Elég volt a sok szexes írásból, még valami téves következtetést von itt le valaki! Jöhet valami más, például gyilkosos dolgok. Meg időre is szükségem van, hogy összegezem az engem ért benyomásokat. Arra gondoltam érdekes lenne ezért olyasmit írogatni, amit eddig még nem, teszem azt hány hulla keletkezett egy-egy klasszikus darabban, mondjuk egy operában. Azért is, hogy leszögezzük: ezt a tendenciát, hogy kinyíródik az összes kedves és undok szereplő válogatás nélkül, nem napjainkban fedezték fel. Már Shakespeare és élvezettel végezte ki darabjainak kellemes és kellemetlen mellék- és főszereplőit, úgy általában vérengzett rendesen, különösen a középső időszakában (Mozart meg rengeteg hashtagat használt, de ez most mellékes). Mélyre hatoló gyökerei vannak ezeknek a megoldásoknak, az operákban meg aztán magasröptű áradata van a tetemeknek. Annyi a különbség csak, hogy ott dalolva, lassan pusztulnak a népek.
Az operát napjainkban olyan tömény kultúrának tartják, meg sznobériának, egy igen lapos réteg az, amely igazán operakedvelőnek nevezhető. (Az operalátogatók is főleg kis csinos öreg nénik) Gondolom, azok is, akik olvasásra adták a fejüket némi érdektelenséggel fogtak neki a témának. Pedig, az opera régebben a népeknek hasonló volt, mint mostanság a szappanoperák, meg effélék. Azért jártak oda, hogy kicsapongjanak, ismerkedjenek, bulizzanak. Ezért a műfaj tartalmilag is ehhez az elváráshoz igazodott: meglepő szerelmek különböző társadalmi rétegből származó emberek között, fiatal lányok kétségbeejtő bűnbeesése, villámcsapásszerűen kiderülő rokonságok, váratlanul felbukkanó gyermekek, örökösök... ármánykodás, hamis levelek, mérgek, gyilkosok. Ismerős motívumok.
Kezdjük egy szerényebb, kevesebb vérrel járó történettel:
Gerge Bizet: Carmen
A történet végtelen bonyolult. Alaptémája egy szexi nő, aki ugye munkáslány, ennélfogva végtelen egyszerű, flörtölget és szexiskedik. Szép kis kísérőtábort gyűjtve maga köré. Igen hálás téma, klassz dekoltázzsal lehet szerepeltetni a főhősnőt. Minden legény beléje szerelmes, kivéve az egyet, a tisztességest, a legényt a gáton, kinek szíve egy szintén nagyon tisztességes lánykáé. Ez kihívás Carmen részére, hogy ne mondjam vörös posztó, miért ne lenne ez a fiatalember is az övé? Én is ezt mondom, miért ne lehetne? És lőn, meghódítja a talpig becsületes Josét is, a női szépség nem ismer akadályokat. José mindent eldob ezen szerelemért, illetve a drámaiság kedvéért. Azonban Carmen egy percig sem érzi, hogy ezzel komolyan kellene foglalkoznia, hatalmasat kacag, elégedett, ezt is behúzhatja és vidáman megy tovább a következő kaland felé, José ettől elborul és szerelmi őrültségében (ez egyébként hihetetlen sok mindent megmagyaráz, legalábbis az operák világában) ledöfi a leányt, egy macsó mozdulattal.
Halottak száma:1
Eszköz: kés
Vérfaktor: 20%
Fokozzuk az állapotokat
Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia
A történet kiindulópontja: a leánykát egészen váratlan módon, érdekből kívánják férjhez adni, egy igen kompatibilis férfihez. A hiba abban rejlik, hogy ő maga mást szeret. A téma így már kedvező a feldolgozásra, valamint a drámai ábrázolásra. A helyzet ismerős és nem először jelent meg az emberiség fordulatos történetében... A leányka természetesen forró szerelemben van az általa kiválasztottal, aki sajnos semmilyen módon nem felel meg az egyéb elvárásoknak. A helyzet fokozása érdekében a szerető egyben a Lucia testvérbátyjának halálos ellensége is, hogy is lehetne ez másként, csak ahogy az életben. A vőlegény megtudja ezt a szemétséget, hogy ő csak visszafogottan érdekes a leányzó számára és nyilvánosan lemond és lehetetlenné nyilvánítja a nőt. Innentől kicsit zavaros számomra a történet, mert ennek ellenére bekövetkezik a nászéjszaka, ami egyben beindítója a féktelen elhalálozási sorozatnak is a történetben. Először is a menyasszony habfehér ruhában kivérezteti az ifjú férjet..., ez igen látványos, majd végez önmagával. A sírjánál pedig a szerelme végez önmagával szenvedélyesen. Na ennyi.
