Legyél olyan, mint egy postabélyeg! Addig tapadj rá valamire, míg célba nem érsz!

Josh Billings

És ez biztos?

Alibanya

Porszívóztam. Egy nő mindig csináljon valamit - ez az én mottóm - így lesz hasznos... Az agyam persze dolgozott ezerrel, mert nagy meglepetésre ez a tevékenység nem kötötte le minden erőforrásomat. Azt meg már tudjuk, hogy a legjobb gondolatok, házimunka közben születnek. Szegény Agatha Christie is kénytelen volt mosogatni, hogy néhány krimi eszébe jusson, hiába, így vagyunk programozva. Egy ideje azon gondolkodtam, hogy meddig? Meddig kell egy cél érdekében az embernek megfeszülnie? Lehet akár feladni is? Vagy, az már a gyengeség jele, és akkor máris lúzer az ember, vagy mi? Lekvár vagy, rinyabéka, nem teszel semmi erőfeszítést, várod az ölbehullás, az ablakon bedobálást és így tovább. De, másfelől mégis meddig kell erőt feszíteni? A vasemberség is lehet unalmas, már egy darab gránitnak érzem magam időnként, gyakran.

Nézzük csak, elhatározol lassan, vagy gyorsan valamit, most nem ilyesmire gondolok, hogy szeretnék egy könyvet, vagy ruhát megvenni, vagy moziba menni, ezek banális dolgok, ezeket akarja az ember, aztán vagy megvalósul, vagy nem. A nagy tervekkel kapcsolatos a tipródás, elhatározod, hogy változtatsz az életeden, hogy másként éled, de valahogy nem sikerül, meddig kell erőltetni, kitartani? Kitűzöl egy célt, amit szeretnél megvalósítani, de sehogy sem akar összeállni a dolog. Akkor hányszor kell nekifutni? Tényleg mindaddig, míg nem sikerül? És ha soha? Meddig kell akarni? Míg tényleg bele nem pusztul az ember? Lehet, hogy túlzó volt a cél, megvalósíthatatlan? Nem jól lettek felmérve a lehetőségek, a körülmények, akkor ér feladni, vagy újratervezni? De lehet éppen akkor téved az ember, és csak a könnyebb utat keresi? Na? Egyáltalán milyen célokat kell kitűzni? Könnyen megvalósítható, vagy szárnyaló? És mondjuk a szárnyalókat lehet inkább feladni, hiszen úgyis szárnyaló volt, a magamfajtának elérhetetlen? Gondolom mindenki tudott követni. 

Megkapni valakit, ez is lehet egy cél, vagy új munkahely, vagy lefogyás, most csak úgy random gondolkodom, inkább az úgynevezett kitartás a tépelődés tárgya. Meddig, meddig kell ezért minden erőt bevetve harcolni, és mikor kell, lehet feladni. Lehet, hogy éppen akkor adom fel, amikor már a majdnem célt értem? Karnyújtásnyira vagyok, csak a fáradságtól már nem is látom a dolgokat? Vagy már tök mindegy, ha ebbe az állapotba kerültem már az elért célnak se tudnék örülni? Milyen támpont van, mire lehet támaszkodni? Miből lehet, tudni, hogy ezt most már nyugodtan feladhatom, felesleges a kitartás, ez egy halott terv, egy elérhetetlen? Illetve, ez az amiért a végtelenségig harcolnom kell, mert a végén elérem a célom. Van nehezebb döntés a feladásnál? Kiöntsem vagy se, az eddigi töméntelen energiát, amit a feladatba ömlesztettem? Illetve feleslegesen rakjak még bele, nem eleget pazaroltam már eddig is? Lehet a küszöbön állok? Lehet mégsem volt felesleges? Miért ilyen rohadt bonyolult minden? Néha már annyira fáj ez a folytonos döntési helyzet, hogy reggelente a bugyit is nehezemre esik kiválasztani. Kezdtem érteni a Zuckerberget, az összes szürke pólójával. Viszont sikerült megdöntenem az egy posztban elhelyezhető kérdések számát, ez a cél mindenképpen megvalósult.

Mentem hazafelé a buszon, két nő beszélgetett a Juliról, aki egy magányos picsa, nincs senkije, és néha ideges, mert hogy baszatlan, mi mástól is lehet ideges egy nő, Juli egyben a főnökük is úgyhogy a téma különösen élvezetes. Azt mondta erre az egyik, bizony, még gyereke sincs, mert egy parazita is a szemétje.. Hát itt tartunk, ki vert a verejték, egyetlen bizonyítéka van már a hasznosságnak - a gyermek.. Úgy tűnik, vannak kérdések, amelyeket mások szeretnének megválaszolni helyettünk Én ezt se szeretném, akkor már inkább tipródnék. De meddig? és itt akkor lehet újraolvasni az egészet...

A világon csupán két tragédia van. Az egyik az, ha valaki nem tudja megszerezni azt, amit akar, a másik az, ha megszerzi.

Oscar Wilde

Van pár dolog, amit át kell élni egyedül, ahhoz, hogy az ember igazán magára találjon és elmondhassa, hogy egy befejezett alkotás. Legalábbis szerintem, nekem ezek sokat segítettek, de hozzá kell tennem, amit tanultam itt a kommentelőktől, hogy ez az én szubjektív világom, fenntartással kezeljék kérem. Az egyedüllétnek számos előnye van, megismerheti magát az ember teljességgel, tisztába kerül korlátaival, vágyaival és akár talán a lehetőségeivel is. Szomorkodhat, örömködhet, a fenét nem érdekli. Tehát vegyük sorba, kezdjük mondjuk egy egyszerűbbel:

1. Menj el egyedül egy vacsorára

Válassz ki egy remek helyet, vagy különlegeset, amit ki szeretnél próbálni és menj el, ne gondolkodj azon, hogy mennyibe kerül. Végül is egy alkalmat mindenki kibír, és csak rólad szól, meghívni sem kell senkit. Próbáld ki magad, hogy érzed a feellinget egy ilyen környezetben, egyedül. Legalább megtanulod élvezni saját társaságod... szavak nélkül is megfogjátok érteni egymást. 

2. Utazz el egyedül

Teljesen szuper, oda mész ahová neked tetszik, nem kell alkalmazkodni senkihez, és ami a legjobb, egyedül vagy a gondolataiddal, az élményeiddel és az új hatásokkal, amelyek így érnek. Beszélgess el a helyiekkel, menj el a piacra, ülj ki a parkba a helyi nyugdíjasok közé, ilyesmi. Egész más ez így, és hidd el megvan a varázsa, csak benned érlelődnek, majd később persze elmeséled, izgalmas tapasztalat nagyon. Készíts különleges fotókat, vagy találj valami érdekes tárgyat, kavicsot, falevelet, csavart, esetleg kötéldarabot. És ha csodálkozva kérdik, hogy egyedül nyaraltál, csak vond meg a vállad...

3. Nézz egyedül filmet, menj moziba, sőt metál koncertre

Ez is jópofa, persze elsőre lehet szokatlan, hogy egy jegyet kérsz, meg hasonlók, de megvan a varázs és a filmélmény benned formálódik és alakul, amit később oszthatsz csak meg másokkal. Tök jó. Megnézhetsz olyan filmet is, amit más esetleg nem is akar, valami nagyon művész, vagy kult filmet, vagy mondjuk egy lengyel filmet, amire az égvilágon senki nem volt  kíváncsi, mit tudom én. A magányos metál koncert is állat, csak jó hangos legyen, meg dinamikus. Egy Overkill mondjuk, de az Annihilator és nagyon ott van - szubjektív ötletek.

