérletére, mely 75 évet tartott és 267 Harvardra járó, majd ott végző férfi életét követte nyomon, hosszasan és alaposan 1938 - óta. A téma nem más volt, mint a boldogság receptjének a keresése, mitől boldog, sikeres egy ember élete? Teljesen váratlan a kíváncsiság, miért érdekli ez folyton az embereket? Aztán nemigen tudnak boldogok lenni, de gondolom, hogy tudományosan megalapozva már a boldogság is sokkal komolyabb dolognak látszik A nagyon sokrétű és igen mélységes kutatás mindenre kiterjedt interjúk ezrei, a vizsgált emberekkel életük különböző szakaszaiban, a barátaikkal, munkatársaikkal és párjaikkal. Az életkörülmények és események boncolgatása, és mindezek összeolvasztása elemzése és újraértelmezése azt az egyetlen választ adta, hogy a boldog élet kulcsa nem a pénz vagy a siker, hanem bizony a kapcsolatok minősége, legyenek azok szerelmek, barátságok, rokoni kötelékek. Lehet akkor ezt emészteni.

Kicsit hevenyészetten indul ez a nyár, mintha inkább ősz lenne, esik esik, gomolyog. Nem mondhatom, hogy olyan nagyon zavar, de akkor is már amindenit, nyárnak lennie kell. Ma ezért elszántan megettem egy fagyit is, mondván itt a nyár. Keresem a hangulatot erősen, szeretnék valamiben megkapaszkodni és újra vidám galagonya lenni. Nem kellett nekem ez az utóbbi tapasztalat a fenének sem. Sokféleképpen színeztem már, hogy mennyire el vagyok tájolódva és, hogy mennyire nem találom magam ebben a férfi nő világban, mennyire nincsen ember, aki nőre vágyna - de legalábbis rám. Most megint egy kicsit alábuktam ebbe a kétségbeesésbe, de nem fog ez eltartani tudom én. Ugyan fogalmam sincs, hogy merre lehet ebben a témában tovább lépni, úgyhogy ez ügyben elég tanácstalan vagyok, de hát mindig szokott azért valami történni. De és ekkor eszembe jutott, egy ismerősöm nagyszerű stratégiája.

Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos, vagy inkább véletlen, mennyire koholta és csiszolta a tervet azt megelőzően, otthon, az árnyékosban, a fészerben elbújva, esetleg egy romkocsma félhomályában. De egyszer csak kiderült és felcsillant a pálya mégpedig a fészbuk! Bármi meglepő is de, ez az új csatorna, legalábbis itt ebben a történetben. Nem egyszerű, sőt nagyon munkás, legalább mint a kohászat, vagy a rézbányászat, de lehet eredményeket felmutatni. A titok, amit most minden további nélkül közzé teszek: csoportot kell létrehozni és működtetni. Pofon egyszerű, mint a szocializmus.

Köztudottan van mindenféle nagyszerű csoport, amelyet mindenki szíve hangulata, billenése valamint lábmérete alapján, kedve szerint válogathat, pl: Horgolj nejlonzacskóból mamuszt, Fotózz hörcsögöt fagyival, keresztül a Vizes pólóban állok az esőben elnevezésű csoportig úgy hogy ez azért megkíván egy kevés, némi, nem sok agymunkát. Aztán meg folyamatosan működtetni is kell, az megint egy csomó tevékenység, meg energia, kreativitás. Szóval van itt bőven befektetett energia, na de megérte. Az ismerős szája fülig ér, alig fér a bőrébe, amikor találkozunk csak sejtelmesen női neveket sugdos, hogy éppen ki van soron, kivel kavar és borul össze a parkban. Lassan a csoport nő tagjainak felét megkettyintette, úgyhogy ebből a szempontból nézve a tevékenység végtelenül hatékony. Persze nyugdíjas, van ideje bőségesen arra, hogy ravasz képeket és mondatokat keresgéljen a neten és azt aprólékos munkával, megfelelő időadagolással közzé tegye. Majdan szemezgessen az ottan jelentkező, lájkoló, és kommentelő fehérnépekből. Határtalan, az öröm és boldogság.

A legutóbbi találkozásunk után - mely alatt órákon át hallgattam a különböző csavaros és igényes csettelések történetét, hogyan kezeljük a féltékeny lájk számoló hölgyeket és így tovább - tűnődve ballagtam. Tényleg ez kell? Ez a megoldás? Bérletem éppen nem volt, így részben hosszasabb sétákkal és szívességi BKV használattal igyekeztem hazafelé. Mi ebből a tanulság számomra? Egyfelől soha többé nem ismerkedem koncerten, ez egyértelmű, kettő nem gondolkodom marhaságokon, három nem csoportosulok az FB-n.

De miféle csoportot lehetne létrehozni, amibe férfiak tömkelege szeretne belépni?