Halottak száma: 3
Eszköz: vágóeszközök
Vérfaktor: 35%
Hector Berlioz: Trójaiak
A történet kicsit hektikus, egyrészt jósnők, Kassandra, misztikum, másrészt egy királynő olthatatlan szerelme egy katona iránt. Igen gyakori jelenségek. A végkifejlet szempontjából mindez mellékes, hiszen halomra halnak a szereplők, ahogy az illik és elvárható. A jósnők tömegesen végeznek magukkal, nehogy meg legyenek becstelenítve a görög katonák által, inkább a halált választják. Másfelől a királynő lehasítja magát szerelme kardjával. Ha valakinek ez nem lenne elég, tulképpen egész Trója lemészárlása is része a történetnek
Halottak száma: igen magas
Eszközök kardok, kések
Vérfaktor 70%
Richard Strauss: Salome
A történet oly módon zavaros és zsúfolt erotikus, és pszichés utalásokkal, hogy nem egyszerű feladat elmesélni. Van egy hercegnőnk Salome, Heródes udvarában. Jól érzékelhetően a történetben résztvevő férfi szereplők jelentős része szerelmes beléje, többek között egy szerény katona Narraboth és maga Heródes is. A leányka azonban nem mást szemel ki magának, mint a tömlöcben senyvedő Keresztelő Szent Jánost, kinek gyönyörű teste van, így beléje lett határtalanul és megfékezhetetlenül szerelmes. Szegény Narraboth felismerve ezt a körülményt habozás nélkül a kardjába dőlt, ezzel az elszántsággal sikerült elérnie, hogy ő lett az első hulla a darabban. Heródes is gyanakszik, ezért arra kéri a hercegnőt: táncolna neki. Itt következik a viszonylagos ismertségnek örvendő úgynevezett "hétfátyol tánc", melyet Sodome olyan elragadóan ad elő, hogy Heródes megígéri teljesíti bármit is kíván, nos a Keresztelő János fejét kívánta. A vágya teljesül és végre kiélheti magát a fejen, megcsókolhatja - kiérti ezt? Heródes sem, és elrendeli, hogy a gusztustalanná vált nőt is semmisítsék meg. A vér patakban folyik tovább.
Halottak száma: 3
Eszközök bárd, kardok
Vérfaktor: 78%
és végül
Gaetano Donizetti: Lukrécia Borgia
A darab érdekessége, hogy még el sem kezdődött, de már tele vagyunk halottakkal. Lukrécia Borgiának a múltja erősen kétséges, bizonytalan körülmények között elpusztult férjek és egyéb rokonok szegélyezik útját. A nőnek van egy eltitkolt fia is, bizonyos Gennaro, akit bérbe adott egy idős halásznak, hogy az nevelje fel, titokzatos körülmények között. Most, hogy felnőtt férfi lett a fiából, hirtelen megébredtek az anyai ösztönei és találkozót szervez vele, vagy ilyesmi. A férfinek még meg is tetszik a helyes asszony... A tényt, hogy a férfi tulképpen a gyereke, csak Lukrécia tudja, így az aktuális férj, aki folyamatosan figyelteti az asszonyt azonnal féltékeny lesz és börtönbe veti a vélt konkurenciát... A nő dönthet miként pusztuljon a szépséges ember, bitófa avagy méreg által. Lukrécia hű önmagához és a mérget választja, hiszen tudja, hogy zsebében az ellenméreg. Ez így bárhol, bármikor elérhető dolog volt abban az időben. Megmenti tehát az ifjút, ezzel azonban meggyőzi a férjét, hogy itten valami nem tiszta. A végkifejlet, mint oly sokszor itt is zavaros. Lényeg, hogy mindenki mindenkin bosszút akar állni. Lukrécia figyelmezteti a fiát, akiről senki nem tudja, hogy az ő fia, hogy veszélyben van, mert általános mérgezés lesz a következő partin. Ezt onnan tudja biztosan, hogy ő maga szervezi a programot. A férfi nem hisz neki, ugyan miért is tenné, vidáman készül a baráti összejövetelre. Lukrécia mérgezett italokkal várja a megjelenő nemeseket. Motivációja: bosszú az eddigi megaláztatások miatt. A forgatókönyv eszméletlen sikeres, halomra halnak az ifjak, sajnos köztük van Lukrécia saját fia is, akit hiába akar újfent ellenméreggel megmenteni - késő. Őrjöngő jelenettel zár a történet, Lukrécia megölte saját fiát is.
Halottak száma bizonytalan 10-20 között a rendező által igénybe vett szereplők számának függvényében.
Eszköz: méreg
Vérfaktor 85%
Bízom benne, hogy igen szórakoztató kulturális kitérőt varázsoltam ide, menet közben találkoztam egy kedves fiatalemberrel, aki éppen a családi fészket rakja leendő gyermekei anyjával, de arra gondolt tesz még egy néhány kitérőt, biztos, ami biztos. Az is kiderült, hogy homlokegyenest egészen más, mint amit a róla szóló kép ábrázolt. Semmi baj ezzel, végül is VIII. Henrik és került hasonló helyzetbe Klevei Annával, aki a nevezett negyedik felesége volt. Szegény Holbein picit túltolta a dolgot, és szépséges nőként ábrázolta az ügyfelet, ebből lett aztán némi bonyodalom és egy három napig tartó házasság. Esetemben ez a másik változat, melyet élőben láttam, akár tetszhetett is volna, de nem ez történt. Ráadásul tehno zenében utazott, amely az egyetlen dolog a világon, amitől konkrétan és momentán megfájdul a fejem. Jó, még egy kicsit a kapros tökfőzelék is ilyen.