4. Szexuális kalandozás egyedül

Törődj magaddal én azt mondom, legalább kitapasztalod a jót. Megismered a dolgaidat, aztán ezt is majd megtudod osztani mással... meg jó feszültség levezető, kész.

5. Ez csak nőknek: szereltess autót egyedül

De tényleg, ez egy merő tapasztalás az életről, vigyázz becsapnak. Ki kell dolgozni a megfelelő női stratégiát, alaphelyzet, nő vagy tehát semmit nem értesz, szóval átvernek.  Ha nincs autód, akkor valami mást, mondjuk kezeltesd a számítógéped, szerintem az is hasonló. Külön javaslom a szőke nő látogatását a gumiszervizben, legjobb. Olajcsere, gyerekek. Számtalan élményem fűződik ehhez a területhez és nem felhőtlenek, viszont nagyon tanulságosak. 

6. Idd le magad

Otthon egyedül, fotózhatod is magad, mégis mit hoz ki belőled a pia, legalább egyszer tudd meg. Érdemes. Ezt a pontot még nekem nem sikerült teljesíteni. Képtelen vagyok leinni magam, mert ugyanis elalszom közben és kijózanodok teljesen. Meg valami érdekes genetikai berendezésem van, egyszerűen egy bizonyos szint után, képtelen vagyok többet kortyolni, és megint csak elalszom. Ki érti ezt? Eddig ez nem sikerült.

7. Hozz meg egy nagy döntést, de egyedül

Válj el, vagy éppen vállalj fel egy kapcsolatot, add el a házad/lakásod, vegyél másikat, iratkozz be egy iskolába, költözz új helyre, szóval tedd próbára magad milyen is vagy egyedül, élesben. Mennyire vagy felelős, mennyire vagy képes felvállalni a döntésed következményeit. Mert, hogy ez csak úgy érdekes, ha végig viszed és a következményeket is megtapasztalod. Nagyon hasznos lesz ez, az ember rengeteget tanulhat saját magáról. Kiderülhet, hogy akár meglepő dolgokra is képes vagy és még önmagadat is megleped. 

8. Élj egyedül legalább egy darabig

Az egyedüli lét megtanulása és elfogadása, nagyon fontos lépés az önállósághoz. Legjobb egy idegen városban, de persze ezt nem mindenki tudja megtenni, nekem sikerült kétszer is az életben és örülök ennek a tapasztalásnak. Az egyik Szarajevó volt a másik Budapest, mindkét várost azóta is imádom, illetve Budapestben még teljesen benne is vagyok és remélem itt is maradok már örökre, de legalábbis az utolsó szilvalekváros kiflimig.

9. Keress magadnak egy titkos helyet

Ez is örült jó, néz ki magadnak egy kevéssé ismert utcát vagy teret a városban, esetleg egy eldugott kis kávézót, vagy pékséget mit tudom én a parkban egy zugot, amit "csak te" ismersz. Ide vissza vissza térhetsz. elgondolkodni, meg mélázni és persze ezt nagyon izgalmas lesz megmutatni egyszer majd valakinek.

10. Ja, és kocsmázz egyet egyedül

Ez is jó próbatétel,ha van bátorság hozzá - ezt a nőkre értem - ha nincs, akkor gyere el ma este a blogtalálkozós kocsmázásra, és máris kipipálod ezt a fejezetet.

Sokszor gondoltam már, hogy nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hogy melyik kérdésről van szó nem árulom el, mert megvagyok az életemmel ahogy vagyok. Jó  kedvem van, röppenek és így tovább, máskor meg kicsit szomorkás vagyok, mint a földi halandók nagy része.. Persze biztos valamivel jobb  lenne, ha lenne egy pasim is valahol, valamennyire, de már annyira  távoli ez az érzés, hogy nem is hiányzik, nem is emlékszem már rá. Akár a gyerekkor, persze jó volt, legalábbis azt mondják, de már nem lennék gyerek újra.

Történt akkor, hogy elmentem a fodrászhoz. Van egy kedves fodrász ismerősöm, montenegrói, nagyon jó fejet csinál nekem, ami ugye a hozott anyagból lehetséges. Kedveljük egymást. Persze ő is egyedülálló nő, ezt sem értem, ebből ennyi van a valóságban is, vagy én vonzom ezeket össze? Túrta a hajamat és mondta a monológját, hát persze a férfiakról, mert szeretne egyet. Ő is. Szerinte ő mindent megtett, elment a közeli szabadidő központba és mindenre beiratkozott, tánc est, angol óra, anyámtyúkja. Azt mondja: cseszd meg tele van nőkkel, már hányingerem van tőlük, mindenütt csupa nő, és mindnek van egy receptje, meg egy gyógynövénye. Ó, hogyne, ismerős! De nem adta fel, azt mondja ment ő tovább, elment hegymászó klubba, gyógyfüves tanfolyamra, makettépítőbe, már amikor belépett a terembe szédült, tiszta nők ott is. Az utazáson csupa női vihogás, a hegytetőn női fürtök, hát hol a búsba vannak a férfiak??? - kiáltotta. Mondom neki nyugodjál, otthon fekszenek. Legfeljebb a házrajáró klubban találnál pasit. Végül is hosszasan elmorfondíroztunk ezen a jelenségen, de az van, hogy az ember csak járja körbe a témát, de nem talál fogást rajta. Hol lehet férfit összeszedni? Nincs válasz. Most lehet azt mondani, hogy én megint ezen kesergek, de akkor jelezném, hogy egyáltalán nem kesergek, mert szegény férfiak veszítenek sokat, nagyon sokat, hogy kihagynak egy ilyen nőt, mint akár én is. Hiányukat meg már egyszerű életkörülményként kezelem, víz, áram van, tél is valamilyen, férfi nincs.

Nézegettem aztán a netet, merthogy most iszonyú szabadságban vagyok. Elmúlt a karácsony, a gyerekeket megetettem, megcirógattam, megjátszottam, megajándékoztam, boldoggá tettem és most akkor lepasszoltam őket egyéb rokonoknak, folytassák ők ezt a tevékenységet. Látom ám, hogy az intelligencia szexi! Végre, talán eljött az én időm is. Mert bevallom eddig én a fordítottját tapasztaltam, mintha a férfiak egy jelentős rétege inkább a cuki pofikára, a cicikre és a fenékre ugrana. Meg a felületes női zsibogásra, amint édesdeden összevissza mesél csillogó szemekkel, baromságokról. Olyan a benyomásom, hogy arra gondolnak egy ilyen nőt egyszerűbb lesz kezelni... hát én nem tudom. Van egy kolléganőm, a pasija is velünk dolgozik, amikor hozzáfordul és szeretne valamit, hát ezt valójában látni kellene, mert annyira de olyan, átminősül az arc, eltorzul, alighanem aranyos akar lenni?!. Elcsücsöríti a száját, és emberi fül számára iszonyat megpróbáltatásokat okozva, valami elnyújtott, nyafogós hangon mond badarságokat, amiből én csak annyit értek, hogy úúúgyiiiiiiiii megteszed éééédes maackóóóm. Én megvoltam győződve, hogy beköszöntött kapcsolatuk alkonya, hogy ezt nem lehet kettőnél többször végig hallgatni, mert ez maga az agyhalál. Döbbenetemre azonban a férfi elégedett mosollyal nézett körbe, hogy lám az övé a legédesebb hangon búgó bige és repül teljesíteni a feladványt. Egyszer volt második felvonás is, a pasinak nem volt kedve elmenni kockacukorért a boltba, mert hogy volt ottan sima cukor is, de a leányka kockában szerette volna, hát kérem erre lekonyult a szájacska, a pillák remegni kezdtek, majd ennyit suttogott a drága, leszünk mi még otthon ... mire a pasi elrobogott. Arra gondoltam, hogy ez a nő mégiscsak mestere a dolognak, és tanfolyamokat kellene, hogy tartson. Mondtam is neki, hogy lesz olyan kedves ezt újból előadni, szeretném felvenni a mobilommal, hogy otthon gyakoroljam. De, tud még ilyen cuki pózokat is, amikor ártalmatlan, üres tekintettel ráborul egy másik nagyon cuki dologra, egy plüss mackóra, vagy valami pingvin félére, ezek most menők, esetleg macskára és néz,. Ilyenkor a pasi vesz neki valami ruhafélét. Bámulatos.

Itthon aztán próbálkoztam a tükör előtt a mutatvánnyal, hogy hogyan tudnék erotikusan nyarvogni, nyafogni, nyifegni és vergődni, hogy mindeközben egy édes cicukára hasonlítsak, vagy mi, de bevallom baromi szánalmasnak láttam magam. Ez van anyukám, még ostoba se tudsz lenni. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy igaz nem tudok ilyen cicababa szerű lenni, de nem is kellene olyan férfi, aki ezt elviseli. Azért ez elég jó következtetés, meg is vigasztalt, részben. Bevallom, hogy én is szeretem leplezni az eszemet, hiszen az élet már megtanított, szőke nőként előbbre jutok, mint okos nőként, ezért hát a szőkeségemet szoktam előre tolni és amíg lehet, leplezem, hogy a hajam alatt is szexí dolgokat tartok, mármint az agyamat. Meg hogy végül is én is a testemmel keresem a pénzt, még ha az, az agyam is. Mert hogy erről próbált az internet meggyőzni.

Bár kicsit bizonytalan maradtam továbbra is, azt olvastam, hogy a szép és okos nő a nehézfegyver, az már tényleg elviselhetetlen a férfiak számára és meghalnak érte. Nincs is izgatóbb, mintha egy nagymellű nő az atomfizikáról beszél... de vajon ebben hány százalékban vesz részt a mell méret és hány százalékban az atomfizika?! 

Mindegy, most próbára teszem, elég nagy-e a mellem ahhoz, hogy gótikus katedrálisról szóló művemmel és egyéb skilljeimmel meghódítsak egy pasit... Vajon tényleg szexi az intelligencia? Szóval cici vagy ész?

Itt van az idő, hogy karácsonyi témát molesztáljak egy kicsit. Advent utolsó vasárnapja van és én még le sem írtam azt, hogy karácsony. Kell az alkalomhoz illő szöveg és hogy gyönyörű, fenyőfás csilingelős képeket rakhassak fel marékszámra az oldalamra, erre vágyom tényleg. Megmondom őszintén évről évre egyre nehezebben vergődök karácsonyi állapotba, pedig tényleg harcolok érte, most is fahéjas teát iszom és mézeskalács harcosok ülnek mellettem egy tányéron, hogy illatukkal tuszkoljanak már a fennkölt hangulat irányába. A lakásban szanaszét pufi angyalkák, gyertyák és csillámporos akármik hevernek egyenletlen eloszlásban, szintén ezzel a feladattal. A karácsonyi dalokat már kitiltottam, nem tudom más hogy van vele, de én ha meghallom a rádióban, vagy a tescóban az All I whant for Christmas is you 3452. verzióját, sikítva menekülök és nem hogy bejglire nem költök, de egy nyomorult gyertyát sem tudok a kezembe venni.

Arra gondoltam kivesézem, hogyan lehetne a karácsonyt egyedül is jól eltölteni. Számtalan tippet fogok felhozni, úgyhogy lehet kapaszkodni, rumot inni, és vidáman pöfékelni. Egyre kell erősen figyelni, hogy ne akarjunk kliséket követni, család, gyerekkacaj, gyertyaláng, angyalka meg pásztorok, ezek a felejtős kellékek. Hóesés karácsonykor, ugyan már, micsoda giccshalmaz. Méregdrága csoki vagy pezsgő, party-ruha, szuper smink, ezek az új kiegészítők. Tehát akkor tippek szóló karácsonyhoz. Alapszabály: jól megtervezett nap már a reggeli ébredéstől, percre beosztva! Különböző stilusban, luxus, wellnes, szabályszegős, akármi.

1. Egy egészen remek és váratlan ötlet, az utóbbi években erről vajmi keveset hallottuk: töltsd wellnessel a napot, indítás reggelivel, de beülős reggelivel. Ez olyan nem szokványos, hogy az ember nem otthon a megszokott bögréjéből iszogál, hanem beül egy presszóba, kávézóba és kér villásreggelit, van ennek bája. Utána pedig a környék fenszi fürdője a soros, én a Gellértre gyúrok, még sosem jártam ott, állítólag méregdrága, ez megnyugtató érzés, ezt akarom megérezni. Ezek után egy hangulatos étterem, majd irány haza, ahol vár a külön erre a napra vásárolt, pihe puha karácsonyi zokni.

2. Az indítás ugyanaz, szuper reggeli, valahol, bár ehhez talán egy Mekis reggeli is passzol nem rossz az, pirítós meg ilyenek és utána irány a korcsolyapálya, vagy edzőterem, esetleg uszoda, szóval nagy iramban kalóriaégetés, meg a mozgás amúgy is boldogságot termel. Bármilyen mozgás. Mostanában sokat hallom ezt a bokszolás dolgot, nem rossz, van egy kellemesen feszülő ellentmondás, hogy a szeretet ünnepén szétversz egy homokzsákot, hm? Meg lehet közben ábrándozni, pl a jég egy kicsit emlékeztet a hóra, vagyis havas karácsony és így tovább. A program végeztével lehet forralt bort inni és utána hazacsapódni, egy nagy csomag készen vásárolt süteménnyel, hiszen a kalóriát már ledolgoztuk előre.

3. Ennek egyik változata a kirándulás az erdőben, vagy hegytetőre, de lehet csak séta a Duna-parton lehetőleg némi szélben, hogy az arc kipiruljon, mert akkor már megvan az érzet, hogy hú mennyit mentem. A kietlen táj látványa, a végtelen perspektíva (bár nem tudom ilyent pont hol lehet a közelben beszerezni...), az embert beletudja vinni egy hangulatba Javasolt közlekedés BKV. ott találkozhatunk szorongós emberekkel, akik izgulnak a karácsony miatt, és hozzájuk viszonyítva, mi felhőtlenek és üdék vagyunk.ó, de ettől függetlenül is utazás a BKV-val, tud adni egy mázt a napnak, bele lehet hallgatni párbeszédekbe, emberi történetekbe, nagyon érintős.

4. Film maraton? Na, úgyis az van, hogy egész évben elhalogattad a különböző filmek, sorozatok megtekintését, itt az idő, elérkezett a nap. Remek karácsonyi pizsamát lehet erre a célra beszerezni, laptop az ágyba de lehet fotelből a számítógépre és indulhat a film orgia, közben lehet finoman száraz martinit iszogatni és az egyik szünetben hideg pulykasültet enni. A filmeket érdemes azért előre kiválogatni, mert kéretlen oldalvágányra tud az ember sodródni, ha aznap teszi fel a kérdést, és akkor most mit nézzek meg?... Én nem javaslom a karácsonyi filmeket, bár ha jobban belegondolok és ha valaki tényleg nagyon felkészült, akkor miért is ne, egész nap érzelgős, fenyőfás filmek... 

5. Alternatív fenyő beszerzése és felállítása? Merészebb tervként, meg lehet hívni egy teljesen távoli egyedülálló ismerőst, vagy valakit csak úgy, és egy ismeretlen megismerésével ünnepelni ezt a szeretet ünnepet. Ez ebben a percben jutott eszembe, lehet még rajta gondolkodni és csiszolni a tervet. Itt is lehet egy közös étkezéssel indítani, ha megfigyeltétek lakodalmakban is mindig akkor oldódik a hangulat, amikor az emberek már ettek, érdemes ezt itt is kipróbálni...

6. Vásárlás? Még délelőtt megtehető, hogy saját magunknak megvegyünk néhány drága cuccot vagy egy valami nagyon vágyott holmit, egy fekete táskát mondjuk... a piros bőrszoknyát már kilőttem. Esetleg egy formatervezett konzervnyitót, vagy okos kulcstartót, de lehet már venni sarköri levegőt is, vagy hasonlót, lényeg, hogy elég drága és értelmetlen legyen, de valamiért mégis kelljen nekünk! Ezzel szerintem simán el lehet tölteni egy teljes napot, de legalábbis zárásig. Aztán mehet a karácsonyi zoknis fojtatás. 

7. Egész más, karitatív karácsony? Önkéntesnek jelentkezni valahová, de ha ez már nem jött össze, egész egyszerűen le lehet menni a térre és szaloncukrot osztogatni az embereknek, csak úgy mosolyogva, érdekes lesz, és sok mosolyt lehet kapni, bár nekem egy pasi bemorgott, azt mondta könnyen vigyorgok... na igen.

8. Igen kedélyes karácsonyt lehet varázsolni egy házi kedvenc segítségével is, Fel lehet őt öltöztetni a karácsony szellemének, vagy más egyéb marhaságnak, állat, nem fog szólni semmit. Lehet ily módon fotósorozatot készíteni és ezzel szórakozni. A cuki macska képek helyett, friss ötletet adok: hörcsög!

Lényeg, hogy nem engedni a kísértésnek, hogy bezzeg ez meg az, nincs bezzeg. Persze, ha valaki nagyon szeretne sírni, meg szomorkodni, kicsit megteheti, de gondoljon bele abba, hogy senkinek sem egyszerű az élet, lehet, hogy olyan emberrel kell együtt töltenie a karácsonyt, akit gyűlöl, vagy szánalomból van valakivel, esetleg annyit robotolt, hogy másoknak jó ünnepe legyen, hogy csak meredten néz maga elé. Szóval az ünnep rajtunk múlik, valamelyest.

Néhány jó tanácsot azért ide illesztenék még, vannak totálisan agyromboló és idegégető, valamint depresszióba taszajtó dolgok, mondjuk ilyen a Wham Last Christmast című száma, esetleg a Jingle bells akármelyik változata. Kerüljük ezeket, valamint a tévéműsort, és a távolba révedő tekintetet, ha ilyenen kapjuk magunkat azonnal keresünk rá valami politikai kérdésre az interneten. Továbbá nem javallott régi családi fotók lapozgatása, régi szerelmek felidézése, és hát az Igazából szerelem című filmmel is csínján bánjunk.

Én az idén megkaptam amit kértem, előre, nem is kell most izgulnom rajta, attól, akitől szerettem volna és azt amit akartam, és még szakálla is volt, mint egy Mikulásnak.  De erről majd máskor...

Megint bekompromisszumoztam magam, és az elfojtott érzéseim, olyan csatornákon törtek ki belőlem, ami leginkább a hülyeség megteremtésére alkalmas. Érzelmi kuktafazék, csak a szelepet nem nyitotta ki senki. Ilyenkor aztán mi történik? Kiszámíthatatlan, az edény valahol engedni fog, csak nem tudjuk hol, keresztben, vagy hosszában reped, esetleg csak a fedő repül le? Ki tudja! Valahogy így működtem én is, a szelep nem lett felemelve és haránt estem szét, ez főleg az agyamat viselte meg jelentősen. Nem volt képes koncentrálni semmire... illetve felpörgött, mint egy fék nélküli mozdony és száguldozott hatszáz vágányon. És akkor sorjáztak a marhábbnál marhább (remélem jól fokozom a marhát) események, elhajlások és néma kalandozások a balgaság földjén. A kompromisszumok és a megfelelés olyan cselekedetekre késztetett, utólagosan, amelyet egyébként semmivel nem tudok magyarázni. Mindezt miért? Egy érintésért, amit aztán meg sem kaptam. Lehet szexelni ruhástul? 

Miért nem tudok megnyugvást találni? Mit keresek? Mit akarok. Zaklatott lelkem mitől is nyugodna már meg végre. Erre keresem a választ erősen, már az összes zsebemet is átnéztem, meg a szekrények alját, de még nincs meg. A problémák egy része megoldás alatt áll, megkönnyebbülés van gazdasági téren, ebből fakadóan sok egyéb téren is. Ennek ellenére, vagy éppen ezért olthatatlan fáradságot érzek és azt szeretném, ha hirtelen szeretne valaki. Mohóság fogott el, legyen most minden egyszerre nagyon jó és úszkáljak már egy kicsit a boldogságban... Eszelős a nő, mondom. 

A gótikus katedrális az egyik kedvenc fejezetem az építészet történetéből. Így aztán, amikor úgy érzem, hogy a szépség kezd kiveszni az életemből, akkor oda menekülök és elkezdek velük foglalkozni. Mindig újból és újból izgalommal tölt el a gondolat, hogy abban a sötét, fényben és szellemben egyaránt kihalt világban, egyszer csak a semmiből feltörtek ezek az épületek. Az akkori ember szemével nyilván az égig értek, és kimondhatatlanul gyönyörűek voltak. A karcsúságuk, a finomságuk, a fények játéka a színes üvegen keresztül, abban vizuálisan szürke világban eszméletlen hatással lehetett. Óriási ellentétet jelentettek ahhoz képest, amelyet mindennap láttak az emberek. Ez a csodálatos számomra, hogy az emberi képzelő és alkotóerő ilyenre képes, hogy egyszer csak így kivirágzik, alkot és az egekbe tör.

Egy piros szoknyát szeretnék még.

Minden érdekelt vele kapcsolatban, és szinte pattanásig feszült minden érzékem, hogy bár vele vagyok, mégsem érezhetem őt.

Benina

Gyere keféljünk, - mondta a férfi, - nincs csók, nincs érzelem, de a testem a tiéd, szőröstől, bőröstül.

Jó, - mondta a nő - hisz köztünk úgy sincs érzelem, olyanok vagyunk, mint az ág meg a veréb. Az ág sem szereti a verebet, és lám a veréb sem az ágat, csak szeretnek együtt himbálózni a szélben.

A férfi a nyáron arra panaszkodott, hogy a felesége nem csak, hogy nem fekszik le vele, de hozzá sem ér. Laposan elkúszik mellette, nehogy véletlen. Olyan bánatot én még nem láttam ember fején, mint azt, amit ott és akkor tapasztaltam. Szétszállt a levegőben és letelepedett mindenen, mint vidéki por a bútorokon. Nem akarja megcsalni, képtelen lenne rá - mondta, - csak azt szeretné, ha újból megérintené, ha hozzábújna, mint régen. Vágya ennyi csak, nem több. Most hallottam, hogy rákos, akut leukémia, 15 kilót fogyott hirtelen. De, állítólag megérintette a felesége. Végre.

A nő megsimogatta az alvó gyerek haját, arra gondolt, hogy négy éve anya, ebből össze, vissza egy év apát tudott biztosítani a gyereknek, azt is szétbontva, hónapokra. Most apa itt van, a hálószobában alszik. Pár hete ez az állapot, néha megsértődik, akkor elmegy az anyjához, van hogy csak másnap jön vissza, de legalább visszajön. Legalábbis. Elég ez egy gyereknek? Elég ez neki? 

Az a helyzet, hogy teljesen kigyógyultam - vagy minek lehet ezt nevezi - végül is, a szex nem betegség. A szex egy élvezetes tevékenység, erről győzögetem magam. Ilyesmiket is olvasok róla. Emlékeim is vannak ezzel kapcsolatban, hogy ez tényleg valaha, valami jó volt, vágytam rá, sőt, imádtam. Most azonban elképesztő ötletnek találom, hogy egy férfi kéz legyen például a mellemen. Mégis mi a fene történt? Nézegettem pucér pasikat, semmi. Gondolkodtam egyéb pikáns dolgokon, csak néztem erre arra, és nem jutott semmi az eszembe, ja de igen, hogy el kell mosogatni.

Pandának álcázom magam

Lassan négy éve élek egyedül, mármint a gyerekeimmel. Egy darabig volt még egy macska is, de az kidőlt a sorból. Egy évig a romokat takarítottam, eszembe nem jutott volna a szex, de az valahogy más volt, lekötötte a figyelmem az élet újratervezése, a változás, hogy teljesen új alapokra helyezzem az életünket, gazdasági, érzelmi és gyakorlati szempontokból egyaránt, asszem gyökeres változásnak hívják ezt röviden. A feladat sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Nem számítottam arra, hogy így ebben az állapotomban, gyakoraltilag társadalmi hulladék vagyok. Ennyi évesen, két gyerekkel vagy végül is nem tudom pontosan mi az ok, de erre fogom, az ember nem kell már sehová, se párnak, se munkaerőnak, semminek. A munkaerőpiac az egyik legelőítéletesebb terület, amivel valaha is találkoztam, semmi nem érdekli őket, csak az, hogy hány éves vagy, ennyi. Lehetsz a legnagyobb gyökér, lényeg, hogy fiatal vagy. Vagy valami más van a háttérben? Én nem tudom! Megfigyeltem, hogy egy bizonyos cég például, három éve nem talál találkozószervezőt. Nagyon különleges lehet a feladat, néha eltépelődtem rajta, hogy vajon milyen találkozót kell megszervezni, hogy széles kis országunkban nincs ember aki, ezt megcsinálná, vagy megfelelne az elvárásnak Ezt a pályázatot kéthetente megkapom, néhányszor el is küldtem az életrajzom kínomban, mert hát ugye nem akartam tétlenkedni, de persze válaszra sem méltattak. Tényleg izgat a dolog, mi lehet ez vajon? Medúzagyűjtést kell megszervezni? Vagy jegesmedve fotózásra önkénteseket toborozni? Azóta sem nyugodtam meg a kérdést illetően, viszont az én efféle problémám valamilyen szinten megoldódott.

Ezen a képen én vagyok grafikusan ábrázolva, amikor még kicsit hosszabb volt a hajam:

Kanyarodjunk vissza a szex problémához, mert végül is arra gondolhatna az ember, hogy ha már az egyik probléma megoldódott, akkor ez a másik téma is felszínre kerülhetne és megoldódhatna. Mint, már ez elején vázoltam, egy évet pihentettem magam. "Megviselt a válás" azt mondták erre - na engem ugyan nem. Az viselt meg leginkább, hogy miért nem léptem jóval előbb, hogy lehettem ekkora marha, birka, juh és egyéb emlős állat? Ezt ragoztam egy éven keresztül, érdekes volt. Fel kellett dolgozni. Az ember olyan könnyen talál kifogásokat, mindenfélére, de azért amikor maga van, akkor nagyon jól tudja, hogy ki ül az álarc mögött. Féltem, béna voltam és nyuszi, meg hülye, meg... és itt hagyok helyet az egyéni kibontakozásra...

Egy év után váratlanul megérintett valami, vagyis valaki, egy kollégám és hirtelen észrevettem, hogy nem egy cserje ő, hanem egy férfi. Ebből aztán heves találkozások lettek, és ez visszarántott a kerékvágásba. Innen már csak egy lépés volt, hogy elkezdjek ismerkedni. Az egyik kolléganőmmel beszélgetve, a szó a társkeresgélésre terelődött és - én tudom ez nagyon bénán hangzik -, de meglepetten néztem körbe, ilyen létezik, szóval van olyan, hogy az ember ezt tervszerűen teszi és nem spontán rátalál az örök szerelem? Mint ebből a mondatból is látszik, totál naiv és felkészületlen voltam. Mondjuk megint kezdhetem a magyarázkodást, hogy ebben a témában teljesen szokványos fordulataim voltak, néhány ismerkedés nagyon felszínes, majd szerelem és házasság, szóval nem voltak oldalakat megtöltő tapasztalatok, meg fordulatos események. Nem akart senki a tenyerén hordozni, és nem bérelte ki a Lánchidat, hogy megkérje a kezem.

Ez is én vagyok ahogy írom a blogot teljesen élethű, még a hajam is  így összecsavarom, persze néhány tincs azért szabadon ficánkol, mint a filmekben az értelmiségi nőknek szokott

Bár, nekem nem is hiányzott az efféle szélsőséges érzelmi kibontakozás. Ott álltam, egyedül, férfiatlanul ezen a szép napsütötte szeptemberi napon, és ez a nő néhány fordulattal gyorsan lefotózott, az iroda előtti füvön. Pár perc múlva, már fel is regisztrált engem ebbe az örvénybe, amelyet internetes társkeresésnek titulálnak, mert hát gondolom a felszínes megfigyelőnek arra hasonlított a legjobban, meg hát valami egyszerű és publikus nevet kellett adni a tevékenységnek.

Ártatlanul ténferegtem tehát ebben a virtuális világban és komolyan azt hittem, én nem tudom van ember, aki ezt nekem elhiszi?, hogy ami fehér az fehér, ami fekete az fekete. Állat nem? Én tényleg az voltam, aki, annyi éves, annyi kiló és még magamról is azt beszéltem, amit tényleg gondoltam, és azt akartam, amit mondtam. Nagyon beteges. Döbbenten láttam, hogy leginkább a tőlem 10-15 évvel fiatalabbak érdeklődnek utánam, hogy mindenki azonnal találkozni akar, én meg féltem.

Ez is én vagyok, de itt még élt a macskám és nem sikerült eltalálnom a hajfestéket, valamint a sok sírástól megdagadt a hasam, de aztán az elmúlt.

Lényeg, hogy néhány hét vacakolgatás és egy-két félszeg randi után, találkoztam a vesztemmel, egy férfivel, akibe sajnos némi huzavona után rendesen beleestem. Persze megint előjöhetek a naivitásommal, igen. Most már tök mindegy. Ez egy egyoldalú, nyomorult kapcsolattá vált az életemben, mellette próbáltam persze keresgélni, sok sok emberrel beszélgetni, akár még találkozni is, de valahogy senki nem tudott úgy megérinteni mint ő. Hozzá képest mindenki rondább volt, butább, unalmasabb, meg mit tudom én. Asszem ez a szerelem, nem?

Nincs mit tenni, ha a szerelem egyszer létrejött, nem válhat már újból semmivé. Mivel nem tudom elviselni elmúlásának fájdalmát, így hát nem akarom, hogy elillanjon.

Xue Yanping

Nos, ez az irodalmi beugró pontosan körülírja a helyzetet, amibe kerültem, mintha csak én magam írtam volna, ami sajnos nem igaz, mert akkor már lenne egy sikeres regényem. Közben elszaladt három év, és én meg belefásultam és belerögösödtem ebbe a feladatba, már képtelen vagyok annyi energiát összeszedni, hogy valakivel épkézláb beszélgetést folytassak a neten, mert annyira közhelyesnek és unalmasnak találom, előre tudom mindennek a végét, és csak menekülök. Nem az ő hibájuk, én ürültem ki, feladtam a reményt is, hogy egyáltalán valakire rátalálhatok, ezen a módon, vagy akárhogy. Erre meg mondhatja mindenki, hogy de végül is hogy is van ez? Van egy férfi a lelkedben, de mégis keresgélsz, akkor mire is számítottál? Mondhatja, és igaza van. Nem tudom mire számítottam, reménykedtem, hogy az a kérdés megoldódik valahogy magától. Reménykedtem, hogy közben megtetszik valaki más, és kihajlok ebből az emberből, de semmi hasonló nem történt. Én meg szállingóztam egyre lefele, mint a sárguló falevél a szakadék alja felé. Na, most már akkor itt vagyok lent a fenébe. Dugni kéne, asszem. Gyógypedagógiából.

Pandának öltöztem, hogy ne kívánjanak meg: 

Újabb történelmi faszacsajt találtam, Woodville Erzsébetet, úgy értem megvolt ő, csak én most olvastam róla, az én köreimet kerülte el, de csak eddig.

Előbb azonban egy roppant fontos bevezetőt kanyarítok ide, ugyanis választ kaptam a nagy kérdésre, miért is nem találnak egyes nők párt? Há, mer rossz sorszámot húztak! Egy demografikus elmagyarázta, hogy ebben a kelet-európai térségben bizony nem jó a férfi, nő arány, 100 nőre 95 férfi esik, így aztán ötre nem esik senki... Na most, akik a 96, 97  és satöbbi sorszámokat húzták, hát... na ennyi gyerekek, vége az izgalomnak. Most már csak azon a stratégián kell agyalnom, hogyan tudnám a sorszámomat kedvezőbbre váltani, egyáltalán akarom-é. Hátha egy 37-eske kidőlne a sorból és beugranék, vagy valami egyéb megoldás?

Térjünk vissza Erzsébethez, aki bizony megállította az eszemet, nagyon felnézek rá. Én hajlamos vagyok csodálni a női teljesítményeket. Ezernégyszáz akárhányba járunk, a nő közvetlenül a fejős tehén, a felnyergelt ló, a házőrző kutya, a só és az ablak után következett értékben és hasznosságban. Kivételt képzetek a lovagi versek, ott a nő az első helyen szerepelt a védelem alá vonható ereklyék között. Sőt egy lovagnak az élete során mindenképpen meg kellett mentenie egy veszélyeztetett szűz lányt, egy  bánatos özvegyet és egy reszkető némbert, amíg ezt nem teljesítette nem számított lovagnak. Állítólag erre a területre egész iparág épült, akik az említett kategóriákban jelentkezőket hajtottak fel a lovagjelölteknek, de azt hiszem elkalandoztam Ebben a történelmi környezetben aztán, Erzsébet egy bokorból kiugorva megszerezte magának IV. Edvárd angol királyt. Tömören ennyi. Ezt a hőstettet érdemes alaposabban körüljárni, merthogy vélhetőleg egy dokumentált, szerelem első látásra szituációval állunk szemben, és a teljesítmény mindenképpen figyelemre méltó. A hölgy teljesen értéktelen volt, mindennemű vizsgálódás alapján, özvegy, két kiskorú férfigyerek anyja, idősebb, mint a király, ezenfelül éppen elveszítette minden vagyonát. Szóval a mai nézőpontok szerint, teljesen érdektelen, sőt kockázatos választás lenne. De nem úgy ezen régi időkben, amikor kőbevésett szabályok voltak. Ráadásul közrendi származású volt, és mégis mindezek ellenére királyné lett belőle. Le vagyok nyűgözve. Persze tudom, nem minden bokorból lehet királyra ugrani, szóval ez is nagy segítség volt, hogy ő egy ilyen bokrot talált. Férje halálát követően ellenségei még a vagyonából is kiforgatták, ezt nem részletezném, voltak idők, amikor ez igen egyszerűen ment, manapság minimum egy bank kell hozzá. Hősnőnk, azonban nem adta fel, meghallotta, hogy a király hamarosan a környéken fog járni, így nagyszerű tervet eszelt ki: amikor a király arra lovagol, ő kiugrik a bokorból és könyörögve kéri, hogy legalább valami kis birtokot hagyjanak meg neki, hogy megtudjon élni a gyermekeivel. A többi már történelem.

Jó lenne tudni mivel érte el ezt az eszelős eredményt? Egyszerű kémia? Esetleg tudott valamit? Mivel varázsolt? Meg lehet nézni, most annyira ultra jónő volt? A képen látható frizura nem tűnik nagyon előnyösnek. Lehet, hogy akkor nagyon trendi volt ez. A fa mögül kilépve azonnal tarolt? A király ennyire ki volt éppen éhezve, hogy azon gondolkodott, bárcsak rámesne egy nő a bokorból? Érdekes lenne megfejteni. Na mindegy, a nő egyébként utóbb a Rózsák háborúja nevű össznépi társasjáték egyik animátora is volt, vagyis, egy nagyon aktív leányzóról van itt szó. További érdekes fejlemény, hogy később a házasságban sem unták meg egymást a férjével 1466 - 1480 között 10 gyermekük született, az utolsónál a királyné már 43 éves volt. Azért nem lett több, mert a király meghalt, iszonyat zűrzavart hagyva maga után. Mellesleg, az összes fiát meggyilkolták, mint királygyanús elemet. Életben maradt lányát végül sikeresen hozzáadta VII. Henrikhez, ezzel megoldotta, hogy ő legyen VIII. Henrik nagyanyja, ügyes volt mondom. 

Gondolkodtam, hogy lehet hasznosabb lenne, illetve helyesebben mondva, sokat nyertünk volna, ha a háborús és egyéb beszámolók helyett, mellett, ezeket a tapasztalásokat is megőrizték volna a krónikák és most szemezhetnénk ezekből a jól bevált praktikákból...

Ennyi, lehet ezen a rávetődés dolgon kellene gondolkodni? Mégis rámenősnek kell lenni? De persze nem ragozom tovább, mert mindjárt a fejemre olvassák, hogy nyarvogok a férfiak után, pedig csak elméláztam egy nagyszerű teljesítményen. Én jól el vagyok, azért kicsit jobban figyelem a bokrokat mostanság, melyikből merre lehet ugrani. A végére egy pofon egyszerű tanács, hogy ne maradjunk bölcsesség nélkül:

“Women need a reason to have sex. Men just need a place.” ~ Billy Crystal

Hm, lehet, hogy már férfi lettem? Á, csak vicceltem. összebonyolódtam, nekem rízön is kell, meg hely is. Fiú vagyok vagy lány?!

Néha elvegyülök a munkatársaim között, mert hogy most már vannak ilyenek, munkatársaim, meg munkahelyem érdekes szavak ezek. Ellenben nem egyszerű velük találkozni, ilyen kis fadobozokban lakunk, open office, ez a tudományos neve, és minden mozdulatunkat méri egy számítógépes program. Az átlag 20 évvel fiatalabb nálam, meg van még néhány velem egykorú nő. Nem tudom, milyen következtetést lehet ebből levonni, én megalkottam a sajátomat: ez nem az a hely, ahol megtalálják magukat, vagy a boldogságukat az emberek. Elhúznak, mint az orosz gépek Szíria felett. Mindegy, én most az első teljes fizetés boldogságát szagolgatom és azon töprengtem, hogy vajon ki tudok-e végre jönni a pénzemből, egy hónapon keresztül - izgi lesz. (update - nem)

A kép azonban a fényt ábrázolja az alagút végén, mely talán megjelent életem fordulatában.

Bezsuppoltam magam a fiatalok  közé, beszélgettem és figyeltem. Van egy párocska, akik folyton együtt lógnak, a fiú 26 éves a lány 22, ha jól értettem foglalt, bár ennek az égvilágon nincs már semmi jelentősége. Mindegy, a fiatalember teljes erővel nyomul rá, mely jelenség teljes mértékben az ő dolguk, én csak okulok és tanulok. A következő romantikus párbeszédet csíptem el tőlük, nem kell zsebkendő és egyéb felkészülés, rezzenéstelen arccal lehet olvasni. Pasi beszél, a lány félig más irányba néz, félig mosolyog, néha rá pislant, hallgatja, megvan a kémia közöttük, maghasadás. Figyelj - mondja a srác - volt egy barátnőm, nagyon jó volt a teste, jó össze voltunk melegedve, de aztán megcsalt a bátyámmal, úgyhogy szakítottunk. Erre összejött vele, és őt meg megcsalta velem - itt érdekes hangfekvésű nevetés következett. Én nem nagyon értettem a történet melyik részén lehet derülni, a lány mosolygott, - na ezzel aztán bekerültünk a B... showba, mint különös szerelmi háromszög - fejezte be a fiú és várakozóan nézett a lány felé, viszonylag elégedett volt. A lány nevetett, majd valami olyasmit mondott, hogy sosem látta azt a bizonyos műsort.  Én higgadtan a papír-zsebkendőre koncentráltam, közben arra gondoltam, hogy ez a történet így felértékelődött, hogy ezzel lehet csajozni? Mi van? Asszem tényleg megöregedtem, vagy ez lenne az úgynevezett generációs szakadék? Nem is csoda, hogy elhagyott mindenféle érzület, már eszembe se jut, hogy eredetileg férfit szerettem volna találni, hogy valaha azt hittem ismerkedni fogok, és egy-kettő találok egy kellemes férfiembert. Belegondoltam ebbe a történetbe, és  senkivel nem akartam cserélni, de tényleg, hiába jó testű a lány, meg fiatalok. Odajutottam, hogy a szex is már csak akkor jut eszembe, mikor is? Na ez van... szóval semmikor, kigyógyultam. Sikerült addig marcangolni magam, hogy már nem gondolok ilyesmire, úgy érzem a testem csak azért van, hogy legyen, hogy életbe tartsam, mozgassam, felöltöztessem, és gazdasági, valamint háztartási aktivitásra használjam. Én aki, emlékeim szerint, imádtam a szexet, legalábbis úgy rémlik, valamikor ez volt, asszem ...

A megfigyelt beszélgetés arra indított, hogy az érzelmi intelligenciáról gondolkodjam, lehet teljesen tévesen közelítem meg a kérdést, vagy helyzeteket, elavult módon. Sőt ebben nagyon is biztos vagyok, mármint hogy, nem jól csinálom. (update - kurvára nem)

Miről ismerszik meg az érzelmileg okos ember? Merthogy ettől függ, hogyan kezeljük a személyiségünket, a kapcsolatainkat, a döntéseinket. Tartok tőle, hogy én személyesen lebutultam ebben, vagy nem is voltam toppon soha, mert ha a döntéseim során végig tekintek, hát az nem egy fényes hadoszlop, inkább valami romhalmaz, kukorica szárak novemberben. Na jön a lista, minél többet felismer magán az ember annál ügyesebb érzelmi téren.

Gazdag érzelmi szókincs

Az emberek 36 százaléka képes arra, hogy érzelmeit pontosan kifejezze szavakkal és ezt ilyen módon kommunikálja a világgal. Ehhez persze az is kell, hogy az ember értse, hogy mi is zajlik a lelkében. Szerintem a probléma pont ezzel kezdődik, mert sokszor talán magunk sem értjük mi történik velünk. Sokan inkább meg sem szólalnak, találják ki más, hogy mi játszódik le bennem éppen. Aztán van csodálkozás, ha ez nem megy, vagy egész más következtetéseket vonnak le emberek. Megint mások néhány kulcs szóval, megoldják ezt a helyzetet: Hogy vagy? Szarul. Mi a helyzet? Szar. Mit gondolsz? Leszarom! Ennyi. Van még, most hallottam a buszon: Mit tesz a párod? Nagy ívben szarik rá. Egy szarfasz. Ilyen esetekben nehéz a nyelvi gazdagságot felfedezni.

Érdeklődés az emberek iránt

Teljesen mindegy, hogy egyébként, kifelé vagy befelé forduló típus vagy, lényeg, hogy empátiával kezeld a körülötted lévő embereket, ja és pozitív empátiával. Igen, tapasztaltam már negatív empátiát, azért hangolódsz rá emberre, hogy megtaláld a leggyengébb pontját, hogy aztán ott tudj ütni. Ez is bizonyos fajta érzelmi intelligencia, de nem sorolják az erősségek közé, fene tudja. Aztán, azt is mondják, hogy minél inkább törődsz a környezeteddel, a körülötted élőkkel, annál inkább várhatsz viszonzást, már ha érzelmileg intelligens a környezeted, ugye. Ha nem, akkor szívás.... Sokszor hallja az ember, hogy én megteszek mindent érted, aztán ez a hála, szóval valamelyik oldal itt nem szokott működni. Bár az idézet mondat, mármint a mindent megteszek érted, sem vall túlzott érzelmi intelligenciára. Általában bizonyos szavak és fordulatok bevett alkalmazása nem tartozik ide. 

Változtatásra képes

Az érzelmileg intelligens ember, folyamatosan változik, alkalmazkodik és nyitott. Pontosan tudja, hogy a változástól való félelem, a mindenáron való ragaszkodás a megszokott dolgokhoz, a sikeresség és a boldogság megkötője lehet. Ez olyan jól hangzik, hogy én magam ámulatba esek, persze nem olyan egyszerű ez. Éberen figyelni, hogy milyen a környezet, mit kell adaptálni és mit lehet megőrizni. Változtat, alkalmazkodik vagy éppen ellenáll, ahogy már azt kell. Én hajlamos vagyok ezt túlzásba vinni, és ezzel nyilván egyes bizonyítvánnyal zárom ezt a témakört. Én túl alkalmazkodom, meg akarok felelni állandóan, ez reménytelen. Állítólag ez abból fakad, hogy szegény szüleim nem voltak elégedettek velem, ők meg ezt azért tették, mert a nagyiék voltak elégedetlenek velük és így tovább, vissza a középkorig...

Ismeri a gyengeségeit és az erősségeit

Régebben, dolgoztam olyat, hogy tréningeltem embereket állásinterjúra, helyesebben fel készítettem őket, arra a csapásra, amit állásinterjúnak hívnak. Helyi viszonylatokban azért ez egy külön tudomány, de erről majd máskor. Ez az egyik örökzöld kérdés állásinterjú esetében, hogy mondj néhány rossz és jó tulajdonságot magadról. A mi környékünkön az emberek ezt nem szeretik, még rosszat valahogy csak tudnak mondani magukról, hogy mondjuk lusta, vagy túl aprólékos, de hogy ő öndicséretbe kezdjen, hát ilyen nincs, majd ezt megállapítják mások. Ez az általános nézet ezzel kapcsolatban. Tévedés, amúgy igenis mernünk kell kimondani azt is, hogy mi jó bennünk. Mondjuk az egész felvetés állásinterjú esetében elég szánalmas, de önmagunk előtt viszont nagyon is szükséges. Igen ilyen és ilyen vagyok, ezek a rossz tulajdonságaim és ezek a jók, ezekkel kell együtt élni. Nekem például azzal, hogy néha túl sokat képzelek el, túl nagy terveket szövök és aztán fele megy a semmibe, néha meg mind, ez szörnyű, de már ezt el kell fogadnom, ja és amikor kitervelem képtelen vagyok bármi akadályt észrevenni, felhőtlen az ég...jó tulajdonságom, hogy meg tudom hallgatni az embereket.

Jó emberismerő

Ez az, ez az a pont, ahol én meg buktam, olvasni kell az embereket, tudni, hogy mit gondolnak, min mennek keresztül, mi mozgatja őket. Még arra talán képes vagyok, hogy érzékeljem ki min megy keresztül, de megítélni, hogy ki milyen ember?! Nem tudom, én követtem el ezzel kapcsolatban hibákat, úgyhogy nem tudom mit mondjak. Néha szeretnék olyan lenni, mint a mentalista, aha, maga egy kockát rajzolt a lapra, amíg beszélgettünk, tehát gondja van az anyukájával és még nem vásárolt be, reggelente lassan ébred és halogatja a futást, kedvence a tökfőzelék. Á nem, én erre nem vagyok képes. Sőt másra sem, főleg ha valakit megkedvelek, esetleg megszeretek, hát aztán már kész én egy jó darabig mindent megmagyarázok, magamnak és mindent elhiszek.

Nehéz megsérteni

Az érzelmileg intelligens ember, jól ismeri önmagát, magabiztos, és hát mint ilyent, nehéz kibillenteni ebből az állapotból. Egy két szurkálódás, poénkodás, édes kevés ahhoz, hogy a saját énképét megrongálja, vagy akár megingassa őt ebben az állapotában. Meg aztán nem is keresi mások viselkedésében ezeket a jeleket, mert humornak fogja fel, tanácsnak, kritikának, szóval elvan vele, lepereg róla, mint impregnált kabátról az eső. Mondjuk ebben ott vagyok, csak néha felmerül bennem a kérdés, hogy mégis ezt meddig kell eltűrni, és hol van azért e tekintetben a határ? Sajnos ezzel kapcsolatosan kevés információ áll rendelkezésre. (update - ezt a határt lejjebb kell eregetnem)

Most jönnek a rázósabbak

Tud nemet mondani

Ó istenem, ezt mennyire szeretném, de ebben még sok lehetőségem van a fejlődésre Nem akarom, nem kérem, nem szeretném, nem ezt akarom, nem erről volt szó, szóval mindezeket kimondani nagy nehézség, de vajon miért? Pedig remek fordulatokba lehet csomagolni, mint például, attól tartok én ezt nem érteném, vagy szerintem én nem tudnám ezt elég jól csinálni. Szerintem nem ebben állapodtunk meg... Más szempontból nézve sem jön ki jól, nem feltétlenül tisztelik azt az emberben, ha mindenben benne van, ha mindent elvállal és megtesz. 

Okul a hibáiból

Ez annyira emberi tulajdonság, az emberek szeretnek okulni mások hibájából, vagy nem? Saját hibákból? Még ez sem biztos, gyakran még nevetve is meséljük, hogy milyen ismétlésekbe esünk például a párkapcsolatainkban, meg hasonlók. Ugyanazokat a téves kommunikációs fordulatokat használjuk, ezerszer megmondtam, hogy tehettél ilyent, soha nem hallgatsz rám, és így tovább. 

Úgy tud adni, hogy nem vár érte semmit

Nem is értik ezt sokszor, hogy van ilyen jelenség, az ember segít magért az örömért, hogy segíthet, hogy hasznosnak érezheti magát. Ezen a területen vannak érdekességek, vannak, akik nem is tudják fogadni a segítséget.  Mások meg nem tudják kérni, mert ezt a személyes gyengeség jelének veszik. Egyesek nem tűrik azt a feszültséget, amit a hála érzése okoz náluk, úgy érzik valahogy viszonozni kell, de erre képtelenek és inkább morognak, megharagszanak. A segítést is jól kell ezenfelül időzíteni, ahogy mondják a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ez nem szép idézet, meg közhely de nem jutott jobb eszembe. 

 Nem haragtartó

Egyesek évekre visszamenőleg pontosan tudják, hogy ki, mikor, és mivel bántotta meg őket, én gyakran egy óra múlva sem emlékszem rá. Ebben ilyen vagyok, a nagyanyám még azt is tudta, milyen színű ingben volt nagyapám, amikor megsértette, az udvaron 1952-ben. Ezek jó esetben felesleges energiaforrás terhelő tevékenységek. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, elsiklani, legalábbis egy idő után a dolog felett, vagy megbocsájtani, vagy valami ilyesmi. 

Nem törekszik tökéletességre és tud elégedett lenni

Perfekcionista, igényes, maximalista, sokan ezt akár pozitív tulajdonságnak vélik, azzal, hogy az ilyen ember alapos, és mindent megtesz, hogy valamit sikerre vigyen. Lehet, biztos, hogy ez kell ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. ugyanakkor érdemes ezt is rugalmasan kezelni, mert ezekben a dolgokban könnyű túlzásokba esni, és azt hajtogatni én megteszek mindent, útközben pedig elveszik az öröm az érzés, hogy valamit elértünk, hogy vannak részeredmények, biztató jelek. Illetve a teljesen jó, szinte tökéletes eredménnyel sem vagyunk elégedettek, mert lehetett volna még jobb, mert minden lehetne még jobb. 

Senki nem befolyásolja a jókedvét

Hm, ez elég nehéz, mert hát könnyen elrontható az ember jó kedve, esetleg, viszont aki ezt tudja szabályozni és azt mondani, hogy saját kedvemért csak én vagyok felelős, az szerencséd ember. 

Ezen az útvonalon fogom fejleszeni magam, persze a tökéletesség igénye nélkül.Vannak még jó kérdések ezzel kapcsolatban: ha feszült vagy megtudod-e fogalmazni magadnak, hogy miért? Mennyire vagy jó vezető? Mennyire szeretsz emberekkel ismerkedni?

Szép napot.

update: Nem valami írás, de annyit vesződtem vele, hogy itt hagyom hátha valakinek mégis tetszik...